Jókai Mór alig egy napot töltött Torockón, a kiruccanás mégis oly nagy hatással volt rá, hogy regény született belőle, az Egy az Isten. Ha már a vonatkozó szakirodalomnál tartunk, mielőtt felkerekedünk a dél-erdélyi magyar faluba, érdemes néhány „klasszikussal” ráhangolódni az útra: Ignácz Rózsa Toroczkói gyász és Gyallay Domokos Vaskenyéren című könyve mellett természetesen kötelező olvasmány Orbán Balázstól A székelyföld leírása, amelyben ezt találjuk a sok évszázados kultúrájához hű, makacs torockói népről: „nagyon conservativ természetü, egész körömszakadtáig ragaszkodik ösi szokásaihoz, hagyományaihoz s egyáltalában ujítás az életmód és egyebekben is bajosan tudja köztük magát megfészkelni.” Azt, hogy a település az ezredfordulóra az erdélyi magyar népi építészet egyik gyöngyszemévé váljék, furcsamód két sajnálatos esemény segítette elő: az 1870-es tűzvész és 1880 után a vasbányászat megszűnése.
A nagyközség délről a Kőközi-szoroson, északról a Borrévi-szoroson át közelíthető meg. Milyen kép fogad bennünket, ha a „szőnyegbombázott” bekötőutakat szlalomozva letudjuk, s végre Torockóra érünk? Varázslatos.
A hatalmas tűzvész után emelt, egységes stílusú, nem falusi portára valló, inkább polgári jellegű, szépen felújított kőházak ölelik körül a Piac teret. A fehérre meszelt homlokzaton klasszicizáló ornamentika, párkányzatok, stukkók teszik mégis változatossá az épületeket, amelyeknek utcai frontján vasból készült pinceajtót és két zsalugáteres ablakot pillanthatunk meg. Különös figyelmet érdemelnek a vasművesség finom ízléssel elkészített termékei – ablakrácsok, táblák, zárak, kilincsek –, melyek szintén hozzátartoznak Torockó jellegzetes faluképéhez. A magyar idill egyedüli elrontója az 1938-ban épített s nemrég hatalmasra bővített hagymakupolás templom. Ottjártunkkor épp demonstratív szertartás zajlott a XVII. századi vajornál, azaz itatónál: „A mi vizünket szenteli a pópa!” – kiabálta utánunk egy magyar fiatalasszony.
Lássuk, egyébként megkapó nyugalma és ízletes ételei mellett kínál-e programokat Torockó és környéke! Van egy puritán XVIII. századi unitárius erődített temploma, tele szebbnél szebb varrottasokkal. Gazdag néprajzi múzeumán kívül Ida néni ősei házában berendezett magánmúzeumába is betérhetünk, ugyancsak színvonalas időtöltés Margit néni vashámorból átalakított vízimalmát megnézni a Kispiac tér 48. alatt. Érdemes apró ajándékokkal készülni, mert az idős asszonyok pénzt nemigen fogadnak el a látogatóktól.
A kisebb túrára vágyóknak ajánljuk a szomszédos Torockószentgyörgy – Brassai Sámuel szülőfaluja – felett épült vár megmászását. Torockószentgyörgyön, ha illedelmesen köszönsz, Györke apók szólítanak meg, beinvitálva hajlékukba egy pohárka borra, persze alaposan kikérdeznek, mi hír Magyarban, és megígérik, hogy imádkoznak érted. Az Ordaskő (1250 méter) és a Székelykő (1128 méter) meghódítása – főként télvíz idején – csak gyakorlottabb hegymászóknak javallott, akik a toroc-
kói Forrás borozóban „bizonyítványt” is kaphatnak hősies tettükről – feltéve, ha valamilyen módon (például digitális fotóval) bizonyítják, hogy feljutottak a bércre. A Szentgyörgy utca feletti hegyen fekvő temetőt se hagyjuk ki: évszázados sírokra lelhetünk a különleges kriptabarlangokban.
Aki autós kirándulásban gondolkodik, valóságos „katasztrófaturistának” érezheti magát, ha ellátogat Verespatak le/megpecsételt házaihoz, az omladozó Abrudbányára. Mi elzarándokoltunk az 1848–49-es vesztőhelyekre, ahol 160 esztendeje móc felkelők százszámra gyilkoltak meg magyarokat: tiszteletünket tettük Nagyenyeden, Felenyeden, a preszákai emlékműnél, Magyarigenben, Boroskrakkón és a gyulafehérvári vársáncoknál.
Végül egy másként hátborzongató – természeti – jelenség: Torockón kétszer kel fel a nap! Hajnalban rövid időre megvilágítja a házakat, majd elbújik a Székelykő mögé, a falu árnyékba kerül; aztán délelőtt a hegy fölé emelkedve újra beragyogja a községet.
Jó tudni. Tulit Zsuzsa, Levente és Zsuzsa néni Aranyos panzióját jó szívvel ajánljuk mindazoknak, akik szeretik a családias vendéglátást, és megkóstolnák a hagyományos torockói ételeket. Fejenként 6000 – télen 6500 – forintért félpanziós ellátást kapunk. A reggeli igazi terülj, terülj, asztalkám: a házi méztől, a hecsedlilekváron, joghurton, gyógyteán át a hurkáig, krumplilángosig. Az estebéd három fogása még a nagyétkűeken is kifog: leves, hús garnírunggal, savanyúsággal (egyik este bizonyosan felejthetetlen töltött káposzta) és édesség (a kedvencünk az almás piskóta). A világos, festői panorámájú ebédlőben busznyi vendégsereg étkeztetése is megoldható. A Felsőpiac tér 285. számú ház egyike a legszebben felújított régi torockói épületeknek. Mi a Székelykőre és az unitárius templomra néző gerendás tisztaszobában lettünk elszállásolva, amelyben a parasztpolgári élet tárgyai: dupla keresztszemes varrottasok, kancsók sorakoznak, s még a televízió is egy Singer varrógép állványzatán kapott helyet. A falat régi családi fotók díszítik. Összesen három szoba áll a vendégek rendelkezésére.
origo.hu
Mutatjuk, hogy meddig maradnak a mínuszok
