Hódmezővásárhely és az integrált oktatás

Horváth Ottóné, a miskolci önkormányzat oktatási bizottságának szocialista elnöke – többek között – azt mondta: „Ki merem jelenteni, az erőszakos integráció a gyerekek elleni bűn” (Magyar Nemzet, 2008. december 9.). Válaszaiban azt sejteti, hogy mi, Hódmezővásárhelyen erőszakosan, erőltetetten, egyik napról a másikra, elkapkodottan és átgondolatlanul, minden szakmai előkészítést nélkülözve, a fokozatosság elvének figyelmen kívül hagyásával, társadalmi elfogadottság és a tanárok felkészítése nélkül, egyszerűen összezártuk a roma gyerekeket a többiekkel. Figyeljük meg, milyen árulkodó és önleleplező ez a szóhasználat. A miskolci szocialista városvezetés szerint az iskola már eleve börtön, hiszen benne összezárva vannak a diákok. És különösen börtönné lesz az integrált oktatásban, ahol a cigányok már pusztán a jelenlétükkel büntetik a nem cigányokat. Abban igaza van Horváth Ottónénak, hogy az erőszakos integráció valóban bűn. Csakhogy Hódmezővásárhelyen, nyilatkozatának alattomos és körmönfont sugallatával szemben, éppen ellenkezőleg, nem erőszakosan és nem is egyik napról a másikra történt az integráció. Mindezt az átalakítási folyamat tényei és dokumentumai egyértelműen és nyilvánvalóan igazolják. Az átszervezést többéves előkészítő munka előzte meg. A mára már bezárt, szegregált iskolában folyó pályázati munka korábban országos elismertségre tett szert. A pedagógusok magasan kvalifikált szakképzettséggel rendelkeztek, a diákok egyéni fejlesztésben részesültek. Ennek ellenére sem tudták elérni, hogy az intézményben megszűnjön a szegregáció. Ez indított el minket a teljes körű átszervezés felé. Felismertük, az egész rendszert kell megreformálni, hogy eredményt érjünk el.
Hol csúsztat akkor Horváth Ottóné? Hogyan érhető tetten a szocialista bizottsági elnök igazi álláspontja? Ha törlésjel alá helyezzük az erőszakosságra és az elkapkodottságra vonatkozó kijelentéseit, és nyugodtan tehetjük, mert igaztalanok, és hamis színben tüntetik fel a hódmezővásárhelyi megoldást, akkor áll előttünk, a maga szörnyű valóságában Horváth Ottóné immár kendőzetlen véleménye. „Az erőszakos integráció bűn a gyerekekkel szemben, mert frusztrálttá teszi őket.” „Nem azt nézzük, hogy egyik napról a másikra egy osztályba rakjuk a halmozottan hátrányos helyzetű gyereket a többivel, hanem azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy minden gyerek megtanuljon írni, olvasni, számolni.” Ha alaposabban elolvassuk, ez azt jelenti, az integráció káros, veszélyes, mert ha megvalósul, akkor nem minden gyerek tanul meg írni, olvasni, számolni. És azért, mert ott vannak a cigányok! Kedves Horváth Ottóné, esélyegyenlőség ez? Aztán így folytatja: „A Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által létrehívott szakmai csoport a napokban készítette el a zöld könyvet, ami szintén minket igazol, hiszen azt írja: az erőszakos integráció ártalmas, és elsősorban a családi motivációt kell megerősíteni, vagyis azt, hogy az érintett gyerek családja is elhiggye, fontos a tanulás.” „Mi az erőltetett integráció helyett a tartalmi fejlesztésekben látjuk a megoldást, és remélem, előbb-utóbb mindenki belátja, hogy ez a járható út. Az igazság sajnos az, kedves Horváth Ottóné, hogy maga az integráció komplex folyamata a tartalmi fejlesztés. Örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy a Hódmezővásárhelyen öt esztendeje folyó közoktatás-fejlesztési programot egyre gyakrabban állítják mintául más, hasonló gondokkal küszködő önkormányzatok számára. Ez egy egységes, több lábon álló, komplex fejlesztési terv, amely folyamatos minőségjavulást eredményez.
Melyek a „hódmezővásárhelyi modell” legfontosabb pillérei? Az önkormányzat valódi tulajdonosként nemcsak finanszírozza a közoktatási feladatok ellátását, hanem él a törvény adta szervezeti és szakmai irányítási, fenntartói jogosítványokkal. Felismerte a tartalmi modernizáció, a kompetenciaalapú oktatás jelentőségét, és az iskolák szakmai munkájának számszerű értékelését. Belátta, hogy a fejlesztési források kizárólag az intézményrendszer hatékonyabbá tételével válnak elérhetővé. Világossá lett, hogy csak a maga komplexitásában akadályozható meg a további szegregáció. Az iskolarendszert úgy kellett átalakítani, hogy bárhol is lakik valaki a városban, a lakóhelye szerinti beiskolázási körzet általános iskolája azonos szintű szolgáltatást nyújtson, mint bármelyik másik iskola.
A szakmai magabiztosság szocialista magaslatain a törvénysértést úgy magyarázzák, hogy „tíz évvel a kormányzati oktatáspolitika előtt járnak”. Abban is tévednek, hogy az integráció „könnyű megoldásnak látszik”. Kedves Horváth Ottóné, ez itt, Hódmezővásárhelyen minden volt, csak könynyű nem. Az integrációt jól kivitelezni egyáltalán nem könnyű, sőt rendkívül nehéz. Miképpen azt is rendkívül nehéz megérteni, hogy mit cselekszik az, aki tizenkét évig dolgozik valaminek a megoldásán. Szerintem az egyszerűen nem dolgozik, csak úgy tesz, mintha dolgozna, mintha önkormányozna, mintha kormányozna…
A hatályos jogszabályok nem támogatják a fenntartók minőségfejlesztő szándékait. Mi, Hódmezővásárhelyen több mint ötszáz pedagógus alkalmazási feltételeit gondoltuk újra egy igen komplex – mintegy háromezer szülő véleményét is figyelembe vevő – értékelési rendszer alapján. Ezzel is azt igyekeztünk elérni, hogy az iskolák egyformán jó színvonalúak legyenek, és mindenki részt vehessen a döntésben, vagyis megteremtsük az intézkedés társadalmi elfogadottságát is. Hiszen tudjuk, minden iskola a benne dolgozó pedagógusoktól lesz igazán jó. Az átalakítások zöme 2007 tavaszán lezajlott, most már az első eredmények értékelésével és a továbblépés tervezésével foglalkozunk (új integráló programok kidolgozása, kettős mentorálás bevezetése, intézményszintek közötti átmenetek segítése stb.), amely a város szakértők által elfogadott Esélyegyenlőségi intézkedési tervében is szerepel.
Nem állítjuk, hogy a „hódmezővásárhelyi példa” mindenütt ugyanolyan hatékony, mint nálunk. De azt állítjuk, hogy a mi alapelveink nélkül nem lehet eredményesen küzdeni a szegregáció ellen. Ennek lényege a komplex hatékonysági, eredményességi és deszegregációs megközelítés az öszszes intézmény bevonásával, amelyhez komoly önkormányzati kockázatvállalási hajlandóság is társul. Azt is tapasztaltuk, hogy vannak „militáns jogvédők”, akik senkire nincsenek tekintettel céljuk elérésében. Találkoztunk nehéz sorsú gyermeket soha nem látott tisztviselőkkel, akik jogvédő bajnokként tetszelegtek jól fizető szerepeikben. De mindez nem lehet mentség egy önkormányzat számára, hogy az esélyteremtés feladatát ne jogszerűen, a helyi sajátosságokhoz a legjobban illeszkedő módon oldja meg. Intézményeinkben az integráció és az esélyegyenlőség kiemelt szerepet kap. Az integrálható sajátos nevelési igényű és a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek jogszabályban előírt arányának fenntartásán nap mint nap dolgozunk, az előírt fejlesztéseket biztosítjuk. A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztését fejlesztő pedagógusok, a szakértői papírral rendelkező gyermekek rehabilitálását utazó gyógypedagógus-hálózat, továbbképzett pedagógusok és az önkormányzat által létrehozott Egységes Gyógypedagógiai és Módszertani Intézmény segítségével oldjuk meg.
Bízom benne és remélem, egymás tapasztalatainak megismerése és megbecsülése, a folyamatos konzultáció segíthet a sok települést érintő, és egyre súlyosabbá váló gondok kezelésében. Meggyőződésünk, nincs egyedül üdvözítő megoldás. Nem állítjuk, hogy évekkel járunk az ország előtt. De azt állítjuk, amit Vásárhelyen csináltunk, az sikeres, és szívesen megmutatjuk mindenkinek, aki meg szeretné ismerni. Biztos vagyok abban, hogy azok a szakemberek – vásárhelyiek, budapestiek vagy győriek –, akik részt vettek ennek az átfogó fejlesztésnek a kidolgozásában és menedzselésében, másutt is szívesen megteszik ezt. Lelkiismeretünk nyugodt. Néhány év múlva és ma is felelősen el tudunk számolni a tanulmányi adatokkal, mert sokat tettünk a hátrányos helyzetű gyermekekért, és nem gondoljuk azt, hogy ennek a munkának vége lenne valaha is.
Ami számunkra a legfontosabb: közpénzből Hódmezővásárhely a jövőben is „csak” magas színvonalú, mindenki számára egyformán elérhető közoktatást finanszíroz, és nem szegregáló, gyenge, urizáló, elitnek járó oktatást.

A szerző Hódmezővásárhely polgármestere,
országgyűlési képviselő