Újévkor kutya énekel a színpadon

Miközben sokan azon keseregnek, hogy vészesen fogy az értékes kultúrára áldozók száma, egyre kevesebb a kormányzati szintről jövő próbálkozás ennek a tendenciának a megállítására, gondoljunk csak az ének-zene oktatás vagy a zeneiskolák visszaszorítására, ellehetetlenítésére. Szerencsére egyre több az alulról jövő kezdeményezés, úgy látszik, Bartók és Kodály országa mégsem hagyja magát olyan könnyen megfosztani a muzsikálás örömétől. Az egyik ilyen vállalkozás Fischer Ádám és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának immár második évébe lépő újévi ifjúsági koncertsorozata a MűPában, amelynek nem titkolt célja, hogy a fiatalabb generáció automatikusan belenőjön a szintén hagyományteremtő szándékkal életre hívott este hétórás újévi Teremtés-koncertek közönségébe.
Fischer Ádám, aki nem mellesleg az egyik legkiválóbb magyar karmester, a Magyar Állami Operaház fő-zeneigazgatója, ért a gyerekek nyelvén. Neki még műsorvezető sem kell, a karmesteri dobogóról hátrafordulva beszélget a gyerekekkel. Beszélget, és nem előad. Talán ez a titka. Érezhetően nem előre megfogalmazott, betanult-begyakorolt precíz mondatokban tolmácsolja a művek üzenetét, érdekességeit fiatal közönségének, hanem improvizál, spontán viselkedik, alkalmazkodik az aktuális pillanathoz, a gyermeksíráshoz, a gőgicséléshez, ügyel arra, hogy ne legyen túl komoly, és ha csak lehet, megnevettesse a lelkes kicsiket. A zenélés érdekes és izgalmas játékká változik, és alig akad olyan gyermek, aki a koncert után ne azért nyúzná a szülőket, hogy hadd kezdjen ő is zenét tanulni, hegedülni, trombitálni, lehetőleg azonnal, és természetesen mindig az az első kérdés: mikor jövünk legközelebb? Ehhez persze nyilván karizma kell, és a zene végtelen szeretete. Fischer Ádám a gyermekkorát hívja segítségül, mesél első koncertjeiről, és nem titkoltan a saját egykori meghatározó élményeit szeretné továbbadni. Innen a darabválasztás is: a tavalyi A Teremtés oratórium meseszerű részletei után idén az „Üstdob” szimfónia, amelynek meglepetés-dobütéseire ötévesen lélekben hetekig készült előre. Persze ez jó ok arra, hogy óvodáskorban is Haydnnal kezdődjön a Haydn-év, és hogy egy középsős is megértse, mi is az a variációs forma. Leopold Mozart két kisebb, ám annál ötletesebb darabja egészítette ki a sort: a felnőtt szimfonikusokkal a minden háztartásban előforduló „hangszereket” megszólaltató gyermektársaságot ötvöző Gyermekszimfónia és a kutya „énekével” biztos befutónak számító „Vadász” szimfónia. Az előbbiben ugyanis a farsangi trombita és a vízzel töltött madársíp is komoly szerephez jutott a váci Bartók Béla Zeneiskola ifjú növendékei segítségével, így minden gyermek joggal érezhette, hogy akár ő is állhatna a színpadon. Mint tudjuk, a garantált siker titka a gyermekek szerepeltetése mellett az állatok jelenléte, így nem véletlen, hogy a „Vadász” szimfónia kutya-szólistája, Borisz kapta a legnagyobb tapsot, aki a színpadon a zene ritmusára szólót ugatott.
(Újévi ifjúsági hangverseny. Műpa, január 1., 16.00.)