Gyermeklexikont írni valószínűleg sokkal nagyobb feladat, mint felnőtteknek szólót. Sokkal egyszerűbben, közérthetőbben, világosabban, mégis ugyanolyan pontosan kell fogalmazni. Azt is figyelembe kell venni, hogy amíg a felnőtteknél lehet egy bizonyos alapműveltségre (vagy ennek hiányában a lexikon többi szócikkére) építeni, a gyerekeknek lehetőleg úgy kell mindent megmagyarázni, hogy különösebb előképzettség nélkül is megértsék az új fogalmakat. Ráadásul ők hamar megunják a szürke definíciókat, számukra tehát valami többletet is kell adni, képeket, történeteket, érdekes anekdotákat, az újak mellett olyanokat is, amelyek ismerősen csengenek. Azzal is számolni kell, hogy a gyermek folyton kérdez, minden válaszra van egy újabb kérdése, de ezt ügyesen kihasználva, különböző kapcsolódási pontokkal újabb és újabb szócikkek elolvasására lehet késztetni a kíváncsi ifjakat. Így a jó gyermeklexikon manapság valójában egy jól felcímkézett, olvasmányos, gazdagon illusztrált regény.
Monika és Hans-Günter Heumann folytatta nagy sikerű Zenetörténet gyerekeknek című munkáját, és annak két hősével, Klárával és Fricivel megalkotta a Zenei lexikon gyerekeknek című regényes definíciótárát, amely 250 fogalom megmagyarázására vállalkozik. A mai fiatalok szokásaiból és a kor elvárásaiból adódóan nem marad szigorúan a komolyzene területén, hanem igyekszik tágítani a horizontot az értékesebb könnyebb műfajok felé. Louis Armstrongot csak néhány szócikk választja el Johann Sebastian Bachtól, Mozart után a musical, a romantika előtt a rock and roll, a Beatles után pedig Beethoven található. Egységben az erő, könnyen lehet, hogy csemeténk a rap vagy a hip-hop szócikkre kíváncsi, de rátéved a tekintete Schumann ujjtornáztató készülékére vagy éppen az Éj királynőjének humoros karikatúrájára, és máris megfertőződik a komolyzenével. Klára és Frici mai gyerekek, az ifjú olvasók akár saját magukra ismerhetnek kalandjaikban, amikor felfedezik az utcazenész kintornást a városban, vagy amikor a kvartett nevű kártyajáték alapján megértik, hogy a zenei kvartett, mint például a vonósnégyes ugyanabból a négyes szóból ered.
Egy konzervatóriumi felvételire nyilván nem elegendő a könyv tartalma, nem is ez a célja, de arra megfelel, hogy kedvet adjon a lexikonolvasáshoz, a zenetörténethez, az iskolai énekórákhoz, zeneiskolai szolfézs- és hangszertanuláshoz, a koncertre járáshoz, az egyre inkább kiveszőben lévő zenei alapműveltség megszerzéséhez. Kisiskoláskortól kamaszkorig bármilyen korosztályt megfog a képi világa és nyelvezete, érdeklődési köreiket lefedi, és gazdag anyaga a kottákban látható előadói utasítások magyarázatától a hangszerek és a zeneszerzők bemutatásáig terjed. Tulajdonképpen egy gyermeklexikontól ennél többet nem is kívánhatunk.
(Monika és Hans-Günter Heumann: Zenei lexikon gyerekeknek – A zene világának felfedezése. Rózsavölgyi és Társa Kiadó, 2008.)
origo.hu
Holnap jön az igazi tél!
