Elvis Pesten

Nemzetközi Elvis-show volt 2009 januárjának közepén Angyalföldön, a József Attila Művelődési Központban. Immár a második. Ha beütjük az Elvis Presley nevet korunk legdurvább tudatmódosítójába, a Google-ba, 0,12 másodperc alatt körülbelül 18 millió lehetőségből választhatunk. Ebből is látszik, hogy nincs mese, Elvis él. Hiába hangzott el a legendás mondat: „Ladies and Gentlemen, the King is Dead”, hiába eresztették félárbocra a lobogókat az USA államaiban, és mondott beszédet a temetésen Jimmy Carter akkori amerikai elnök, szemfényvesztés volt az egész. Amikor Elvis Aaron Presley 1977. augusztus 16-án, negyvenkét esztendős korában az orvosi jelentés szerint szívelégtelenségben elhunyt, új korszak kezdődött. A kultikus hősből mitikus hős lett, halhatatlan. Látták kijönni szupermarketből, távoli, egzotikus országok piacain, sivatagban motorozni.
Aztán amikor megritkultak a szeretetteljes hallucinációk, következtek a hasonmásversenyek. Mert a világnak szüksége van Királyra. Ezek a versenyek, show-műsorok többnyire Elvis utolsó korszakából merítenek, már ami a szereplők külsejét illeti. Ez érthető is, hiszen például németországi katonai szolgálatának idejét, amikor egy jóvágású fiatalembert ismert meg a világ, egyenruhában, gitárral, legfeljebb hangban lehet megidézni (na jó, még egy kis ízelítő a legendás csípőmozgásból, amely lázba hozta a háborúviselt gyerekeket és a tisztes családanyákat), ami nem egy egyszerű feladat, még akkor sem, ha a jellegzetes manír elég jól elkapható. Próbáljuk ki bátran, egy kis mélyítés, és a Love Me Tender eleje némi gyakorlás után menni fog. A véget, ami egyébként óriási dráma volt, nem lehet elintézni azzal, hogy egy kövér ember elveszítette a talajt a lába alól, és bohócot csinált magából, ellenben külsőségekkel is jól felmutatható. Némi túlsúly, gigantikus barkó, jellegzetes szemüveg, amilyet még Elton John sem tudott beszerezni, széles öv, zsabó, botrányos öltöny, aztán lehet próbálkozni.
És akkor már csak az a kérdés, mi visz rá valakit a XXI. században arra, hogy felcsapjon Elvis-imitátornak. A hasonlóság? Az óriási különbség? És ráadásul Angyalföldön, ami nem pont Memphis, Tennessee… Szegény Zámbó Jimmy mint felvehető alak ebben a közegben még inkább érthető volna, rajta keresztül modellezhető a magyar társadalom egy jelentős része. Olvasom is egy dunántúli napilapban, hogy mozgalom indult, nevezzenek el utcát róla, mert ez így tovább nem mehet. Nem tudom, Elvis nevét viseli-e utca Magyarországon, de hogy örökifjú szívekben él, az bizonyos.