Magyar–roma párbeszéd

A huszonnegyedik órában, sőt az utolsó öt percben vagyunk, amikor még visszafordíthatnánk azt az évszázados rendet, ami felborult Magyarországon – ebben is egyetértettek annak az országos magyar–roma kerekasztalnak a résztvevői, amelyet a tavaly novemberben megerőszakolt, meggyilkolt gyermeklányt gyászoló Kiskunlacháza önkormányzata szervezett.

Az MSZP és az SZDSZ képviselőin túl a médiumok, amelyek ellepnek egy-egy települést, ha cigányok hátrányos megkülönböztetése feltételezhető, egytől-egyig távol maradtak attól a találkozótól, amelyet Kiskunlacháza nagyközség és a Polgármesterek a Változásért Szövetség kezdeményezett a cigányság és a települési szféra képviselői számára. (Az említett szövetséghez – amely szorgalmazza, hogy a szociális segélyezést normakövetési feltételekhez, munkához kössék hazánkban – immár félszáz polgármester igazolt.) A házigazda az a Répás József kiskunlacházi polgármester volt, aki novemberben, közvetlenül azután, hogy megerőszakoltak és megfojtottak egy 14 éves helybéli lányt, egy helyi nagygyűlésen kijelentette: elég volt a romabűnözésből. Répás a rendhagyó kerekasztalon elmondta, új társadalmi szerződés alapjait kell lerakni, amelynek lényege a legalapvetőbb társadalmi normák elfogadtatása, ugyanis Magyarországon sok évszázados rend borult fel. Szűcs Lajos, a Pest Megyei Közgyűlés fideszes elnöke, a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségének társelnöke sietett eloszlatni a szándékolt félreértéseket: manapság Magyarországon az emberek nem a romáktól félnek, hanem a bűnözőktől. De nyomban hozzátette: ha a brit, a francia bűnelkövetési statisztikákban benne lehet, hogy milyen százalékban ki fehér vagy színes bőrű, és hogy milyen nemzetiséghez tartozik, miért ne lehetne itt is így? Különben nem deríthető ki, hogy a többség-kisebbség viszonyának alakulásában kinek milyen felelőssége van. Feltette a kérdést: ha a tavalyinál hárommilliárddal kevesebb a Pest megyei rendőrség idei költségvetése, hogy lehet abból rendőrállományt és eszközparkot fejleszteni, és ezzel együtt növelni az emberek biztonságérzetét? Szabó Henrik rendőr őrnagy az Országos Rendőr-főkapitányságtól ezek után nem aratott tetszést azzal, hogy kategorikusan kijelentette: a több rendőr közbiztonságot teremt elve az Egyesült Államokban már a nyolcvanas években megbukott.
Pánczél Károly, a parlament oktatási és tudományos bizottságának szintén fideszes tagja sürgette: akkor legyenek érvényesíthetők a felzárkóztatási és szociális jogosultságok, ha a kedvezményezettek a kötelességeiknek eleget tesznek. Rámutatott, a szegregáció valójában nem az, amikor a nem cigány szülők jó iskolában akarják tudni gyermekeiket, hanem az, hogy a cigány többségű falvakban nincs bölcsőde, óvoda, iskola, művelődési ház. Sürgette, adjon az állam pályázat nélkül pénzt Borsod, Zemplén, Dél-Baranya cigány többségű iskoláinak, hogy jó tárgyi feltételek között, emelt bérért taníthassanak ott a pedagógusok.
A roma származású Szűcs Gyula, aki 1996 óta a cigány többségű polgárőrséget vezeti a Józsefvárosban, a kerekasztalon azt mondta el: „Akkor várhatunk tiszteletet a többségtől, ha mi is megtanulunk másokat tisztelni. A cigányságnak nagyobb szüksége van a monoki, kiskunlacházi, kerepesi típusú polgármesterekre, mint a mai, kétes szándékú kisebbségi önkormányzati vezetőkre.” Rostás László, aki az Országos Cigány Önkormányzatban elnökhelyettes, hangsúlyozta: a kerekasztal hangneme is bizonyítja, a magyar ember nem rasszista. Felidézte, ő kezdetben sem örült, amikor alanyi jogú lett a családi pótlék, mondván, „tudtam, fajtám egy részében ez mit idéz ez elő”.
Szepessy Zsolt monoki polgármester beszéde elején megállapította: az a baj, hogy egyelőre csak ilyen kisközösségi disputákban tudnak magyarok és cigányok őszinték lenni. Beszámolt arról, hogy a faluban együtt járja a védőnővel a házakat, hogy engedjék be őket fertőtlenítésre. „Elvárhatjuk bármely szülőtől, hogy gyermekének azt akarja, hogy rühes, tetves vagy gilisztás padtársa legyen?” A monoki településvezető azt hangsúlyozta: szocializációs problémáról van szó, amit többek között 8-10 fős osztályok kialakítását magában foglaló oktatási reformmal lehetne kiküszöbölni. Az őszinteség jegyében kijelentette: a magyar lakosságot irritálja, amilyen felelőtlenséggel a cigányság egy része az utódait létrehozza, hiszen sokan nagyon fiatal korban kezdenek el szülni, majd érthetően nem képesek gondoskodni gyermekeikről, s a terheket a társadalomra hárítják. „Természetesen – ellenpontozott Szepessy – mindenki, aki az országban születik, a mi gyermekünk, akiket hasznos állampolgárrá kell nevelni.”
– A lízingelt cigány ember a legnagyobb probléma, akiknek a kezén megáll a támogatás – szögezte le Franka Tibor, Kerepes első embere. „A hatalomnak a túlélésért van szüksége a cigányságra, mert a többség már kiment mögülük. Nem segítenek rajtuk, csak pajzsként használják őket. De ha a magyarság és a cigányság összeáll, rájön, ki az ellenség” – vélte Franka Tibor.