Széles sáv országszerte vagyonokért vagy olcsón

Néhány éven belül minden települést elérne üvegszálas internet-hozzáféréssel a most tervezés alatt álló Nemzeti Digitális Közmű hálózata. A technológia kiépítése a kormány előzetes számításai szerint több száz milliárd forintba kerül. A Nemzeti Hírközlési Hatóság ugyanakkor rövidesen eredményt hirdet többek között a 450 megahertzes frekvenciát is hasznosításra kínáló tenderben, amely ugyancsak a ritkán lakott, még lefedetlen területeket tenné elérhetővé szintén széles sávon, kábel nélkül – igaz nem közpénzért, hanem befektetői finanszírozásban.

Néhány éven belül várhatóan a ma még internet nélküli települések nagy része is rácsatlakozhat a világhálóra, legalábbis ha hinni lehet az infrastruktúra fejlesztését ígérő híreknek. A Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) rövidesen eredményt hirdet a mobiltenderben, amelynek egyik része a 450 megahertzes frekvencia értékesítéséről szól. A mobiltelefonálás hőskorából már ismert frekvencia kiválóan alkalmas a ritkán lakott országrészek széles sávú lefedésére. A pályázati kiírás szerint a nyertesnek két éven belül el kell indítania a szolgáltatást, és három éve van a 35 százalékos lefedettség elérésére. A fejlesztéseket értelemszerűen a majdan arra jogosult beruházó társaság saját költéségén kell hogy végrehajtsa. A 450 megahertzen egyébiránt technológiától függően másodpercenként 256 kilobittől 4 megabit sávszélesség biztosítható, ami lényegében a legtöbb lakossági szolgáltatás igénybevételére és kormányzati ügyintézésre is alkalmas. Teljesülhetne tehát a kormány által számtalanszor hangoztatott cél, miszerint minden magyar háztartásnak lehetősége nyílna az e-kormányzat, e-ügyintézés igénybevételére. A tenderre két társaság, a DIGI Távközlési és Szolgáltató Kft., valamint a Mobile Wireless Broadband Hungary Távközlési Zrt. nevezett be.
A nagy valószínűséggel piaci viszonyok között, piaci forrásból is „fejlődésre ítélt” területen a kormányzat is habozás nélkül költeni szándékozik az adóforintokat. A Nemzeti Digitális Közmű névre keresztelt hálózat nem a rádióhullámok segítségével jönne létre, hanem a ma legkorszerűbbek között számon tartott üvegszálas technológiát alkalmazná. Mint azt Bódi Gábor infokommunikációért és e-közigazgatásért felelős szakállamtitkár lapunk megkeresésére kifejtette, elképzeléseik szerint 2-5 éven belül minden településen elérhető volna az internet másodpercenkénti hat–tíz megabites sávszélességen, ennek költségei pedig 150 milliárd forint körüli összeget emésztenének fel. A beruházást jórészt európai uniós forrásokból fedeznék, a rendszer modellje pedig egyfelől a kormányzati gerinchálózat, másrészt a Magyar Tudományos Akadémiát, a kutatóhelyeket és az egyes egyetemeket összekötő háló. A szakállamtitkár által ígért sávszélesség egyébiránt lényegében „mindent tud”, például a ma még kevésbé elterjedt, kiváló, HD minőségű tévéadások továbbítására alkalmas. Ennek szükségességét a XXI. század növekvő kihívásaival magyarázta Bódi Gábor. A szokatlanul nagy arányú állami szerepvállalásra pedig az ad okot, hogy – szemben más területekkel – a kormányzat nem bízik a „piaci logikában”, mondván, az ágazati szereplők eddig is hagytak fehér foltokat az internetlefedettségi térképen.
Minden valószínűség szerint egyébiránt az uniós pályázati forrásokból sem fog dőlni a pénz, hazánk ugyanis a 2007-es adatok szerint a közösségi viszonylatban kifejezetten jónak számító 91 százalékos internetlefedettséggel rendelkezik. Az újonnan csatlakozott országok közül csak Szlovénia és a Budapest területű Málta előz meg bennünket ezen a téren, míg az uniós átlaglefedettség hetven százalékosra tehető. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke néhány hete jelentette be, hogy a testület egymilliárd euró fordítását javasolja a közösség vidéki településeit érintő nagy sebességű internet kiterjesztésére és korszerűsítésére. A bőkezűnek nem mondható közösségi források, valamint az átlagon felüli lefedettség tükrében tehát valószínűsíthető, hogy a kormányzati elképzelés nem kímélné az államkaszszát. Ezt firtató kérdésünkre az államtitkár elmondta: számításaik szerint az egymilliárd euróból hazánk 11-12,5 milliárd forintot szerezhet meg, míg a fennmaradó mintegy 138 milliárd forintot más uniós forrásból biztosítanák, ám arra nem kaptunk választ, hogy konkrétan melyek lehetnek ezek.
A közműfejlesztésért szót emelt a Hírközlési Érdekegyeztető Tanács (HÉT) is. A szolgáltatók részvételével működő szervezet álláspontja szerint szakmai és társadalmi párbeszédre van szükség, mivel a lefedettség, bár európai összehasonlításban meglehetősen jónak mondható, a penetráció azonban gyenge. – A digitális írástudás fejlesztése az állam és a piac közös felelőssége, ezen a területen szoros együttműködésre és összefogásra van szükség. Ugyanakkor az információs társadalom fejlesztésében meg kell találni a leghatékonyabb megoldásokat, az állami szerepvállalás helyes, arányos mértékét, amely a piaci szereplőket beruházásokra és munkahelyteremtésre ösztönzi, egyúttal versenysemleges és nem okoz piactorzulást – áll a HÉT nemrég kiadott közleményében. A szakmai szervezet álláspontja szerint a Nemzeti Digitális Közművel kapcsolatos döntéseket csak a szakma és a szakmapolitika által közösen elfogadott stratégia mentén szabad meghozni.