Elvis Pesten

Alsó-Fehér vármegyei vérengzések 1848–49-ben
Algyógy, 1848. október: 85 embert lemészároltak, tetemüket kútba dobták.
Abrudbánya, 1849. május: Hatvani Imre szabadcsapatának két előkészítetlen támadását követően több mint 1000 lefegyverezett embert gyilkoltak meg; az asszonyokat és leányokat megkínozták, meggyalázták.
Borbánd, 1848. október: Baranyay Károly karját és fejét családja szeme láttára lefűrészelték. Az áldozat fejét karóra szúrták, s Baranyaynénak mezítláb kellett azt Balázsfalváig vinni.
Borosbenedek, 1848. október: Az úri és értelmiségi osztály tagjait agyonverték, Szöllössy Eleket elevenen megnyúzták. A magyar lányokat románokhoz kényszerítették. 1849. január: A görög katolikus pap parancsára 150 aggastyánt, nőt és gyermeket az árok partján fejszével agyonvertek.
Borosbocsárd, 1848. október: 73 magyart meggyilkoltak. Péterfi László enyedi kollégiumi tanár és Szakács István gazdatiszt eke elé fogva „gúnykaczaj közt a mezőre hajtattak, hogy ott szántsanak velök. Itt aztán addig hajszolták őket, amig csak mindakettő a végkimerülés és az ütlegek súlya alatt össze nem rogyott.”
Boroskrakkó, 1848. október: A környékről menekülő magyarok közül 200 főt megkínoztak és bottal agyonvertek.
Kisenyed, 1848. október: 45 magyar család 141 tagját legyilkolták. Köztük egy kereskedő feleségét és két leányát, a református papot és a Dacsó, Farkas, Bányai, Hodor, Zavar és Szalánczy családok tagjait.
Kocsárd, 1848. október: 60 magyar embert oly kegyetlenül öltek meg, hogy akik elrejtőzve látták a mészárlást, félelmükben öngyilkosságot követtek el. „…az apát, anyát és gyermeket egymásra rakták és úgy döfték lándzsával keresztül. A fogak kiszedése, ujjak, fülek, orr levagdalása napirenden volt. Némelyeknek belét szakasztották ki, s a vonagló áldozat szájába tömték.”
Kőrösbánya, 1848. október: A Brády család tizenhárom tagját és kísérőiket menekülés közben elfogták, baltákkal feldarabolták, egy féléves csecsemőt elevenen eltemettek, az őket pártoló görög katolikus papot megégették.
Magyarigen, 1848. október: Csak a református papot hagyták életben a magyarok közül, hogy elmondhassa a történteket az utókornak. Legalább 200 áldozat.
Nagyenyed, 1849. január 8–11.: A várost felgyújtották és kirabolták. 2000 ember szinte ruhátlanul menekült el. Legalább 400 elfogott magyart nemre és korra való tekintet nélkül a legállatiasabb kegyetlenséggel gyilkoltak le. A terhes asszonyokat megkínozták és megölték, az asszonyokat és leányokat meggyalázták. Török Dániel ügyvédet elevenen megsütötték.
Zalatna, 1848. október: A városban és a közelében fekvő preszákai réten folyt az 1848–49-es évek egyik legszörnyűbb vérfürdője. A város elpusztult, s vele a kamara teljes bányaberendezése. A raktárakban levő pénzkészlet a mócok kezére jutott. 13 ezer aranyat, 20 ezer ezüsthúszast és 6000 forint papírpénzt raboltak el. Az öldöklés a város lakói közül 640 áldozatot követelt. Szemtanúk vallomása szerint a vér még a kocsiutak árkában is folyt. A román asszonyok is kivették részüket a „munkából”: kapával verték agyon a magyar asszonyokat. Elpusztult a város vezetőrétege, bányahivatalnokok, bányabírók, papok, tanárok, orvosok, patikusok, kereskedők.
Forrás: Gracza György: Az 1848–49-es magyar szabadságharc története, 1894–97; Fekete könyv. Ifj. báró Kemény István Alsó-Fehér megyei főispán emlékiratai 1848-ból. (A halállista természetesen csak részleges.)

Nemzetközi Elvis-show volt 2009 januárjának közepén Angyalföldön, a József Attila Művelődési Központban. Immár a második. Ha beütjük az Elvis Presley nevet korunk legdurvább tudatmódosítójába, a Google-ba, 0,12 másodperc alatt körülbelül 18 millió lehetőségből választhatunk. Ebből is látszik, hogy nincs mese, Elvis él. Hiába hangzott el a legendás mondat: „Ladies and Gentlemen, the King is Dead”, hiába eresztették félárbocra a lobogókat az USA államaiban, és mondott beszédet a temetésen Jimmy Carter akkori amerikai elnök, szemfényvesztés volt az egész. Amikor Elvis Aaron Presley 1977. augusztus 16-án, negyvenkét esztendős korában az orvosi jelentés szerint szívelégtelenségben elhunyt, új korszak kezdődött. A kultikus hősből mitikus hős lett, halhatatlan. Látták kijönni szupermarketből, távoli, egzotikus országok piacain, sivatagban motorozni.
Aztán amikor megritkultak a szeretetteljes hallucinációk, következtek a hasonmásversenyek. Mert a világnak szüksége van Királyra. Ezek a versenyek, show-műsorok többnyire Elvis utolsó korszakából merítenek, már ami a szereplők külsejét illeti. Ez érthető is, hiszen például németországi katonai szolgálatának idejét, amikor egy jóvágású fiatalembert ismert meg a világ, egyenruhában, gitárral, legfeljebb hangban lehet megidézni (na jó, még egy kis ízelítő a legendás csípőmozgásból, amely lázba hozta a háborúviselt gyerekeket és a tisztes családanyákat), ami nem egy egyszerű feladat, még akkor sem, ha a jellegzetes manír elég jól elkapható. Próbáljuk ki bátran, egy kis mélyítés, és a Love Me Tender eleje némi gyakorlás után menni fog. A véget, ami egyébként óriási dráma volt, nem lehet elintézni azzal, hogy egy kövér ember elveszítette a talajt a lába alól, és bohócot csinált magából, ellenben külsőségekkel is jól felmutatható. Némi túlsúly, gigantikus barkó, jellegzetes szemüveg, amilyet még Elton John sem tudott beszerezni, széles öv, zsabó, botrányos öltöny, aztán lehet próbálkozni.
És akkor már csak az a kérdés, mi visz rá valakit a XXI. században arra, hogy felcsapjon Elvis-imitátornak. A hasonlóság? Az óriási különbség? És ráadásul Angyalföldön, ami nem pont Memphis, Tennessee… Szegény Zámbó Jimmy mint felvehető alak ebben a közegben még inkább érthető volna, rajta keresztül modellezhető a magyar társadalom egy jelentős része. Olvasom is egy dunántúli napilapban, hogy mozgalom indult, nevezzenek el utcát róla, mert ez így tovább nem mehet. Nem tudom, Elvis nevét viseli-e utca Magyarországon, de hogy örökifjú szívekben él, az bizonyos.