Cserben hagyták a fehér áldozatokat

A politikai korrektség és a „társadalmi béke” megőrzésének hamis mítosza oltárán áldozták fel a brit munkásosztálybeli lányokat, miközben kínzóik, a pakisztáni hátterű bandák tagjai nyíltan hirdették rasszista indítékaikat. Egy friss jelentésből kiderült: Nagy-Britannia ügyészsége szinte soha nem kezeli gyűlölet-bűncselekményként a fehér lányok elleni szervezett erőszakot, annak ellenére, hogy az elkövetők „fehér szemétnek” nevezték áldozataikat.

Shabana Mahmood brit belügyminiszter Fotó: Anadolu via AFP

Döbbenetes adatok láttak napvilágot a Nagy-Britannia igazságszolgáltatási rendszerében tapasztalható kettős mérce súlyosságáról. A 2012 és 2025 között elítélt, hírhedt pakisztáni és bangladesi bandákhoz (szervezett szexuális behálózó hálózatokhoz) köthető 38 elkövető bűncselekményei közül egyetlen egyet sem jelöltek meg faji vagy vallási indíttatásúként, annak ellenére, hogy a bírósági tárgyalások során sorra kerültek elő olyan bizonyítékok, amelyek egyértelműen a fehér nők elleni mélységes gyűlöletről és megvetésről tanúskodtak – hívja fel a figyelmet a The Telegraph brit napilap.

A Reform UK párt nevében Robert Jenrick is elítélte a Nagy-Britannia igazságszolgáltatási rendszerében tapasztalható kettős mércét (Fotó: AFP)

Az áldozatok joggal érzik úgy, hogy saját országuk árulta el őket. A hatóságok ugyanis éveken keresztül szemet hunytak a nyilvánvaló rasszista motiváció felett, attól tartva, hogy a tények kimondása feszültséget szítana a bevándorló közösségekkel.

„A fehér lányokat csak használni kell”

Fiona Goddard, aki ma már 32 éves, a saját bőrén tapasztalta meg ezt a borzalmat. Tizennégy éves volt, amikor a 2000-es években Bradfordban gyermekotthonban élt, és a helyi banda hálójába került. Elmondása szerint bántalmazói nyíltan beszéltek arról, hogy a „fehér lányok” csak arra valók, hogy „használják” őket, miközben saját, pakisztáni nőiket „tisztán” kell megőrizniük.

Ezeket a bűncselekményeket annak kellene nevezni, amik valójában: súlyos, szervezett, radikalizálódott és faji indíttatású szexuális kínzásnak

– fogalmazott Goddard, aki tavaly lemondott a kormányzati vizsgálóbizottságban betöltött tanácsadói posztjáról, mert úgy látta, a rendszer továbbra sem védi meg a túlélőket.

Az áldozatokat rendszeresen „fehér r*bancnak” és „szemétnek” nevezték, ám amikor 2019-ben kilenc férfit elítéltek az ügyében, az ítéletben nyoma sem volt a faji alapon való elkövetésnek mint súlyosbító körülménynek.

A vallomásokban szereplő részletek gyomorforgatóak, és egyértelműen mutatják az elkövetők ideológiai hátterét. A Rotherhamben elítélt Hussain fivérek egyike, Arshid Hussain például nemi erőszak közben közölte 14 éves áldozatával, hogy az ázsiai nőkkel ellentétben a fehér nők „erre valók”, és vallási okokra hivatkozva alázta meg a gyermeket.

Azért vagyunk itt, hogy megd*gjuk az összes fehér lányt és a kormányt is. Azért jöttünk ide, hogy szaporodjunk és átvegyük a hatalmat

– vágta egyik áldozatának szemébe cinikusan a dewsbury-i Zafar Qayum.

Kettős mérce Nagy-Britannia igazságszolgáltatásában

A brit ügyészség (Crown Prosecution Service – CPS) belső szabályzata szerint az ügyészeknek elvileg kötelességük lenne jelezni, ha egy bűncselekmény hátterében faji vagy vallási ellenszenv húzódik. A gyakorlatban azonban ez a mechanizmus a jelek szerint csak egy irányban működik. Míg a fehér lányok elleni, évtizedeken át tartó szisztematikus erőszakot nem minősítették gyűlölet-bűncselekménynek, addig 2015-ben Jamal Nasirt elítélték faji indíttatású bűncselekményért, mert két 13 év alatti lányt molesztált – azzal a specifikus indokkal, hogy az áldozatok ázsiai származásúak voltak, és a bíróság szerint a támadás „kulturális szégyent” okozott nekik.

Ez a kirívó ellentmondás világít rá arra, hogy a brit államapparátus miként alkalmaz eltérő mércét az áldozatok származásától függően. Robert Jenrick, a Reform Párt képviselője és volt igazságügyi árnyékminiszter szerint ez az ország egyik legszégyenteljesebb árulása.

A nemi erőszakot elkövető bandák botránya túlnyomórészt fehér munkásosztálybeli lányokat érintett, pontosan azért, mert bántalmazóik alacsonyabb rendűnek tekintették őket

– jelentette ki Jenrick.

A helyzet azért fajulhatott idáig, mert a brit állam hajlandó volt feláldozni ezeket a kiszolgáltatott lányokat a „közösségi kapcsolatok megőrzése” érdekében – tette hozzá.

A hallgatás fala

A brit liberális elit és a hatóságok éveken át falaztak az elkövetőknek, félve a „rasszista” bélyegtől. A Newcastle-i bandák ügyében is elhangzott, hogy a metrórendszerben bliccelő egyik bandatag egy ellenőrnőnek ezt vágta oda: „A fehér nők csak egy dologra jók: hogy az olyanok, mint én, b*sszák és szemétként használják őket.” Mégis, Lord Macdonald korábbi főügyész utólagos beismerésén kívül, aki „mélységesen rasszista bűncselekményeknek” nevezte a történteket, érdemi változás nem történt a jogi minősítésben.

Bár Shabana Mahmood, a baloldali brit kormány belügyminisztere ígéretet tett arra, hogy a jövőbeni vizsgálatok kifejezetten figyelembe veszik majd a gyanúsítottak etnikai és kulturális hátterét, az áldozatok bizalma már régen elveszett. 

A CPS szóvivőjének magyarázkodása, miszerint a nemi erőszak technikailag nem minősíthető gyűlölet-bűncselekménynek (bár súlyosbító körülményként figyelembe vehető lenne a faji vagy vallási indíttatás), csupán jogi csűrés-csavarásnak tűnik azok szemében, akiknek az életét tönkretették.

A statisztikák és a túlélők beszámolói egyértelmű képet festenek: Nagy-Britanniában a multikulturalizmus erőltetése olyan környezetet teremtett, ahol a többségi társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai váltak egy idegen ideológia képviselőinek prédájává, miközben az őket védelmezni hivatott állam félrenézett.

Borítókép: Shabana Mahmood brit belügyminiszter (Fotó: Anadolu via AFP)