Saját bevallásuk szerint a tanárok átlagosan 42 órát dolgoznak hetente, heti kettővel többet, mint amennyi belefér a nyolcórás munkahétbe – derül ki a Tárki Tudok Tudásmenedzsment felméréséből, amit az oktatási tárca megrendelésére készített a cég több mint kilencmillió forintért. A pedagógusok átlagosan heti 31 órát töltenek az iskolában közvetlenül végzett feladatokkal, illetve heti 10,6 órát dolgozatjavítással, adminisztrálással, órára való felkészüléssel. A kutatás igazolta a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) azon felvetését, amely szerint a kötelezőóraszám-emelés, a pedagóguselbocsátások és az adminisztratív munkák kormányzati felduzzasztása miatt jelentősen megnőtt a tanárok terhelésre, ami már nem fér bele a nyolcórás munkaidőkeretbe.
Az összesen 107 iskola és 2108 pedagógus részvételével készült elemzés rámutat: a tantestületeken belül nagy a differencia a tanárok terheltsége között, ami súlyos feszültségeket szül, mert a többet dolgozókat nem jutalmazzák megfelelően. Az igazgatók szerint a tanárok 42 százaléka túlterhelt. A felmérés szerint elenyésző, csupán 10 százalék az alulterhelt pedagógusok száma, miközben a tanárok egyharmada súlyosan túlterhelt, ők több mint 20 százalékkal dolgoznak többet az előírtnál. A kormány két éve emelte fel húszról huszonkettőre az egy tanárra jutó kötelező óraszámot, ám az ezzel párhuzamosan elvégzett elbocsátások – több mint 10 ezer fő – túl jól sikerültek, így egy főállású tanár a felemelt kötelezőnél is többet, 23,5 órát tart hetente.
Pedagógushiány van: az iskolák 20 százalékában van betöltetlen álláshely. A szakiskolákban a legsúlyosabb a helyzet, az ilyen intézmények 44 százalékában nem tudják feltölteni az összes státust, ezért a szakiskolai tanárok mindegyike túlterhelt. A szükségesnél kevesebb alkalmazott miatt az iskolák a kötelező tanórák 8,8 százalékát túlórával oldják meg. A tanárok 70 százaléka ad legalább néha magánórát, állandó másodállással, főként a férfiak rendelkeznek. Az elemzésben idézett tanár vallomása szerint erre azért van szükség, mert tanári fizetésből nem tudják eltartani családjaikat. Vannak olyan férfi pedagógusok, akik az iskolai munka után még napi 5 órát dolgoznak óraadóként, szakértőként, ami napi 13-14 órás szellemi megterhelést jelent. Nem számít bele a munkaidőbe az önképzés a kötelező továbbképzés, pedig ezek is nagy terhelést jelentenek. Előbbivel napi 1,5, utóbbival heti 24 órát töltenek a tanárok.
Nagyon kevés a pályán a fiatal pedagógus, ami 10-15 év múltán súlyos tanárhiányt eredményezhet. Több mint elgondolkodtató, hogy a tanárok az oktatáspolitika kiszámíthatatlanságát látják legnagyobb problémának, és csak ezután jön a rangsorban a túlterheltség.
A Tárki a Hiller-tárca eddigi lépéseivel ellentétes intézkedést javasol megoldásként: szerintük az óraszámemelés és az egységes béremelés nem vezet eredményre, ahogy az iskola-összevonások sem, mert a telephelyeken önálló tantestületek működnek, azok nem osztják meg egymás között a munkát. A megoldást a pedagógus-életpályamodellben látják, amely a jelenleginél jóval differenciáltabban, teljesítmény szerint bérezne.
– Bebizonyosodott, hogy nem igazak a tanárok tömeges alulterheltségére vonatkozó kormányzati állítások, sőt, a tanárok közel fele súlyosan túlterhelt – reagált lapunknak Sió László, a Fidesz oktatáspolitikai műhelyének vezetője. A legsürgetőbb a szakiskolai helyzet rendezése, hiszen ma azokra jut a legkevesebb idő, akik a legtöbb foglalkozást igényelnék. Hangsúlyozta: a polgári kormány már hét évvel ezelőtt kidolgozta az életpályamodellt, amely lehetővé tenné, hogy akár dupla fizetést kapjon a kiemelkedően teljesítő pedagógus, ám a baloldali kormány ezt elvetette, és az erre előteremtett forrásból hajtotta végre 2002-ben az egységes, teljesítménytől független béremelést. Arató Gergely, az oktatási tárca államtitkára igen furcsán értelmezte az eredményt. A távirati irodának adott nyilatkozata szerint a pedagógusok munkaterhelése átlagosan rendben van, lényegében belefér a 40 órás munkahétbe.
Szavaztak az olvasók: ez Magyar Péter legbotrányosabb kijelentése