Cserben hagyták a fehér áldozatokat

A politikai korrektség és a „társadalmi béke” megőrzésének hamis mítosza oltárán áldozták fel a brit munkásosztálybeli lányokat, miközben kínzóik, a pakisztáni hátterű bandák tagjai nyíltan hirdették rasszista indítékaikat. Egy friss jelentésből kiderült: Nagy-Britannia ügyészsége szinte soha nem kezeli gyűlölet-bűncselekményként a fehér lányok elleni szervezett erőszakot, annak ellenére, hogy az elkövetők „fehér szemétnek” nevezték áldozataikat.

Shabana Mahmood brit belügyminiszter Fotó: Anadolu via AFP

Kettős mérce Nagy-Britannia igazságszolgáltatásában

A brit ügyészség (Crown Prosecution Service – CPS) belső szabályzata szerint az ügyészeknek elvileg kötelességük lenne jelezni, ha egy bűncselekmény hátterében faji vagy vallási ellenszenv húzódik. A gyakorlatban azonban ez a mechanizmus a jelek szerint csak egy irányban működik. Míg a fehér lányok elleni, évtizedeken át tartó szisztematikus erőszakot nem minősítették gyűlölet-bűncselekménynek, addig 2015-ben Jamal Nasirt elítélték faji indíttatású bűncselekményért, mert két 13 év alatti lányt molesztált – azzal a specifikus indokkal, hogy az áldozatok ázsiai származásúak voltak, és a bíróság szerint a támadás „kulturális szégyent” okozott nekik.

Ez a kirívó ellentmondás világít rá arra, hogy a brit államapparátus miként alkalmaz eltérő mércét az áldozatok származásától függően. Robert Jenrick, a Reform Párt képviselője és volt igazságügyi árnyékminiszter szerint ez az ország egyik legszégyenteljesebb árulása.

A nemi erőszakot elkövető bandák botránya túlnyomórészt fehér munkásosztálybeli lányokat érintett, pontosan azért, mert bántalmazóik alacsonyabb rendűnek tekintették őket

– jelentette ki Jenrick.

A helyzet azért fajulhatott idáig, mert a brit állam hajlandó volt feláldozni ezeket a kiszolgáltatott lányokat a „közösségi kapcsolatok megőrzése” érdekében – tette hozzá.

A hallgatás fala

A brit liberális elit és a hatóságok éveken át falaztak az elkövetőknek, félve a „rasszista” bélyegtől. A Newcastle-i bandák ügyében is elhangzott, hogy a metrórendszerben bliccelő egyik bandatag egy ellenőrnőnek ezt vágta oda: „A fehér nők csak egy dologra jók: hogy az olyanok, mint én, b…sszák és szemétként használják őket.” Mégis, Lord Macdonald korábbi főügyész utólagos beismerésén kívül, aki „mélységesen rasszista bűncselekményeknek” nevezte a történteket, érdemi változás nem történt a jogi minősítésben.

Bár Shabana Mahmood, a baloldali brit kormány belügyminisztere ígéretet tett arra, hogy a jövőbeni vizsgálatok kifejezetten figyelembe veszik majd a gyanúsítottak etnikai és kulturális hátterét, az áldozatok bizalma már régen elveszett. 

A CPS szóvivőjének magyarázkodása, miszerint a nemi erőszak technikailag nem minősíthető gyűlölet-bűncselekménynek (bár súlyosbító körülményként figyelembe vehető lenne a faji vagy vallási indíttatás), csupán jogi csűrés-csavarásnak tűnik azok szemében, akiknek az életét tönkretették.

A statisztikák és a túlélők beszámolói egyértelmű képet festenek: Nagy-Britanniában a multikulturalizmus erőltetése olyan környezetet teremtett, ahol a többségi társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai váltak egy idegen ideológia képviselőinek prédájává, miközben az őket védelmezni hivatott állam félrenézett.

Borítókép: Shabana Mahmood brit belügyminiszter (Fotó: Anadolu/AFP)