Egy letűnt világ szavai Havannában

Miközben javában zajlanak a kölcsönös tapogatózások a kubai–amerikai, sőt kubai–európai uniós tárgyalások előkészítéséről, Raúl Castro nagyszabású kormányátalakítást hajtott végre, amellyel a régi gárdát hozta ismét a hatalom közelébe.

2009. 03. 18. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Raúl Castro leváltott 11 minisztert és összevont négy minisztériumot az ésszerűség, illetve a takarékosság jegyében. Ám az átszervezésben az a tény okozta a legnagyobb meglepetést, hogy távoznia kellett Fidel Castro két kiszemelt utódjelöltjének is, az 57 éves Carlos Lage Dávilának, az államtanács egyik alelnökének, és a 43 éves Felipe Pérez Roquének, az eddigi külügyminiszternek. Aztán megjelent a Granma című kormánylapban az önkritikát gyakorló kegyvesztett politikusok levele, amelyben kifejezték a párt iránti töretlen hűségüket, elismerték felelősségüket elkövetett hibáikért, jogosnak tartották a párt politikai bizottságának róluk hozott döntését, ezért lemondtak minden tisztségükről a pártban, a kormányban, de a parlamentben is. (A BBC spanyol változata idézte is a kubai szakkifejezést, a „pizsamatervet”, azaz a kommunista párt kegyvesztettjei életük hátralevő részében nyugodtan élhetnek, ha nem vitatják a párt döntését.)
A most 82 éves Fidel Castro nevük említése nélkül valósággal kirohant a két volt politikus ellen, és kritikája a világban már rég letűnt időkre emlékeztetett. Castro írásában olvasható egy beszédes célzás eltávolításuk indokára: „Megkísértette őket a hatalom édes íze, amelyért semmilyen áldozatot nem hoztak, de becsvágyó szándékokat ébresztett bennük, és méltatlan szerepre késztette őket”, ezért „a külső ellenség illúziókat táplált velük kapcsolatban”.
Több elemző, köztük az egyik spanyol író, Mauricio Vicent felidézte Fidel Castro korábbi tisztogatásait, például a hadseregben is nagyon népszerű Arnaldo Ochoa tábornok esetét. Szerinte 1989-ben Ochoának emiatt is kellett meghalnia, ráadásul rokonszenvezett a volt szovjet pártfőtitkár, Mihail Gorbacsov nem sokkal korábban meghirdetett reformjaival, a peresztrojkával. De a „fidelista tálibnak is nevezett” Pérez Roque közvetlen elődje, Roberto Robaina is azért vesztette el Fidel bizalmát 1999-ben, mert a saját útját akarta járni. Egy európai diplomata így jellemezte a hirtelen változások ellentmondását: a kormány ki akar törni a hidegháborúból, de a hidegháború módszerével. A kormányban a Castro fivérek ismét kortársaikkal vették körül magukat, akik a Sierra Maestrában egykor velük harcoltak, és ezért megbíznak bennük, de az idő múlásával hogy fogják majd bírni az egyre nagyobb munkatempót? A két fiatalabb politikus eltávolítása ezért újra felveti a kérdést Kubán kívül és belül: hogyan tovább, ha már egyik Castro sem lesz az élők sorában?

Trükkös Fidel. Norberto Fuentes, a Fidel Castróban csalódott kubai író Patricio de la Guardiától, az 1989-ben kivégzett egyik katona ikertestvérétől tudja, hogy Fidel Castro győzte meg a börtönben az egyik katonát, hogy Ochoa és 13 társa fogadja el a vádat, akkor életben maradhatnak. Négyüket mégis kivégezték.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.