Először érdemes tisztázni, miben is különbözik a mi karácsonyunk az amerikaitól. Míg nálunk Jézuska hozza az ajándékot 24-e estéjén, náluk a Télapó – aki egyáltalán nem azonos a Mikulással, bármennyire is hasonlítanak – teszi ezt a nagy nap éjszakáján, a kéményen átbújva, a kandallón keresztülcsörtetve. Az ajándékokat a felakasztható zoknikba teszi, amelyeket reggel találnak meg a kicsik és a nagyok. Nálunk egyértelműen meghitt családi ünnep, Amerikában viszont nem az, barátok és munkatársak is összejönnek ilyenkor, mulatságokat tartanak, amolyan előszilveszteri hangulatban. A legfontosabb viszont az, hogy a karácsony univerzális, politikailag nagyon korrekt ünneppé vált, ugyanis ha szükséges, Jézust ki lehet venni belőle, és egyszerűen az ajándékozásra koncentrálni.
Nem véletlen, hogy a nyugati gyarmatosítás és a globalizációs hatás együttesen elvitte a karácsonyt mindenhová, oda is, ahol a lakosság nem is tudja, hogy eredetileg ez az ünnep Jézus születésének állít emléket. Japánban már november közepén ünneplőbe öltöznek a bevásárlóközpontok, karácsonyfák szikráznak mindenütt, Télapó-figurákkal találkozni az utcákon. A japán karácsony romantikus, hasonlóan az amerikaihoz, de annál cukormázasabb, mint minden japán importünnep. Ilyenkor találkoznak egymással a szerelmesek, karácsonyi zenét hallgatnak s ajándékot adnak egymásnak. Merthogy Amerikában is nagyjából így tesznek, a japán karácsony pedig az ottani hagyományokat veszi át, szinte változtatás nélkül. Nem is meglepő, hogy a japánok egymásnak így kívánnak boldog karácsonyt: Meri Kuriszumaszu!
Kína szintén nem tudja hová tenni ezt az ünnepet, de valamit mégis kezd vele. Ahogy általában szokta, a maga képére formálja, majd exportálja, például karácsonyfadíszek képében. A kínai karácsony Japánból és Amerikából származik, s hivatalosan sem vallási ünnep, mert azt a pekingi kormány úgysem engedélyezné. Ezen az importált ünnepen helyet kap a széles bőröves, szemüveges, hosszú szakállú amerikai Télapó-figura, a karácsonyfa, a száncsengő, akár a kis Jézus is, mindenféle variációban, amerikai zenével, de a lakásokba nem jut el. A karácsony Kínában közösségi élmény, s szinte csak a nagyvárosokban ünneplik nagy tereken, kínai módra tűzijátékkal és konfettivel. A nyugatiaktól szokásként Ázsiában is átvették az éjféli misét, ahol rengeteg érdeklődő van, ám ők hangsúlyozottan nem hívők! A britek és a franciák egykori gyarmataikon templomok képében is rajta hagyták kezük nyomát, így a karácsonyi misét van hol megtartani – Kantonban például néhány tíz méterre van csak egymástól a brit anglikán és a francia katolikus templom, mindkettő lakattal lezárva az év legnagyobb részében –, és missziós papok is élnek a területen, ám azt azért hiba lenne gondolni, hogy az ő tevékenységük vonzza a tömegeket a templomokba karácsony este. Ugyanez a helyzet Vietnamban, amely korábban Francia Indokína része volt, és a hivatalosan ateista és kommunista kormány engedélyezi a karácsonyt. Itt is van nagy szakállú Télapó, amerikai típusú, és izzad, mivel Ho Si Minh-város nem épp hűvös, még ebben az időszakban sem. A világ legforróbb részén, az Arab-öböl térségében is vannak karácsonyi ünnepségek, ám ez csak a helyi – igen csekély számú – keresztény közösséget, valamint az ideiglenesen ott dolgozó nyugatiakat érinti, a lakosság többségét kitevő mozlimok számára ez ugyanolyan nap, mint bármelyik másik. Szaúd-Arábiában azonban tiltott az ünneplése, minthogy nem az iszlámhoz kötődik, így a rendőrség is árgus szemekkel figyeli ilyenkor a boltokat, nehogy karácsonyfát, díszeket, Télapó-figurát találjanak a polcokon. Egy másik mozlim országban, Törökországban – amely fennen hirdeti szekuláris beállítottságát – a lakosság egyáltalán nem ünnepli a karácsonyt, de ide is eljutottak az izzadó Télapók. Isztambul utcáin is van egy-két nyugati típusú vörös ruhás alak, aki csodálkozó kisgyerekeknek ad apró ajándékokat, akik utána minden bizonynyal sok érdekes kérdést tesznek fel szüleiknek. Egyiptom is megszerzi saját üzletét a karácsonyi ünnepből, amely nem kerül neki semmibe, kötődik is hozzá – még jobban is, mint Európa –, de sokat hoz vissza. A mozlim többségű, de jelentős kopt keresztény kisebbségű Egyiptom karácsony környékén azzal hirdeti magát, hogy ide menekült a Szent Család Heródes elől. A nyugati turisták így elmehetnek megnézni a legendás helyeket, a nagyobb városokat feldíszítik és kivilágítják, de a lehetőségekhez képest ízlésesen, miközben a mozlimok legfeljebb annyiban vesznek részt a keresztény gyökerű ünnepségekben, hogy ne legyen feltűnő a távolmaradásuk. Odahaza azonban ez is csak egy dolgos munkanap nekik.
A kulturálisan kötődő, de földrajzilag igencsak távoli déli féltekén élők számára rendkívül nehéz valódi karácsonyi hangulatot teremteni. Új-Zélandon is izzadnak a Télapók, hiszen itt december közepén kezdődik a gyerekeknek a nyári szünet, este kilenc óráig fenn van a nap, és 35-40 fokos hőség van. Az adventi kalendáriumokba rejtett csokoládédarabkák elolvadnak, a lakosság nagy része pedig a strandon, fürdőruhában várja a nagy szakállú, vörös ruhás öreg megérkezését. A nagy karácsonyi sütés-főzéshez túl meleg van, így a desszert inkább jégkrém, a hagyományos pulyka pedig hidegen kerül az asztalra. Brazíliában is van Télapó, de az évszaknak megfelelően vékony selyemruhát kap, s egyes helyeken még hóesést is imitálnak kis papírdarabok szórásával. Fekete Afrika keresztény lakossága is ünnepel, a többi délihez hasonlóan nagy hőségben, de jóval kevésbé üzleties formában. Nincs izzadó Télapó, néhol azonban feltűnik egy-egy „behavazott” üzlet, gyertyákkal feldíszített pálmafa vagy száncsengő, kedves utánzása az európai karácsonyi hangulatnak. Az ünnep valójában csakis európai, a maga havas valójában, s nem Krisztus születési helyéről származik. A Szentföldön ugyanis soha nem esik a hó.
origo.hu
Menczer Tamás: Mi lesz így velünk?!
