Lapunk számításai szerint a meghirdetett keresztféléves képzések kétharmadát érdeklődés hiányában le kell fújni – derült ki a ponthatárok tegnap esti kihirdetése után. Különösen nagy a baj, ha figyelembe vesszük, hogy az új felsőoktatási struktúrában bevezetett mesterképzések javarészt a keresztféléves felvételin debütáltak. A kétciklusú rendszer lényege, hogy a diákok előbb hároméves alapképzésre járnak. Ennek elvégzése után kapnak egy oklevelet, ám ez nem jogosít fel bármilyen munkavégzésre az adott területen. Ha a diák magasabb fokú, szakirányú végzettséget akar szerezni, a kétéves mesterképzést is el kell végeznie.
Úgy tűnik azonban, a diákok nem kívánnak élni a magasabb fokú tudás adta lehetőséggel. Összesítésünk szerint a meghirdetett 389 szak alig több mint egyharmadát, csupán 135 szakot tudnak elindítani az egyetemek és a főiskolák. Egy képzés elindítását akkor kell lefújni, ha nem jelentkezik a kurzusra még az induláshoz szükséges minimális létszám sem, illetve akkor, ha a bekerüléshez szükséges törvényben meghatározott minimális pontszámot nem éri el az induláshoz szükséges számú fiatal. Mesterképzésen azonban jelenleg nincs bekerülési küszöb, így egyértelműen a kevés jelentkező az ok.
A kudarcnak két eredője lehet: az egyik, hogy a diákok nem tartják szükségesnek a mesterképzés elvégzését, azt gondolják, az alapképzés elegendő a munkába álláshoz. Az alapképzés munkaerő-piaci értékéről egyelőre nincsenek tapasztalatok, hiszen még csak most jönnek ki az iskolákból az első végzősök. A másik ok a tanulmányi költségek drasztikus megnövekedése, amely miatt egyre kevesebb fiatal tudja vállalni a továbbtanulást, különösen a másoddiplomás képzéseken. Utóbbit támasztja alá a jelentkezési statisztika is: az adatok szerint már csak az idősebb, dolgozó korosztály engedheti meg magának, hogy tanuljon. A jelentkezők csaknem fele betöltötte 29. életévét, több mint tíz százalékuk pedig már a 43-at is. A felvételizők több mint kétharmada esti, levelező vagy távoktatásos képzésre jelentkezett, így ugyanis dolgozni is lehet az iskola mellett, és megkereshetők a horribilis tanulmányi költségek.
A ponthatárok elemzése is kiábrándító: szinte alig volt olyan alapképzés vagy felsőfokú szakképzés, ahová 200 pont feletti eredmény kellett a bekerüléshez (480 pont a maximum pontszám). Két üdítő kivétel volt, meglepetésre mindkettő a Tomori Pál Főiskolán: a legtöbb pont, 450, a kalocsai iskola nemzetközi szállítmányozási és logisztikai ügyintéző felsőfokú szakképzésén kellett a bekerüléshez, ráadásul a költségtérítés szakon. Az ezüstérmes ugyanezen intézmény banki ügyintéző szakképzése lett 435 ponttal. A harmadik helyhez már elegendő volt 270 pont, erre a Szegedi Tudományegyetem webprogramozó szakképzésén volt szükség.
A mesterképzéseket vizsgálva lesújtó, hogy a 100 pontos maximum pontszám mellett sok helyen elegendő volt 30-40 pont is a bekerüléshez. Még aggasztóbb, hogy a mérnök- és természettudományos szakemberhiány ellenére érdeklődés hiányában tömegesen maradtak el az ilyen képzések. A Nyugat-magyarországi Egyetemen például még az ingyenes képzést sem tudták elindítani a könynyűipari mérnöki, a környezetmérnöki, a vadgazda- és a faipari mérnöki mesterképzésen sem, ahogy a műszaki egyetemen sem indulhat el az ingyenes fizikusképzés.
Meglepő ugyanakkor, hogy a pedagógusképzések viszonylag népszerűek voltak, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán például a maximális 100 pontból 99-re volt szükség a tanár, a család- és gyermekvédő pedagógus mesterképzésen.
origo.hu
Orbán Viktor: Magyarország a középmezőny élére kerülhet a bérszínvonalban
