Mit hordoz a magyar nyelv?

Kálmán László nyelvész nevét a háromkérdéses népszavazás kapcsán ismerte meg a honi közvélemény. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének főmunkatársa, az ELTE BTK Elméleti nyelvészet szakcsoportjának docense, az Erasmus Kollégium vezető tanára addig szakmai körökben volt főként ismert, de tudható volt, hogy egyes kérdésekben, mint amilyen például a nyelvművelés megítélése, markáns véleményt képvisel. Kálmán harcos tudósfajta, az ilyenekből előbb-utóbb politikus lesz, hiszen a pártok lankadó lendületű tagjait időről időre nem árt frissebbekre, elszántabbakra cserélni. Láttunk mi már nyelvészből képviselőt. A szegedi Sándor Klára immár az SZDSZ parlamenti frakcióját erősíti, igaz, azóta halkabban nyelvészkedik. Nem csodálkoznánk, ha a maroknyi liberális csapat lecsapna Kálmánra is, hiszen mindaz, amit ő ír és mond, édes egyezésben van a szabad demokrata világnézettel.
Megesik azonban, hogy a puska visszafelé sül el. A Klubrádió európai bizottsági pénzből támogatott műsorában, a Tatapume!-ban (görögül: Majd beszélünk!) szakemberek és civilek szólnak arról, hogy Európa mai arcát és nyelveit hogyan alakította ki a kultúrák keveredése, ennek milyen nyomai vannak a mai életünkön. Ez tehát maga a befogadás, az európai „együtt és mégis külön”, avagy „virágozzék ezer virág” szellemiségű műsora, amelyet hét európai rádió is futtat. A Klubrádió műsorvezetője Bodor Virág, aki szépen igyekszik teljesíteni az elvárásokat. És egyszer csak zátonyra fut. Mert mi sem természetesebb, mint hogy valaki egy ballib rádióba meghív egy ballib nyelvészt. De az zavarba ejtő, amikor Kálmán László nyelvész kijelenti, hogy szerinte a nyelv csupán kommunikációs eszköz, a kultúrának nem hordozója.
Kicsit ízlelgetjük Kálmán nyelvész mondatát, mielőtt meghökkenünk. Átfut rajtunk, hogy Kálmán nyelvész talán rossz szakmát választott, inkább esztergálnia kellene. Mert az esztergályos viszonyulhat hasonló érzelmi semlegességgel a munkadarabhoz, mint ő teszi a sajátjával. De akkor jön Bodor Virág, és Kálmán nyelvészt nem túl összetett keresztkérdéseivel pillanatok alatt zavarba hozza. Attól kezdve Kálmán nyelvész összevissza beszél. Belekeveredik annak fejtegetésébe, hogy miért lehet mégis és ennek ellenére, hogy vannak olyan kulturális különbségek, amelyeket nem lehet szóval elmagyarázni. A nyelvész szerint ennek egyetlen oka, hogy nem tudjuk azokat pontosan megfogalmazni. Ezúttal valóban nem sikerült. Erős érvek híján tehát mi a magunk részéről maradunk abban a hitben, hogy a nyelvek mégis csak kultúrahordozók. A magyar nyelv például a magyar kultúráé.
(Tatapume!, Klubrádió.)