Még 1992-ben hozott törvényt az Országgyűlés a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról, amelyben leírták, hogy a különböző állami szerveknek milyen témákban kötelességük a nyilvánosság tájékoztatása. Miután tucatnyi levelet írtunk például a Pénzügyminisztériumnak (PM) is a közelmúlt autóbeszerzései kapcsán, minden eredmény nélkül, kikértük Jóri András adatvédelmi biztos állásfoglalását is a témában, hogy vajon kérdéseinkre jogszerűen tagadják-e meg a válaszadást. Az ombudsman rövid idő alatt reagált is levelünkre: „a Pénzügyminisztérium közfeladatot ellátó szerv, melynek tevékenységére, működésére vonatkozó adatok közérdekű adatok, melyeket bárki megismerhet. Ezen adatkörbe tartoznak a gépkocsi-beszerzéssel kapcsolatos információk is, tehát az ön által feltett kérdésekre válaszolnia kell az adatkezelőnek.” Csatolva tehát Jóri András állásfoglalását, újfent megkértük a PM-et, hogy mondják meg, Veres Jánoson és Kovács Álmos szakállamtitkáron kívül kik használják a tavaly év végén leszállított luxusautókat. A válaszuk így hangzik: „Az arra jogosult állami vezetők.”
Szerettük volna megtudni azt is, mi lett Veres állítólag „széthajtott” volt Audijával. Eladták-e valakinek, ha igen, akkor mennyiért, ha nem, hol fényképezhetnénk le a járművet? Ide-oda irányítottak minket, végül írtunk a Központi Szolgáltatási Főigazgatóságnak (KSZF), a PM-nek, azután a Kormányszóvivői Irodának (a KSZF a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozik) is. Végül megtudtuk, hogy a jármű, amelynek a PM tájékoztatása szerint „gazdaságos és megbízható üzemeltetése már nem volt biztosítható”, „tartalékállományban” van.
A Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztériumnál (KHEM) is történtek tranzakciók nagy értékű személygépkocsikkal. Megtudtuk, hogy Molnár Csaba miniszternek azért kellett bérelni egy Audi A6-ost (a politikus utasítására a sajtóbotrány kirobbanása után felmondták a szerződést), mert elődje, Szabó Pál megvásárolta az általa használt szolgálati járművet. Szerettük volna megtudni, miért adták el Szabó Pálnak a szolgálati gépkocsit (hogy mennyiért, azt is hiába kérdeztük), ha ezután nem maradt autó Molnárnak. Érdemben nem kaptunk választ, az viszont kiderült, hogy Szabó Pál szolgálati kocsija is bérelt jármű volt (hogy mennyiért bérelte, nem mondták meg), ugyanis neki a KSZF nem tudott „megfelelő autót” biztosítani. Mivel a KSZF-nek éppen az az egyik feladata, hogy megpróbálja az állami szervek járműigényeit kielégíteni, aziránt érdeklődtünk a Kormányszóvivői Irodánál, hogyan lehetséges ez. Erre azt írták, hogy a KSZF csak a használhatatlanná vált (például a totálkárost, esetleg eltulajdonított) gépkocsikat cseréli le. – Ennek következtében a rendelkezésre álló tartalék járműállomány futásteljesítménye és kora magas, Szabó Pál miniszter úr kinevezésekor ezért nem állt rendelkezésre megfelelő gépkocsi a tartalékállományban – válaszolta az iroda.
A tárcák tájékoztatási kötelezettségüknek tehát a jelek szerint nem tesznek eleget: a PM-ben, a KHEM-ben és a Miniszterelnöki Hivatalban nem törődnek a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényben megfogalmazottakkal, de különösebben nem érdekli őket az sem, hogy Jóri András adatvédelmi ombudsman milyen állásfoglalásokat hoz. Ennek ellenére lapunk továbbra is el fogja küldeni az autóbeszerzésekkel kapcsolatos megválaszolatlan kérdéseit, illetve újfent kikérjük Jóri András álláspontját, milyen lehetőségeink vannak arra, hogy nyilatkozatra bírjuk a tárcákat. Úgy tűnik, a közpénzek felhasználásának módja még az ilyen kisebb tételeknél is nagyon nehezen követhető, bár Keller László (jelenleg a PM államtitkára) még közpénzügyi államtitkárként éppen az állami pénzek átláthatóbb kezelése érdekében dolgozta ki üvegzsebprogramját.
Magyar Péter tényleg nem az, akinek látszik