Paradigmaváltás nélkül nem lesz kilábalás

A jelenlegi helyzetben először a gazdasági világválságra próbálta a kormány hárítani saját felelősségét. A bűnbakkeresés következő lépésében Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy a baj oka a magyar emberek kultúrája: vagyis az, hogy nem szeretik a reformokat. Legújabb ötlete szerint pedig a válságot a „belpolitikai háborúskodás” és a „politikai elit reformfélelme” miatt nem lehet megoldani. Vagyis ismét mindenki hibás, csak a kormány nem. Ehelyett ki kellene mondani végre, hogy a válságot most is alapvetően a kormány rossz munkája okozta, és azt is, hogy ez a krízis a gazdasági világválság nélkül is bekövetkezett volna. Hiszen a gazdasági növekedés már 2005-ben lelassult. „Dübörgő gazdaságról” csak Kóka János beszélt a választások előtt, becsapva ezzel a választókat. Ekkor már valamennyi nemzetközi és objektív hazai elemző is figyelmezett: rossz úton halad a kormány, rossz döntéseket hoz, ezért nő az államháztartás hiánya és lassul a gazdasági növekedés. 2007-ben pedig már növekedni kezdett a munkanélküliség is. Ezen az úton pedig – mutattak rá az elemzők – le fogunk szakadni a többi, velünk együtt az EU-ba lépett országtól. Jean Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke 2006 szeptember elején felhívta a figyelmet arra, hogy a konvergenciaprogramot nem támogatja a társadalom, és ezért kudarccal fog végződni.
Paradigmaváltásra, azaz gyökeres változtatásra van szükség. Nézzük a paradigmaváltás legfontosabb elemeit!
A hazudozás, félrevezetés befejezése, a helyzet objektív, szakmai és tisztességes értékelése. Jó diagnózis nélkül nincs sikeres problémamegoldás. Ezért az első és legfontosabb teendő az okok világos és őszinte bemutatása. A társadalomra kényszerített megszorítások helyett más lehetséges megoldások keresése. A lehetséges megoldások keresésekor egyszerre két dologra kell figyelni. Először is, csökkenteni kell a válság romboló hatásait. Ehhez olyan módszereket kell választani, amelyek megakadályozzák a munkanélküliség és a szegénység további növekedését. De ezek nem lehetnek olyan megoldások, amelyek – hosszabb távon – veszélyeztetik a gazdasági-társadalmi fejlődést. Ugyanis a válságkezeléssel egy időben a jövőt is építeni kell. A jövő építéséhez a legfontosabb mai teendő a versenyképesség javítása. Ezért nem lehet például olyan kiadáscsökkentésről dönteni, amely rövid távon szépíti a pénzügyi mutatókat, de ezzel egy időben rontja a versenyképességet. Ilyen romboló kiadáscsökkentés az oktatásra-tanulásra és a kutatás-fejlesztésre szánt összegek szűkítése. Mivel pedig a szokásos megszorítócsomagok egyrészt növelik a munkanélküliséget, másrészt pedig éppen ezen fontos területekről vonnak el jelentős összegeket, a válság kezelésére és a jövő építésére egyaránt alkalmatlanok.
Milyen más megoldásokat lehetne választani? Először is – ahogy arra Trichet is utalt –, sikert csak olyan megoldásoktól lehet várni, amelyek kidolgozásába az embereket bevonják, ezért az emberek értik és elfogadják azokat. Felülről, fenyegetéssel, megfélemlítéssel nem lehet sikeresen változtatni. Az ilyen változtatások drágák és kudarcba fulladnak. Az is komolytalan dolog, hogy az emberek részvételét csak akkor kéri a kormány, de akkor nagyon, amikor már hatalmas a baj. A döntések előtt kellene kikérni az emberek véleményét! Így valószínűleg eleve kevesebb hibás döntés születne. Vagyis a paradigmaváltás része kell legyen az, hogy a diktatórikus, felülről kényszerített, „mi tudjuk a legjobb megoldást” módszert váltsa fel a társadalommal folytatott valódi, érdemi, demokratikus párbeszéd politikai kultúrája. Bizalmat és együttműködést egyébként sem várhat el a kormány az emberektől akkor, amikor saját maga és csapata mélységesen bizalmatlan a társadalommal szemben. Amikor – a külföldi nagy cégek kivételével – mindenkit csalónak, potyautasnak, jogtalanul gazdagodónak, adó- és tb-csalónak gondol és nevez. Emlékezzünk csak Kóka János „ismerjük a piszkos trükköket” kijelentésére, amellyel gyakorlatilag a magyar vállalkozókat egységesen adócsalóknak minősítette.
A paradigmaváltáshoz szükség van továbbá a kormányzás kiszámíthatóságának megteremtésére. Gyurcsány Ferenc 2006. november 17-én, a befektetési tanács ülésén bejelentette, hogy 2008-tól már olyan költségvetése lesz az országnak, amelynek elsődleges egyenlege pozitív lesz. Az MSZP 2006-ban 2010-es euróbevezetést ígért. Általános szakmai vélemény az, hogy a gazdasági versenyképesség egyik legfontosabb eleme a kormány szavahihetősége. Azt az országot, ahol a kormány ígéreteiben nem lehet megbízni, ahol egyik napról a másikra változnak a vállalkozások feltételei, ahol a kormány improvizál és állandóan tüzet olt, ahol nem tisztességesek a verseny feltételei, mert vannak államilag előnyökhöz juttatott, kedvezményezett piaci szereplők, elkerülik a komoly cégek. Csupán azok érdeklődnek az ilyen országok iránt, amelyek maguk is a zavarosban szeretnek halászni vagy az óriási állami kedvezmények miatt települnek be az országba. Ezek tevékenysége azonban inkább kárára, mint hasznára van az országnak. Ezért a válságból való kilábalás és a jövőépítés feltétele egyaránt a kiszámítható üzleti környezet és a szavahihető kormány.
Fontos eleme a paradigmaváltásnak továbbá, hogy a kormány ne csak az emberektől várja el a nadrágszíj összehúzását, hanem a takarékoskodást saját magán kezdje el. A gazdasági válságból való kilábalást és a jövő építését egyaránt befolyásolja az, hogy a kormány hogyan gazdálkodik az ország pénzével és a nemzeti vagyonnal. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy nem mindegy, mibe kerül a kormány működése, és mekkora értéket teremt tevékenységével a társadalomnak: azaz, hogy jó gazdája-e a rábízott értékeknek. Ide tartozó kérdés, hogy mennyibe kerül nálunk az út- és a metróépítés, hogy hogyan működnek az állami intézmények és az állami cégek, mint például a MÁV és a BKV. Miért van szükség arra, hogy újra meg újra adófizetői pénzeket kelljen pumpálni a MÁV-ba és a BKV-ba?
A hatékony és minőségi munka alapvető feltétele, hogy a kormánytagok nem az újabb cégbezárásokat és elbocsátásokat jelentik be, és a miniszterelnök nem arra figyelmezteti az embereket, hogy a helyzet még annál is rosszabb lesz, mint amit az EU gondol rólunk. A színvonalas munka bizonyítéka az, ha a kormány új, innovatív megoldásokat keres a gondokra. Éppen úgy, ahogy azt más országok vezetői teszik. Ilyen megoldás lehet az ideiglenes államosítás. Gordon Brown brit kormányfő és Sarkozy francia elnök már ezt teszi. Gondolom, nem fogja őket ezért senki sem szélsőjobboldalinak, sem szélsőbaloldalinak nevezni. Egyszerűen csak azt teszik, amit a nemzeti érdekek szempontjából fontosnak tartanak. Mi is a legfontosabb nemzeti érdek válságban? Az, hogy ne menjenek tönkre cégek, iparágak és emiatt ne növekedjék a munkanélküliség. Arra a stratégiai tanácsra pedig különösen fontos felfigyelni, amelyet Sarkozy elnök a francia cégeknek adott. Azt mondta, hogy szüntessék meg külföldi leányvállalataikat, és hozzák haza a munkát, teremtsenek otthon munkahelyeket. Minél jobban mélyül majd a válság Nyugat-Európában, annál többször és több helyen fog ez a gondolat felvetődni. Milyen következtetést kell ebből levonnunk? Azt, hogy a nálunk bekövetkező cégbezárások oka nem feltétlenül a gazdasági válság, hanem az, hogy a cég hazaviszi a tevékenységét. Ezért nálunk különösen indokolt, hogy az állam lépjen közbe, és államosítással mentse meg a munkahelyeket és a gazdasági tevékenységet.
Ez stratégiai fontosságú és innovatív megoldás más okból is. Tudjuk, hogy a privatizációk során a külföldi cégek egy része csak a piacot akarta megvenni, illetve a potenciális versenytársát akarta kiiktatni a piacról. Ezért nem is tervezte a felvásárolt cég tartós működtetését. Az egyébként sok kárt okozó privatizációs gyakorlat miatt viszont a magyar vállalkozók alig jutottak olyan lehetőséghez, hogy magyar cégeket megvegyenek és sikeresen tovább működtethessenek. Most itt lenne a lehetőség ennek a problémának az orvoslására. Az állam, miután egy erre a feladatra összehozott szakértői csapattal az államosított cégeket rendbe hozattatta, eladhatná azokat hazai szakmai-pénzügyi befektetőknek. Ezzel javulhatna a cégek tulajdon szerinti megoszlása. Hiszen tudjuk, hogy az egész EU-ban Magyarország az az ország, amelyben kiemelkedően nagy a gazdaságban a külföldi cégek aránya. Ez a megoldás jelentősen javítaná a gazdaság versenyképességét is, azaz építené a jövőt. A nemzetközi versenyképességi vizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy a magyar gazdaság versenyképességi gyengesége az, hogy rosszak az arányai: sok a külföldi tulajdonú nagy cég, és azok csak néhány tipikus – gépjárműgyártás, alapelektronika – üzletágban tevékenykednek. Ezért nem elég színes, diverzifikált a magyar gazdaság, és ez sebezhetővé teszi a gazdasági ciklusokkal szemben, különösen a válságok idején.
A paradigmaváltáshoz szükséges végül az is, hogy a kormány legfontosabb feladatának maga is a jövő építését tekintse. Ha így fog gondolkodni, akkor nyilvánvaló lesz számára, hogy a versenyképesség növelésének egyik legfontosabb feltétele a jól képzett és elkötelezett szakemberek tömege. Ennek biztosításához pedig képzésre, átképzésre van szükség. Vagyis az oktatásból nem kivonni kell a pénzt, hanem éppen belefektetni oda. Különösen fontos a felnőttképzés és ezen belül is a munkanélkülivé válók azonnali, tudatos és tervezett továbbképzése. Ez jó azért is, mert a tanuló ember kevésbé veszíti el a reményt a tekintetben, hogy még valaha el tud helyezkedni. A kormány viszont éppen ezeken a területeken takarékoskodik a leginkább.
Ha a kormány alkalmatlan a paradigmaváltásra, akkor a kormányt kell a társadalomnak leváltania.

A szerző közgazdász, egyetemi tanár