Ali-intenzív

Nour ben Ali „egyszemélyes mentőállomás”. A szúszai orvost évente kétezer alkalommal hívják fel Tunéziában pórul járt magyar turisták tengerparti medúzacsípéssel, sivatagi lábtöréssel, heveny gyomorfájdalommal, egyéb panaszokkal. Ma már nem ő gyógyít, de a mobiltelefonja éjjel-nappal üzemel, s meghallgatva a betegeket ő értesíti tunéziai arab kollégáit, a klinikákat, ha szükséges, elindítja a mentősöket a bajbajutottakhoz. A januári holt szezonban Gödöllőn tartózkodik a családjánál, és székelykáposztát, paprikás krumplit, sóletet kavargat a konyhában.

Ösztöndíjas diákként 1979-ben került Budapestre. Szigorló orvosként ismerte meg a feleségét, s bár Tunéziában házasodtak össze, a közös életüket mégis itt kezdték. Három gyermekük született Magyarországon. A nyolcvanas évek végén, bár már orvosi diplomával rendelkezett, mégis az újságírás vonzotta. A Realités, a Democratie, a Temps, a Tunis Hebdo, a Renouveau nevű, francia nyelvű tunéziai lapokat tudósította a magyar, román, lengyel és NDK-s átmenetről. Végül öt évig gyakorló orvosként, majd szülész-nőgyógyászként dolgozott Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. 1994-ben úgy döntöttek, hogy Tunéziába költöznek. A felesége megtanult arabul és franciául, a tunéziai magyar idegenvezetés egyik úttörője volt, Ali doktor pedig magánrendelőt nyitott. Szúszában megszületett negyedik gyermekük is.
– Kezdetben én mentem ki a betegekhez, ma már a hálózatunk célja az, hogy bárki hív egészségügyi problémával, fél órán belül megnyugtató orvosi segítséget kapjon. Ahogy teltek az évek, a gyomorrontástól a bőrallergiáig, a medúzacsípéstől a kéztörésig, a súlyos szívproblémától az agyvérzésig minden előfordult már – mondja a férfi. A telefonszámát onnan tudják a rászorulók, hogy a tunéziai szállodákban az idegenforgalmi tájékoztatón az ő neve olvasható magyarokat ellátó orvosként. Ma már édes mindegy, hogy Ali doktor épp hol tartózkodik, éjjel-nappal bekapcsolt mobiltelefonnal, laptoppal és jegyzettömbbel felszerelkezve fogadja a kétségbeesett hívásokat. Miután kifaggatja a beteget, egyszemélyes mentőállomásként kapcsolatba lép a közeli háziorvosokkal, klinikai szakemberekkel, később leleteket elemez, ha szükséges, műtéti beavatkozást, betegszállítást, repülős hazaszállítást szervez.
– Ha Thaiföldön lennék, akkor is elérhetőnek kellene lennem. Ebből a szempontból már mindegy, hogy egy szúszai rendelőben, a budapesti nagyvásárcsarnokban vagy a londoni Oxford Streeten tartózkodom, hiszen úgyse tudnék mindenkihez kimenni. A szerepem magyarul értő orvos-menedzser, diszpécser. Egy magyar turista agyvérzést kapott Dzserba szigetén, állapota stabilizálása után repülővel a budapesti neurológiai klinikára szállították. Történetesen májusi, hosszú hétvégés ünnep volt Tunéziában, így Magyarországról vezényeltem le a mentést. Persze Szúszából se tudtam volna az 500 kilométerre található Dzserbára hamar eljutni, de fél órán belül ellátáshoz jutott a beteg a hálózat segítségével.
Tunézia kétórás repülőúttal elérhető egzotikus ország: a miénktől eltérő gasztronómia, a melegebb klíma hasmenéssel, kiszáradással fenyegeti az utazókat. A doktor tapasztalata szerint a legkisebb elhanyagolt problémából is nagy baj adódhat. A legyengült turista semmit sem élvez az utazásból, a kórházi ápolás – különösen biztosítás nélkül –, a tervezettnél későbbi hazautazás nagyon sokba kerül.
– Beszéljünk a tévhitekről! – javasolja. – A Tunéziáról szóló útikönyvekben az olvasható, hogy ne igyanak csapvizet. Ez képtelenség, hiszen a víz nálunk teljesen csíramentes. Lehet, hogy nem a legjobb az íze, vagy sósabb az átlagnál, de betegséget kapni tőle nem lehet. Az első néhány napban amúgy is érzékenyebb lesz a gyomrunk az ételek összetétele és fűszerezettsége miatt. Alapvető szabály: a vízfogyasztás legyen állandó, mert nem annyit iszunk, amennyit kellene, s nem olyan gyakran, mint ahogy a szervezetünk igényelné. Télen két–három, nyáron három–hat liter folyadék bevitele ajánlott, s elsősorban a velünk utazó gyermekeket itassuk. Megfelelő folyadékbevitellel a hasmenés vagy egyéb egészségügyi probléma is jobban kezelhető.
– És ha az ember rendszeresen meghúzza a whiskysüveget? – kérdem a gyakori turistatanácsokat idézve.
– Ez aztán tényleg nagy tévhit, hiszen a hasmenések jó része nem fertőzés, hanem kiszáradás következménye. Fertőzés esetén a „fölgyulladt” szervezetnek az alkohol nem tesz jót, ráadásul az alkoholos ital kivonja a vizet a szervezetből. Tunéziában januárban is 16 Celsius-fok az átlaghőmérséklet, ilyenkor délben gyakorta 20–24 fokra is felmelegszik a levegő.
Az egykor két hónapos idény ma már nyolc hónap az észak-afrikai országban, januárban is annyi a turista, mint tizenöt évvel ezelőtt a nyár derekán. Nemcsak a tengerpart, az oázisok vidéke, a sivatagi területek meg a műemlékek jelentenek vonzerőt, a „megélhetési turisták” is elözönlik az országot. Első hallásra talán furcsa ez a kifejezés, de télen a két–három hónapra érkező, valóban takarékoskodó angol, német, francia nyugdíjasok pihennek a szállodákban, akik az otthon megspórolt energiaköltségükből „all inclusive” átvészelik a telet. (Bár a magyar nyugdíjak messze elmaradnak a nyugat-európaiaktól, ma már egy két hónapos teljes ellátású – korlátlan étel- és italfogyasztást garantáló – tunéziai út repülővel és illetékekkel együtt 260–280 ezer forintba kerül.) Ali doktortól megtudom, hogy a tunéziai idegenforgalom nemrég az osztrák nyugdíjasoknak indított kampányt, amelynek hatására harmincezren érkeztek egy hónapos időtartamra. De egyre inkább felértékelődik a thalasszoterápia – tengervízzel gyógyítanak – a bőrbetegek, a reumatikus panaszokkal, légúti rendellenességgel küszködők körében.
– Ismerek egy magyar családot, amelynek a gyermeke Budapest riasztó szmoghelyzete következtében súlyos asztmában szenvedett. Az évek során rengeteg pénzt fizettek a terápiára – mindhiába. Egyszer egy orvos azt javasolta nekik, hogy utazzanak el egy tengerpartra huzamosabb időre, s azóta télen, amikor olcsóbbak az árak, Tunéziába jönnek. A jódos levegő következtében a gyermek, mondhatni, meggyógyult – elevenít fel egy megtörtént esetet. – Biztosan lesz olyan időszak, amikor a magyar egészségbiztosító is támogatja majd az ilyen gyógykezeléseket – fűzi hozzá keserű mosollyal a hazai viszonyokat jól ismerő arab orvos.
Nour ben Ali családja most itt van Magyarországon, hiszen az egyik lánya bölcsészkarra jár, a másik kettő középiskolás, a negyedik gyermek gimnáziumba felvételizik.
– Bár január–februárban is sok magyar utazik Tunéziába, azért a nyárhoz képest pangás van, így szerencsés a helyzetünk, télen a lányaim mellett lehetek Gödöllőn, iskolai szünetben pedig kijönnek hozzám Szúszába, ott töltjük a nyarat. Ezt azért tehetem meg, mert előfordul, hogy egész télen csak annyi telefonhívást kapok, mint nyáron egy nap alatt – tudjuk meg a doktortól.
Az orvos magyarországi „szabadsága” alatt leginkább a konyhában sürög-forog, gasztronómiai könyveket, ételkészítéssel kapcsolatos filmeket elemez.
– Nincs olyan magyar étel, amely ne lenne finom. Nagyon gyorsan ráálltam a magyar konyhára, művészetnek tartom, s egyre jobban érdekel a dolog. „Trendi” a kevesebb zsír használata, de azért meg kell vallani férfiasan, hogy olajjal nincsen olyan zamata a székelykáposztának, mint zsírral készítve – mondja.
Még egyetemistaként, a Hársfa utcai kollégiumban lakva ismerte meg a Hunyadi téri, a Klauzál téri piac meg a vásárcsarnok világát, magyaros ételkínálatát. Gyakran állt sorba lángosért, hurkáért, jóféle kolbászért. Szúszából, de még Gödöllőről is csak ritkán jut be a pesti vásárcsarnokokba, de tapasztalata szerint ma már nem olyan friss s ránézésre sem anynyira étvágygerjesztő a kínálat, mint tizenöt–húsz éve volt.
– Bár egyre több a jó étterem, mégis a személytelen fast food hódít, s nem ismerek igazán jó arab vagy tunéziai konyhájú vendéglőt. Minden vágyam, hogy valamelyik étteremben havonta egyszer lehetőséget kaphassak, hogy a háromszáz módon elkészíthető kuszkusz némelyikét megfőzzem a vendégeknek és a barátaimnak. Hallal, hússal, zöldséggel, különleges raguval, hariszával, azaz pirospaprikás, fokhagymás, köményes tunéziai fűszerkeverékkel.