Látni és láttatni a zenét

Perényi Miklós csellóművész éppen egy évvel ezelőtt ünnepelte hatvanadik születésnapját, amelynek alkalmából egy három hangversenyből álló kamarazenei koncertsorozatot tartott zenészbarátjával, Schiff András zongoraművésszel. A legendás eseményeket filmen is megörökítették, így tavaly év végén már kézbe is vehettük a három teljes műsort tartalmazó dupla DVD-t.

Kerek egy évvel ezelőtt, 2008. január 6-án a Zeneakadémián hangzott el az első koncert, amely hatvanadik születésnapja alkalmából Perényi Miklós egész eddigi életművéhez méltó ajándéka volt közönségének. Igazából akkor is örök emlék lenne ez a hangverseny (a februári és a májusi folytatással egyetemben), ha csak a szívünkben maradt volna meg, két lelkes hölgy, Mérei Anna rendező és Bársony Ágnes producer elkötelezettségének köszönhetően azonban a következő generációk is élvezhetik és tanulhatnak belőle. Az utóbbi momentum is fontos, ha nem a legfontosabb. Perényi Miklós ugyanis nem egyszerűen egy a sok csellóművész közül. Kivételes tehetség, fantasztikus technikával és elementáris erejű muzikalitással. Ragyogó szólista, tökéletes kamarapartner, aki amellett, hogy a végletekig figyel a részletek aprólékos kidolgozására, egész íveket rajzol fel, és Schiff Andrásban emberére talált ezek megvalósításában. Döbbenetes élmény, ahogy az utolsó tételnél ráeszmélünk: nemcsak az egyes tételeken belül érzékeltük a folyamatokat, hanem azok egymáshoz való viszonyában is, legyen szó Bachról, Beethovenről, Chopinről vagy Debussyről.
Ha maga a koncert hatalmas élmény, akkor is könnyen lehet belőle átlagos felvételt készíteni. Itt azonban más a helyzet, az alkotók látni és láttatni tudnak. Minden kameraállás megtervezett, mindig azt és úgy látjuk, ahogy a leginkább látni szeretnénk. Érzékeljük a két muzsikus közti kontaktust, az apró jelzéseket is, tudjuk követni még az ujjrendet, a vonások hosszát, a zongora billentési technikáját. Látjuk a folyamatot, ahogy a két zenész „megszüli” a zenét, alaposan megizzad, elfárad. Értékeljük az erőfeszítéseiket, hiszen velük együtt bennünk is megszületik a mű. Olyan kalandozás ez az egyes darabok belső szerkezetében, az alkotói munkában, amely ritkán adatik meg a közönség soraiban ülve.
Nehéz kiemelni bármit a kétlemeznyi anyagból, hiszen a maga nemében mind gyöngyszem. Bachhal kezdődött és Beethovennel zárult mindegyik koncert. Ebbe a keretbe a romantikusoktól egészen Bartókig minden korszak belefért, mégis a kezdés és a zárás rendje meghatározta a hangzásélményt. Letisztult hangzás, kiérlelt szekvenciák, felépített variációk, a lélegzés természetességével frazeált dallamívek, követhető formák, valódi érzelmek jellemzik a négy és negyedórányi felvétel egészét. A legnagyobb élményt mégis talán a lassú tételek mélysége, szépsége nyújtja, mint például Mendelssohn B-dúr cselló-zongora szonátájának Andantéja, vagy Chopin g-moll szonátájának Largója. Utóbbi nyitótétele a szenvedély erejével ragadja magával a hallgatót.
Perényi Miklóst és Schiff Andrást hallgatva-látva a zene templomában érezheti magát az ember. Ha csak néhány órára is, de felemelik a lelket a földről. Tanulságos kirándulás, zenésznek, zenebarátnak egyaránt, a művek és az előadások intim szférájába.
(Perényi Miklós, Schiff András: Concerts at the Liszt Academy of Music Budapest, 2 DVD, Warner Music, 2008.)