Négyévesen élte meg 1956-ot, és amikor arról kérdezem, mire emlékszik a forradalom napjaiból, azt válaszolja, elsősorban érzelmi emlékei vannak. – Az események szellemi, gondolati hátteréről mit sem tudtam akkoriban, az emlékeim mégis mélyen bevésődtek. Emlékszem, hogy a szemem láttára támadt egy méteres belövés az egyik szemközti házon, az óvóhelyről is konkrét képeket őrzök magamban, még az is világosan előttem van, hogy amikor újra láttuk a nagyapámat, mi volt az ebéd. A szüleim megkísérelték a kivándorlást, egy olyan teherautóra kéredzkedtek fel, ami már tele volt. Ha fölfértünk volna, lehet, hogy az életem másként alakul.
A két nyertes mű között a kapocs a témán túl Nagy Gáspár személye, akinek egy-egy versrészlete mindkét darab fontos részét képezi. – Sohasem találkoztam, de furcsa módon már egész fiatalon kapcsolatba kerültem vele. Főiskolás koromban verseket is írogattam. Az egyik évfolyamtársam szobatársa Nagy Gáspár volt. Amikor ezt megtudtam, összegyűjtöttem egy csokorra valót, és elküldtem neki mint költőnek, hogy véleményezze. Kis idő múlva megérkezett a részletes kommentár, ami minden képzavarra, hibára kitért, de a végén hozzátette, hogy ettől még lehetek József Attila. Akkor sebtiben meg is vettem az első kötetét, a Koronatüzet, de aztán évtizedekig feledésbe merült ez a történet. Amikor 2005-ben kiírták az ’56-os pályázatokat, a Püskinél megjelent 1956, te csillag című versgyűjteményt vettem elő, és ahogy lapozgattam, rátaláltam a verseire, amik nagyon megfogtak. Telefonon és e-mailben fel is vettük a kapcsolatot, de a betegsége miatt már személyesen nem tudtunk találkozni, és így igazából azt sem tudtam meg, hogy a rádióban hallotta-e, és ha igen, mi volt róla a véleménye – mesél Nagy Gáspárhoz fűződő kapcsolatáról Nógrádi Péter. A zeneszerző egyébként is szívesen nyúl magyar költők verseihez, 1956-os műveiben is több költő versének részletét használta fel: a Magyar Requiemben Nagy Gáspár mellett Gömöri György, Vas István, Sinka István, Fodor András és Füst Milán verssorait halljuk.
A magyarság sorsáról, a nemzet sorskérdéseiről szóló művekben gyakran jut főszerephez a kórus, elég, ha csak Kodályt vagy Szokolay Sándor nemrég bemutatott, szintén 1956-os művét említjük. Amikor arról kérdezem, ez összefüggésben lehet-e azzal, hogy a téma közösségi jellegű, és önkéntelenül is megkívánja a közös megszólalást, azt mondja, ez a jelenség a görög drámák óta természetes. – Nálam azonban fontos szerepet kap a szólista is, hiszen mindig volt egy-egy nagy egyéniség, aki a nemzet élére állt, ilyen volt Zrínyi, Kossuth vagy Széchenyi vagy éppen Nagy Imre, aki például az Októberi imában feldolgozott Öröknyár, elmúltam 9 éves című Nagy Gáspár-versben a kiemelt, nagybetűkkel szedett „NI” szótaggal hangsúlyosan van jelen – teszi hozzá a komponista. Ugyanakkor megjegyzi: szintén a közösségi élményt fejezi ki műveiben a gyakran megjelenő népdal is. Ez idézetként is sűrűn előfordul, de a Magyar Requiemben például kíséret nélkül, egy szál magában énekli el a szólista az Árva vagyok, nincs gyámolom kezdetű székely népdalt, és a zenekari szólamokban rejtve elhangzik a Meghalok, meghalok Kodály gyűjtötte Zobor-vidéki népdal is. – Korálfeldolgozásként írtam meg, Kodályra is emlékezve. Kodály ugyanis az egyéves évfordulón, 1957-ben a forradalomra emlékezve Meghalok, meghalok címmel újraírta a század első felében Két Zobor-vidéki népdal címen komponált népdalfeldolgozását – mondja Nógrádi Péter. Bár az említett művek többször is elhangzottak koncerten, hallhatók voltak a Bartók rádióban, lemezen még nem jelentek meg. Biztosat ugyan nem mondhat a szerző, de ígéretet már kapott egy albumra, amelyen a Magyar Requiem helyet kapna.
Nógrádi Péter 2007-ben vált a Magyar Művészeti Akadémia tagjává, s közel egy éve vehette át a szakma megbecsülését és elismerését jelentő Erkel-díjat. Mint mondja, ez a tény nem befolyásolja a komponálásban, eddig is nagy műgonddal dolgozott.
origo.hu
Megérkezett a konvoj az ország karácsonyfájáért – videó
