Nincs meghatóbb kép a térdepelő embernél. Ahogy ez a hiú és nagyravágyó, önmagát mindenek fölé helyező homo sapiens ilyetén megnyilvánul, kifejezése annak, hogy porból lettünk és porrá leszünk. Hogy az élet véges, és nincs hatalmunk a halál felett. És vannak pillanatok, amikor már nem segít más, csak az ima.
Fatima különleges hely, ahol egy hosszú útszakaszon térden csúsznak a zarándokok a Jelenés kápolnájához, hogy imájuk eljusson a Szűzanyához. S így van ez már 1930 óta. Eleinte az út porában, ma egy keskeny betoncsíkon végzik az áhítatot. Megrendítő képek árulkodnak arról, hogy férfiak és nők, s nemegyszer idős emberek térdre borulva, veszendőségünk és a lelki szenvedéseink tudatában teszik meg az utat, kezükben rózsafüzér.
„Az imádkozó embert módunkban áll megmosolyogni – írja Pilinszky János. – Az imádság mégis pótolhatatlan, semmi egyébbel be nem helyettesíthető.” Fatima a békét sugallja, és végtelen nyugalommal tölti el az ember szívét. S a nyugalomból majd öröm árad, amely nélkül elképzelhetetlen a lét. Mert a „szenvedés és öröm nyelve tökéletesen egyértelmű beszéd”.
Egy régi felvétel: az édesanya térden állva, rózsafüzérrel igyekszik a Jelenés kápolnája elé. Mellette hét-nyolc éves fia lépdel. A fiú egyik kezében az édesanya cipőjét viszi, a másik keze szülőanyja vállán pihen. Mindketten lehajtják kissé a fejüket. Egy mai kép: pihenő zarándokok, akik napokon keresztül gyalogoltak a távoli falvakból, hogy a május 13-i nagy körmeneten jelen lehessenek. S aztán az éjjel 12 órakor tartandó fáklyás imádáson is imát rebegjenek. Emberek a világ minden részéből. Nemegyszer gyerekekkel.
1917. május 13-án történt. A közeli dombon, a Cova da Irián három birkapásztor, a tízéves Lúcia de Jesus, valamint unokaöccse, a kilencéves Francisco Marto és testvére, a hétéves Jacinto Marto jelenést látott: tündöklő fénybe boruló égbolton, tölgyfaággal a kezében megjelent a Szűzanya. A békéről beszélt, amely a világháború borzalmai után újra elhozza a földre a szeretetet. Azt mondta a három pásztorgyereknek, hogy sokat kell imádkozniuk, és közölte, hogy öt egymást követő hónap 13. napján, ugyanabban az órában újra eljön, várja őket, és az utolsó alkalommal „mindenkinek megmutatkozik”. A gyermekek szót fogadtak. Az augusztus 13-i jelenésről azonban lemaradtak, mert a körzeti prefektus kihallgatta őket, és megpróbált kicsikarni belőlük egy hamis vallomást. Eredménytelenül. Szabadon bocsátásuk után a Szűzanya augusztus 19-én, Cova da Iriától nem messze jelent meg újfent nekik. Október 13-án pedig 70 ezer ember várta a jelenést. Az Ilustracao Portugueza című lap október 29-i száma fényképes beszámolót közölt a „napcsodáról”, amelynek során az égitest egy ezüstkoronghoz hasonlított, és a tudósítás szerint saját tengelye körül forgott.
A jelenés helyétől néhány méterre kis kápolnát emeltek. A 65 méter magas bazilikát 1928-ban kezdték építeni, kétoldalt, félkörben árkádsorral, s a templom előtt 600 méter hosszú és 200 méter széles teret alakítottak ki.
A „napcsoda” után a fatimai jelenések Portugáliában az érdeklődés középpontjába kerültek. Az első hosszabb beszámolót egy Formigao nevű atya közölte 1921-ben. A római katolikus egyház 13 év múlva adott ki hivatalos állásfoglalást. 1946. május 13-án Masella bíboros, pápai legátus megkoronázta a Jelenés-kápolna Szűzanya-szobrát, amelyet portugál asszonyok hálából állítottak azért, hogy Portugáliát elkerülte a II. világháború. Azóta több pápa is ellátogatott Fatimába. 1982. május 13-án II. János Pál kereste fel hálából, amiért életben maradt a Szent Péter téren elkövetett merénylet után. És 1991. május 13-án, a merénylet tizedik évfordulóján ismét felkereste a kegyhelyet. Mindkét alkalommal találkozott Lúcia de Jesusszal, aki Dorottya-rendi, majd karmelita apáca lett, s akinek még három alkalommal jelent meg a Szűzanya. Lúcia a II. János Pállal való találkozás során beszélt a három fatimai titokról. Ma már ő sincs életben, 2005-ben hunyt el.
Felemelő érzés végigjárni a keresztút állomásait, és együtt imádkozni a hatalmas tömeggel. Ezen a napon az ágyban fekvő, vagy tolókocsin közlekedő betegeket is a bazilika árkádjai alatt helyezik el, ahol a misét celebráló főpap megáldja őket. Találkoztam olyan házaspárral, akik évente felkeresik Fatimát, hogy hálát adjanak a Szűzanyának, amiért harmadik fiuk is megszületett. A korábbi két kisgyermek ugyanis – az édesanya hibája miatt – autóbaleset áldozata lett. Kezdetben az édesanya az öngyilkosságba akart menekülni, amikor úgy döntöttek, hogy az életben maradáshoz a Szűzanya segítségét kérik.
Aki a kisvárosban jár, megtekintheti a házat, ahol Lúcia, illetve a két Marto gyerek született, továbbá sírhelyeiket. A testvérek a jelenés után nagyon hamar meghaltak. Francisco 1919-ben, Jacinta 1920-ban lett a spanyolnátha áldozata. Szentté avatásuk folyamatban van. Megmaradt az a három rózsafüzér, amelyet az első jelenést követően mindig maguknál hordtak. Pilinszky írja az olvasóról: „Testvérien együtt lüktet a mi időnkkel, hűségesen, ahogy nem véletlen, hogy a hűségesek szeretik talán legjobban.”
Fatimából én is egy olvasót hoztam, és íróasztalom lámpaernyőjére helyeztem. Elég csak ránéznem, hogy megerősítsen a hit erejében.
origo.hu
Brüsszel továbbra is korlátozná a Facebookot!
