Brecht Mahagonny-ja a válság története. Receptszerűen sorolja fel a hozzávalókat, akár a „fentről” kitalált csapdát, akár az emberek hozzáállását, és már az első percektől világosan érezzük, a mű olyan szinten aktuális, hogy az már hátborzongató. Vagyis semmit sem tanultunk a múlt hibáiból.
Éppen ezért nem volt különösebben nehéz dolga Szikora Jánosnak, amikor párhuzamot vont a mai korral, hiszen tulajdonképpen nem is csinált egyebet, mint felrakta a színpadra a Weill–Brecht-történetet. A párhuzam aztán a néző fantáziájában születik meg, és miután valóban kísértetiesen ismétlődik a történelem, erre biztosan lehet számítani. Egyébként kosztümös a rendezés, a húszas évek Amerikáját idéző ruhákkal, díszletekkel, semmi extra, prostikat, ösztönlényeket és újgazdag bűnözőket ábrázolni a legkönnyebb, szituációtól függetlenül. Ha azonban a ruhák (jelmeztervező: Tresz Zsuzsa) a gazdasági világválságot idézik, zavaró, hogy kilóg ebből a közegből a plazmatévé, amely híradókockáival az időnként megjelenő természeti katasztrófákat illusztrálja. Egy-két utalással a látványképet is jegyző Szikora azért árnyal, és irányítja a nézőt, például a világháború és az azt követő diktatúrák szimbólumainak állandó színen tartásával. A horgászbotra aggatott vörös zászló, a Kádár-éra felvonulótáblái, a náci katonai ruhák folyamatosan arra figyelmeztetnek, hogy akár a fasizmus, akár a kommunizus egyenes következménye annak a magatartásnak, amely Mahagonnyt először földi paradicsommá, később pokollá teszi. A Jim–Krisztus párhuzam nem új, hiszen benne van a műben, az Isten-gyilkosság és a „rend” visszaállítására érkező nácik azonban elég sötét jövőt festenek.
A táncok sablonosak, a kor revüjeit idézik, kánkánt járva, vagy színes tollas legyezőket rázva sután ugrabugrálnak az énekesek. Ehhez tényleg kár volt külön koreográfust (Papp Tímea) keresni. A sztriptíz „élesben” megy. Én nem érzem feltétlen szükségességét a melltartó mellőzésének, de ha meg is magyarázható, akkor is megérne egy korhatárjelzést a plakátokon.
Zeneileg leginkább tisztességgel megoldottnak mondhatjuk az előadást, az első szereposztás talán valamivel karakteresebb volt. Az akusztika persze rengeteget ront, sokszor alig hallani a kórusjeleneteket, pedig a zenekart hallhatóan visszafogja Kesselyák Gergely, aki egyébként magas szintű stílusbeli tudással és kellő kreativitással kezeli a szórakoztató zenéből az operába került műfajokat. A kórusnak egyébként az sem tesz jót, hogy sokszor hátat fordítanak a közönségnek, vagy éppen kívül rekednek az üvegajtón. A lányok belépője, a híres Alabama Song harmatgyenge. Jól riszálnak ugyan, de a hangjuk nem képes kifigurázni a csitrijelenséget.
Furcsamód a Mahagonnyban nem feltétlenül az énekesi képességek dominálnak. Kell persze egy jól formálható énekhang, egy biztos tudás, de a színészi játék az, amin áll vagy bukik a szerep. Herczenik Anna, az első szereposztás Jennyje sokkal visszafogottabb, inkább személyes tragédiát sugall a viselkedése, mint vérbeli örömlányt. Rálik Szilvia jelmezei, mozdulatai is többet mutatnak az idomokból, és hitelesebb is az ősi mesterség űzőjeként. Énekhangban is alapvetően más karaktert hoznak, Rálik harsányabb, otthonosabb az operától idegen stílusokban, Herczenik cserébe rendkívül érzékenyen és árnyaltan reagál az adott szituációkra. Szembetűnő a különbség a mű főhőse, Jim Mahoney két megformálójánál is. Az első szereposztás Jimje, Wendler Attila egy bohókás, tréfás és kedves ember, így a halála sokkalta jobban megrázza a nézőt. Nyári Zoltán Rálik Szilvia párjaként inkább afféle hőstenor, egy született áldozat, akiről az első percektől kezdve érezzük, hogy ebben a közegben nincs jövője, vagyis a librettók szabályai szerint meg kell halnia. Begbickné mindkét megformálója, Wiedemann Bernadett és Kovács Annamária is telitalálat, előbbi talán jobban hangsúlyozza a prózai részeket, énekesként viszont élvezetesen viszik a szerepet. Tóth János Hétszentség Mózese sokkal közelebb áll a figura jelleméhez, mint Szvétek Lászlóé. Jim három favágó társaként szintén az első szereposztás bizonyult karakteresebbnek, és ugyanez mondható el Fattyről (Beöthy-Kiss László).
(Kurt Weill–Bertolt Brecht: Mahagonny városának felemelkedése és bukása. Premier. Thália Színház, február 21. és 22., 19.00.)
origo.hu
Megérkezett a konvoj az ország karácsonyfájáért – videó
