Konferencia a rendszerváltozásról

A Magyar Írószövetség kritikai szakosztálya ma a Rendszerváltozások megjelenítései a magyar irodalomban címmel tart konferenciát, amelyen többek között Bertha Zoltán, Bíró Gergely, Ekler Andrea, Füzi László, Szilágyi Zsófia, Sturm László olvassák fel munkáikat az újabb kor esszéiről, prózáiról Vasy Géza, Ács Margit és Elek Tibor elnökletével.

Tizenöt előadó beszél a mai nap folyamán olyan kortárs magyar művekről, amelyeknek írói a rendszerváltozás folyamatát ábrázolták. A konferencia azt kívánja bizonyítani, hogy a magyar irodalom legjobbjait nem hagyják hidegen az égető társadalmi kérdések. Literatúránk abban a sorsdöntő történelmi helyzetben, amit rendszerváltozásnak nevezünk, megtette mindazt, amit meg kellett tennie. A konferencia fő szervezője, Bíró Gergely fiatal író, szerkesztő nem csak rendezőként jeleskedik, az ő előadása viseli a legígéretesebb címet.
A hatodik koporsó metaforikus utalás Nagy Imrének és társainak 1989-es újratemetésére, ahol a hatodik, egy szimbolikus üres koporsó volt, erről Orbán Viktor szónoklatában akkor azt mondta: e koporsóban kicsit mindannyian benne fekszünk, akik nem voltunk a Kádár-korszak haszonélvezői.
Bíró Gergely lapunk kérdésére kifejtette, hogy a Magyar Napló 2006-ban, a Barankovics István Alapítvány pedig 2007-ben írt ki regénypályázatot, mindkét pályázatra olyan műveket kellett beküldeni, amelyek az elmúlt évtizedek eseményeit dolgozzák föl. Az előbbin Kiss Judit Ágnes A keresztanya – Szomor Veron történetei, utóbbin Bányai Tamás Mire minden jóra fordul című kötetei nyerték a nagydíjat.
Váratlanul nagy volt az érdeklődés, a Magyar Naplóhoz nyolcvannyolc, a Barankovics alapítványhoz százhúsz regény, kisregény pályamunka érkezett, s zömükről elmondhatjuk, hogy a félresiklott rendszerváltozás siratófalára íródtak.
A neves hazai szerzők mellett határainkon túli magyar alkotók szerepeltek, s nagy számban tűntek fel korábban ismeretlen tehetségek. Csak egy példát mondva, a napokban jelent meg Bertha Zsolt pályakezdő író Jancsiszög című regénye, amelyben a hatvanas évektől napjainkig mutatkoznak meg a magyar történelem sorsfordulói.
A hatodik koporsó motívuma felbukkan Horváth (EÖ) Tamás Ahol a part szakad című pályadíjas regényében. Az újratemetés annak idején szimbolikus és valóságos szakítás lehetett volna a kádári történelemképpel, és az új idők nyitányát is megtestesíthette volna. A regényben, ahogy a valóságban is, az átörökített hatalom jelképe lett, ahogy minden pályamunkában is, a csalódás jut kifejezésre a gellert kapott rendszerváltozás-visszarendeződés miatt.