Szalai Ádámot csábítja az élvonal

Tőle még nem kérnek autogramot a madridi szálloda társalgójában – ahogy tették néhány hónappal korábban a liverpooli ökölvívó Eb nézőtéren Németh Krisztiánnal –, de mindez csak idő kérdése: Szalai Ádám a legjobb úton halad afelé, hogy komoly nyugat-európai profi csapat meghatározó labdarúgója legyen. Még ha nem is feltétlenül a Real Madridban.

Ne haragudjon, hány centire nőtt? – kérdeztem a Real Madrid Castilla már-már kosaras termetű futballistájától találkozásunkkor.
– Százkilencvenháromra. Ehhez nyolcvanöt kilót nyomok, nem kell tartanom attól, hogy elsodornak a kapu előtt.
– És a pályán kívül?
– Ott sem. Nem vagyok elégedetlen az eddigi pályafutásommal, úgy érzem, a Real Madridban, a földkerekség legeredményesebb labdarúgóklubjának fiókcsapatánál is megbecsülnek.
– Ezt azért fejtsük ki bővebben, ugyanis a közelmúltban azt hallottam, nézeteltérések vannak a szerződéshosszabbítás körül.
– Másfél év hátra van még a szerződésemből, 2010. június 30-án jár le. A Madrid azonban már most hosszabbítani akar, de nem egy, hanem legalább két évet.
– Ön pedig, illetve önök, az ügynökével, ifjabb Laczkó Mihállyal egyetemben, nem siettetik a hoszszabbítást…
– Persze, hogy nem. A Madrid azért akar tartósan ide kötni, hogy ha mégis eladna, akkor azt magasabb áron tehesse. Én azonban csak olyan feltétellel szeretnék maradni, hogy amennyiben nem jut fel a Castilla a második vonalba, akkor mindenképpen adjanak el vagy kölcsön. Még egy szezont nem szívesen futballoznék végig a 2b-ben.
– Pazarlás is lenne. Ebben a bajnokságban tíz gólt szerzett, csupán eggyel kevesebbet, mint Bueno, a házi gólkirály, s a Bild regionális kiadásának értesülése szerint az ön neve szerepel a Bundesliga éllovasa, a Hoffenheim kívánságlistáján.
– Én is úgy érzem, hogy megállnám a helyem bármelyik európai bajnokság élvonalában, kerestek is már a spanyol Primera Divisiónból, meg a francia első osztályból is – az meg egyáltalán nem meglepő, hogy Németországban sem felejtettek el. Hiszen három jó évem volt a Stuttgartnál… Sokszor megfordul a fejemben, ha Trapattoni mestert nem zavarják el, talán már stabil Bundesliga-labdarúgó lennék.
– Egyébként hogy érzi magát Madridban?
– Hát érezheti itt magát rosszul az ember? Habár Valdebebasban játsszuk a bajnoki meccseinket, a tizennégy pályás káprázatos edzőcentrumban, a 14 ezer nézőt befogadó Alfredo di Stéfano stadionban, az edzéseken találkozunk a sztárokkal, sőt! Metzelderrel kifejezetten baráti a kapcsolatom, de a többieket is jól ismerem.
– Az ESMTK-ban kezdett, utána hét évet Kispesten játszott, egyet Újpesten, azt követően pedig hármat Stuttgartban. Van összehasonlítási alapja. Milyen Valdebebasban?
– Schorchcsal egyszerre kerültünk Madridba, ő a Herthától, én Stuttgartból, s azt hittük, nekünk, a Bundesligában edződött labdarúgóknak gyerekjáték lesz alkalmazkodni a spanyol futballhoz. Nagyot tévedtünk! Rekkenő hőségben, délben tartott edzéseket Julen Lopetegui, a mesterünk; és amikor megkérdeztük, miért, azt mondta, a Kanári-szigeteken negyvenhat fok is lehet a napon, meccs közben. Csoda-e, hogy a tavalyi Eb-döntőben nem a spanyolok loholtak a németek után, hanem fordítva…
– Befogadták?
– Persze, csak az a baj, hogy itt, a Castillában mindenki önmagának játszik, ez a csapat tulajdonképpen ugródeszka a karrierhez. Vasárnap, a Sangonera ellen is legalább háromszor vittük kettő az egyben a labdát az ellenfél kapusára, de sohasem kaptam meg, inkább a társam belelőtte a kapusba. Már legalább húsz gólnál tartanék, ha a többiek feleannyira önzetlenek, mint én. Azt se felejtsük el, hogy Bueno rúgja a tizenegyeseket, a tizenegy góljából négyet büntetőből szerzett, én mind a tízet akcióból.
– Ha most kellene tippelnie, mit mondana: a 2009–2010-es bajnokságot hol fogja kezdeni?
– Szerintem valamelyik német vagy spanyol élvonalbeli csapatnál, de az nem a Real Madrid lesz.