– Milyen érzés volt március 15-én rendőrök gyűrűjében, kordonok mögött ünnepelni?
– Természetesen szomorú. Sokan a szélsőségesek miatt már nem is jönnek ki az utcára ünnepelni. Ez nemcsak a fővárosi március 15-re igaz, de a nemzeti ünnepünk más helyszíneire is. Az kellene, hogy mindenki betartsa a játékszabályokat, figyelembe vegye az ünnep méltóságát és az ország jó hírnevét. De ez nincs így.
– Talán nem azért, mert időutazás volt a mostani ünnep? Húsz éve nem fordult elő, hogy valakit rendőrségi vegzálás érjen egy ártatlan transzparens miatt.
– Ezt messzemenően elítélem. De azt is látni kell: ha nincs jelentős rendőri készültség, ugyanúgy szétverik a várost, mint két éve minden ünnepen.
– A fütyülés és kiabálás rendőri előállítást és megaláztatást érdemel?
– A fütyülés és kiabálás belefér, az benne van a fizetésemben. Az viszont, aki üveget, sörös dobozt vagy tojást dobál, vagy szándékosan zaklatja az embereket, az az egész ünnepet teszi tönkre. Nem is rólam, politikusról van szó, hanem a békés közönségről és a fellépőkről is. Legutóbb például színészeket is eltaláltak a dobálózók. Ha nincsen kordon és megfelelő távolság, akkor a kövek az emberek testi épségét veszélyeztetik. Máig őrzök egy utcakövet, ami ha valakit fejbe talált volna, akkor az erről szóló fénykép biztosan egy éven keresztül bejárta volna a világsajtót. Az ilyen cselekedetekkel sebet ejtünk március 15-én.
– Ilyen veszélyes eszköz a cumisüveg is, amiket babakocsit toló anyukáktól koboztak el most vasárnap?
– Erről nem tudok, és ezzel sem értek egyet, ám nem én irányítom a budapesti rendőrséget.
– Hogyan lehet így Budapest a szabadság fővárosa?
– Minden országban van néhány száz olyan tüntető, akik a szabadságra hivatkozva mások gyülekezési szabadságát korlátozzák. Legutóbb éppen Kanadában, Quebeckben történt ilyen jellegű botrány.
– Jogosnak és arányosnak tartja, hogy az állami és fővárosi vezetők magukban ünnepelnek a nyilvánosság kizárásával. Mi ez, ha nem a diktatúrát idéző gyávaság?
– A kérdéséből az derül ki, hogy a másik oldalon állókkal rokonszenvezik. Ehhez joga van. De ön szerint át kellett volna adnunk az utcát a Budaházy-féléknek? Ne ünnepeljünk ott, ahol harminc éve mindig? Rendszeressé vált az agresszív, fizikai erőszakra való felbujtás, amely több esetben valós erőszakba torkollott. Ezért kell a kordon, amit én is gyűlölök. Szerintem egyetlen módon lehetne kezelni ezt a kérdést: ha a magyar igazságszolgáltatás kellő érvényt szerezne a hatályos büntető törvénykönyvnek. Ez esetben ezek a jelenségek nem ismétlődnének rendszeresen, mert elítélnék azokat, akik ünnep helyett botrányt okoznak, pusztítanak.
– Voltak azonban békés rendezvények is, mint például a budai Várban, a Hősök terén, vagy a Deák téren…
– A szélsőjobboldal céltáblái a liberálisok és a szocialista politikusok. Orbán Viktort sokan nagyon nem szeretik, még sincs 200 ember, aki meg akarná dobálni. Ezen az oldalon hiányzik ez a fajta radikalizmus, amelynek én örülök is.
– Nem gondolja, hogy az elmúlt évek eseményei vezettek idáig? Ha az úgynevezett jobboldal kormányzott volna hét évig úgy, mint a balliberális oldal, lehet, hogy ők is közutálatnak örvendenének.
– Ez újra csak a radikálisokat igazoló érvelés. Az ünnep nem erre való. Engem lehet nem szeretni, de legitimen választottak meg Budapest főpolgármesterévé. Akkor is ünnepeltem, amikor ezeknek az embereknek a többsége még meg sem született, más részüket pedig nem láttam akkoriban az ünnepelni merők táborában.
– Ön harmadik helyen szerepel az SZDSZ EP-listáján. Reálisnak tartja a közvélemény-kutatási adatokat és az időközi választásokat figyelembe véve, hogy az SZDSZ újra képviselve legyen az Európai Parlamentben?
– Igen. A szabad demokraták potenciális szavazótábora jóval nagyobb, mint amekkorát mutatnak jelenleg a felmérések. A kérdés az, hogy tudjuk-e mozgósítani ezt a szavazótábort. A kampányunk célja, hogy legalább 200 ezer liberális szavazót győzzünk meg arról, hogy fontos ez a választás. Én azért szerepelek a listán, mert nagyon fontosnak tartom, hogy az SZDSZ legalább egy mandátumot szerezzen. Erre esélyt is látok.
– Ön csak névleg szerepel a lista harmadik helyén, a jelenleg EP-képviselőként ténykedő Mohácsi Viktória a negyedik, biztos kieső helyre szorult. Már az SZDSZ-nek is túl szélsőséges és gyűlöletkeltő volt?
– Nem Mohácsi a szélsőséges, hanem azok, akik uszítanak a romák ellen. A listáról pedig a párt döntött.
– Nem tartanak attól, hogy az MDF szavazatokat vehet el az SZDSZ-től Bokros Lajos indításával?
– Bokros Lajost jelölése érdekes döntés az MDF részéről. Tisztelem őt, de megosztó személyiség, aki miatt sokan eltávolodhatnak a demokrata fórumtól, mert nem értenek egyet a kemény, liberális reformokat sürgető javaslataival. A középosztály, amelynek a legtöbb áldozatot kellene hoznia, hagyományosan az MDF szavazótábora. A konzervatívok jelentős részben nem értenek egyet Bokros kezdeményezéseivel. Nagy kockázatot vállal ezzel az MDF. Az SZDSZ-nek nincs mitől tartania e tekintetben.
– Felmerült esetleg, hogy újra vállalja a főpolgármester-jelöltséget?
– Erről mindent elmondtam 2006-ban a választások előtt.
– De lesz önálló főpolgármester-jelöltje az SZDSZ-nek?
– Majd az SZDSZ eldönti, hogy önálló vagy közös jelöltet indít. Abban viszont biztos vagyok, hogy a következő önkormányzati választáson is ott lesz a liberális párt.
– Ön 2010 után is a politika területén kíván dolgozni?
– Igen, így tervezem, nem akarom befejezni politikai pályafutásomat 2010-ben.
– Mennyivel egyszerűbb dolga lenne az SZDSZ-nek a kampányban, ha fel tudna mutatni működő beruházásokat, gazdasági eredményeket: a 4-es metrót, a csepeli szennyvíztisztítót, vagy a magyar eurót. Nem így gondolja?
– Az előbbi kettőről tudok nyilatkozni. A szennyvíztisztító 2010-re befejeződik, bár nem hinném, hogy sok választót lázba hoz. A metró valóban késésben van, de az is megépül 2011-re. Ami pedig a kormányzati munkát illeti, ha mindazokat a reformokat, amelyeket a kormány elhatározott, és az SZDSZ szorgalmazott, megvalósítottak volna, akkor a magyar gazdaság nem lenne ennyire legyengült állapotban. Ám sajnos ezek a kezdeményezések elbuktak, a párt pedig ezután a legbecsületesebb megoldást választotta és kilépett a koalícióból.
– A 4-es metrónál maradva, továbbra sem biztos, lesz-e, s ha igen, mekkora mértékű uniós támogatás a fejlesztéshez.
– Biztos vagyok a támogatásban. Remélem, nem halasztják a következő bizottsági ciklusra a döntést. Ez azonban már nem rajtunk múlik. Az uniós kérdéseket a főváros megválaszolta rendben, tisztáztuk a megtérülésre vonatkozó finanszírozási kérdéseket. Abban bízom, mielőbb kimondják, hogy a metróépítés 76 százalékát uniós támogatásból tudjuk megvalósítani.
– Az alagutat építő Bamco konzorcium azzal fenyegetőzik, kiszáll a beruházásból, amennyiben 30 napon belül nem kap 35 milliárd forintot. Ez a vita sem azt mutatja, hogy tartható lesz a 2011-es átadási határidő…
– A Bamco túlzott igényeiről már tárgyaltam a konzorcium vezetőjével. Egyenként vizsgáljuk meg a követeléseket, s ami a mérnökök szerint jogos, azt teljesítjük, ezenfelül pedig egy fillért sem adunk. Eközben is tovább halad a munka. Megjegyzem, hogy az ilyen típusú követeléseknél mindig felmerül a kétely: vajon nem azért vállalta-e a Bamco a többi ajánlattevőnél jóval alacsonyabb áron az alagútfúrást, hogy képzett jogászok által megfogalmazott utólagos követelésekkel jussanak hozzá a vállalási ár és a tényleges megvalósítási költség különbözetéhez? A vita rendezéséhez egyébként rendelkezésünkre áll a nemzetközi mérnökszervezet iránymutatása, amely éppen az ilyen helyzeteket kezeli. Csak a jogos követeléseket fizetjük ki a szerződés alapján, ehhez ragaszkodom. Erre utasítottam a BKV vezérigazgatóját is, aki a beruházásért felelős.
– Budapestnek a rendszerváltozás óta először nincs törvényes határidőn belül elfogadott költségvetése, és ha másfél hónapon belül sem lesz, akkor az önkormányzat a csőd szélére sodródhat. Ki a felelős mindezért: a súlyos bűncselekményekkel gyanúsított MSZP-s polgármester és fővárosi képviselő, Hunvald György, a három éve önnél alig kevesebb szavazatot szerző fideszes frakcióvezető, Tarlós István, vagy a tizenkilenc éve a főpolgármesteri székben ülő SZDSZ-es Demszky Gábor?
– Budapest költségvetésének 67 felelőse van. A koalíció és az ellenzék képviselőinek száma jelenleg egyaránt 33-33, mert az egyik szocialista képviselő előzetes letartóztatásban van. Tőle elvárható lenne, hogy lemondjon mandátumáról. Ha nem teszi, szerintem akkor is lesz április végére költségvetésünk, feloldjuk a patthelyzetet. A Fővárosi Közgyűlés egyhangúlag elfogadta, hogy jövő hónap végéig átmeneti gazdálkodás lépjen életbe. A város működőképessége addig biztosított, a megkezdett beruházások nem kerültek veszélybe, teljesíteni tudjuk a kötelezettségeinket, a hitelek fizetését.
– Komolyan vehető-e, hogy most a korábbi gyakorlathoz képest hirtelen megváltoztak? Tegyük fel, Hunvald György holnap lemond, ismét egyfős többségük lesz, akkor minden úgy megy tovább, mint eddig?
– Mindenképpen egyeztetünk, és amit ennek során elfogadunk, azt érvényesíteni is fogjuk. Bár az ellenzéki pártok különböző stratégiával működnek a közgyűlésben, a városvezetés javaslatainak többségét nem csak az MDF támogatta, a Fidesz is velünk szavazott 67 százalékos arányban. Ez számomra azt jelenti, hogy a javaslataink zömét jónak tartották, továbbá beruházási programjainkat is támogatni szokták a város érdekében. Arra számítok, hogy elképzeléseinkhez végül lesznek ellenzéki támogató szavazatok is.
– Nekem úgy tűnik, a jelenlegi helyzetben erről szó sincs. Tarlós István, a Fidesz– KDNP fővárosi frakciószövetség elnöke, valamint a szétesőfélben lévő demokrata fórum háromtagú képviselőcsoportjának vezetője, Hock Zoltán szerint is konszenzusos, alapvetően új szemléletű költségvetésre van szükség. Tán nem tagadja, hogy a városvezetés eredeti javaslata megbukott, és azt még koalíciós partnerük, a szocialisták sem támogatták?
– Ez jól hangzó érv, de ön is tudja, hogy a szocialisták kiálltak a költségvetés mellett. Steiner Pál frakcióvezető mindössze azt javasolta, hogy a patthelyzet miatt napoljuk el a szavazást.
– Csakhogy ezt a javaslatot is leszavazták. Az ellenzék feltétele egyértelmű: olyan gazdálkodást akarnak, amely lehetővé teszi, hogy a következő ciklusban is működőképes maradjon a város. Ön szerint Budapestnek nincs szüksége új szemléletű költségvetésre?
– Nincs tabu. Várom az ellenzék javaslatait, kész vagyok változtatni a költségvetésen. Nem azért, mert feltétlenül egyetértünk, hanem mert konszenzust kell teremtenünk. Egy szisztematikus tárgyalási javaslatot tettünk a frakcióvezetőknek a bevételi és a kiadási oldal áttekintésére, és nagyon konstruktív tárgyaláson vagyunk túl. Két megközelítés ütközik: a Fidesz a fejlesztések „meghúzását” szeretné, mi meg azt mondjuk, most kell megcsinálni azokat a beruházásokat, amelyekre csak most van uniós pénz.
– Ön már látott akárcsak egy fillér uniós támogatást is?
– Igen. A szennyvíztisztító, a rakpart, a szakközépiskolák vagy a Szabadság híd mind uniós pénzből épülnek. Ha ez utóbbit nem újítottuk volna fel, ma már le kellett volna zárni. Ide sorolható a rossz állapotú Margit híd felújítása is, amelyet idén júniusban szeretnénk elkezdeni. Ezek a beruházások egyébként már sínen vannak, a költségvetési vita nem érinti azokat.
– De mennyire fontos önnek, mi lesz 2010 után Budapesten? Az ellenzék ugyanis ezzel támasztja alá, miért utasítják el a város kiárusítását, a Főgáz-privatizációt, az önkormányzat mozgásterét évtizedekre előre behatároló kötelezettségvállalásokat, a csaknem teljes eladósodottsághoz vezető újabb több tíz milliárd forintos hitelfelvételt. Azt is javasolják, hogy vizsgálják felül a fedezetlen, nemegyszer pazarló beruházásokat.
– Természetesen én is gondolok arra, mi lesz 2010 után a fővárossal, csak másként. A Főgázt tíz éve privatizáltuk, a maradék részvények eladására azért van szükség, mert akkor megvan 2013-ig az az önrész, ami szükséges az összes beruházás finanszírozására. Ez az egyetlen olyan nagyobb értékű vagyonelemünk, amely erre fedezetet biztosít, de nem adjuk el mindenáron, mert a piac most nem áll jól. Amíg az eladás nem realizálódik, a következő két évben 40 milliárd forintnyi átmeneti hitelt vennénk fel. Ha minden tervezett beruházást elfogad a közgyűlés, az összeg akkor is rövid időn belül visszafizethető lesz a részvényeladásból. Ha valaki tud más megoldást, akkor álljon elő vele!
– A fővárosnak már így is óriási az adósságállománya: a száz százalékban önkormányzati tulajdonú BKV tartozásaival együtt már több mint 250 milliárd forint, az új hitelekkel összevonva pedig már elérheti a kritikus szintet az évente több mint 500 milliárdból gazdálkodó önkormányzatnál.
– Akkor nemcsak a hitelt, hanem a két költségvetést is össze kéne adni. Jó a hitelminősítésünk, ha kérünk, kedvező hitelt kapunk. Budapest sokkal kevésbé eladósodott, mint például a megyei jogú városok, többek között Pécs, Szolnok, Hódmezővásárhely vagy Debrecen. Utóbbi városban ez a vagyonkezelővel együtt megközelíti a valóban kritikus 60 százalékot, míg nálunk ez a szám BKV-val együtt sem lesz több 45-nél.
– Kósa Lajosnak, Debrecen polgármesterének más számításai vannak. A fideszes politikus nemrég hazánk közállapotainak jellemzésére hozta fel az ön példáját. Feltette a kérdést: milyen ország az, ahol Demszky Gábor főpolgármester lehet az elmúlt két évtized legsikeresebb közéleti szereplője? Ön látja a sikert?
– Nem Kósa Lajost, hanem a debrecenieket bántanám meg, ha lekicsinylően nyilatkoznék arról, hogy háromszor megválasztották. Nyilván megvolt rá az okuk, mint ahogy azon néhány város lakóinak is, akik 1990 óta ugyanazt választották polgármesterüknek. Ami az utólagos megítélést illeti, egy szállóigével válaszolnék: „Minerva baglya az éj leszálltával kezdi meg röptét.” Vagyis a történelem, az utókor ítéli meg egy politikus tevékenységét. Nem hiszem, hogy ez az én dolgom lenne. Valóban különlegesen hosszú ideig szolgáltam Budapestet, előtte tíz évig az ellenzék egyik legismertebb aktivistája voltam. A politikai pályámat együttesen fogják megítélni. Viszont ami az országban történik, amiatt nagyon aggódom, és csalódott vagyok. A rendszerváltáskor nem azt akartuk, ami most van. Valami elromlott, megromlott, és nagyon rossz irányba megy. Ezért mondom, kiegyezésre lenne szükség a két oldal között. El kell fogadnunk, hogy a másik oldal is a haza javát akarja.
origo.hu
Több helyen is tüntettek Magyar Péter ellen a felháborodott nyugdíjasok
