– Eddig ismeretlen volt a politikai életben. Miért éppen önre esett a Fidesz választása?
– Konkrétan nem tudom. 2005 óta vagyok a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének elnöke, azóta jó a kapcsolatom a Fidesszel, igaz, a többi párttal is.
– Ha egy másik párt kérte volna fel képviselőjelöltnek, azt is elvállalta volna?
– Gondolkodtam volna rajta.
– Miért nem a hazai Országgyűlésbe próbált bejutni? Gondolom, elsősorban a Magyarországon fogyatékossággal élők életkörülményeinek javításáért próbál tenni.
– Egy-két évvel ezelőtt én kezdeményeztem minden parlamenti pártnál, hogy a nagy fogyatékoscsoportok, tehát a siketek és nagyothallók, a mozgáskorlátozottak, a vakok és gyengénlátók, valamint az értelmi fogyatékossággal élők is képviseltethessék magukat a parlamentben. Akkor erre nem volt fogadókészség. Talán mostanra változott a szemlélet, de viccesen szólva nemzetközi jelölésem talán csak annak köszönhető, hogy az európai parlamenti választás hamarabb van, mint az itthoni országgyűlési. De ha nekem most sikerül mandátumot szereznem, akkor megnyílik az út, hogy jövő évben esedékes hazai referendumon fogyatékossággal élő személyekből is parlamenti képviselők válhassanak.
– Volt már siket képviselője az Európai Parlamentnek?
– Nem, de más fogyatékossággal élő már volt. Most egy kerekes székes férfi tagja a testületnek, korábban pedig – tudomásom szerint – egy látássérült szerzett mandátumot.
– Ön új feladatokat jelent majd az Európai Parlamentnek, elsősorban az információáramlás akadálymentesítése terén. Tárgyalt már az érintettekkel arról, hogy miként teszik önnek is érthetővé a beszédeket és a különböző előterjesztéseket, szakmai anyagokat?
– Azt hiszem, elég fejlett már az információtechnológia ahhoz, hogy ez ne okozzon gondot. Többféle megoldást is el tudok fogadni. Az egyik, hogy írott formában megkapom az anyagokat és a beszédeket, a másik, hogy biztosítsanak számomra jelnyelvi tolmácsot.
– Hogyan biztosítható a jelnyelvi tolmácsolás, ha nem magyarul, hanem valamely idegen nyelven hangzik el egy beszéd?
– Európán belül a siketek akkor is viszonylag jól megértik egymást, ha más-más országból származnak. Az európai jelnyelvek ugyanis hasonlítanak egymáshoz. Ugyanakkor létezik nemzetközi jelnyelv is, amivel tökéletes lehet a kommunikáció. Ezt a nemzetközi jelnyelvet használják azok a siketek, akik nemzetközi szervezetek munkájában vesznek részt.
– Ha valóban képviselő lesz, kezdeményezi, hogy a jelnyelvet is vegyék föl az Európai Parlament hivatalos nyelvei közé?
– Nem hiszem, hogy ennek lehetne realitása. Ha mégis, akkor rám való tekintettel a nemzetközi jelnyelv lenne az Európai Unió 24. hivatalos nyelve.
– A siketek közül keveseknek sikerül felsőfokú végzettséget szerezni. Ön viszont idegen nyelvet beszél, egyetemet végzett, ügyvéd lett, emellett két érdek-képviseleti szervezetet vezet, s egy floorball-, azaz teremhokicsapat kapitánya is. Minek köszönheti a sikereit?
– Sokat elárul, hogy a népszámlálás adatai szerint 2001-ig összesen 151 siket ember végzett felsőfokú tanulmányokat, míg a mozgássérültek közül ez 15 ezernek sikerült. A siketek tanulásának kérdését mindig elhanyagolták Magyarországon. Pedig képességeink semmiben nem különböznek a többi emberétől, csak mi nem halljuk, amit mondanak. Nekem óriási szerencsém volt. A hozzám hasonlóan siketen születettek közül kevesen kapnak annyi segítséget, mint én. Kezdetben speciális iskolába jártam, siket gyerekek közé. Egy gyógypedagógus azonban felfigyelt a tehetségemre, így átkerültem egy „normál” iskolába, s integrált oktatást kaptam. Ez ma nem lenne meglepő, de az 1980-as évek elején sokan csodálkoztak rajta. Nagyon nehéz volt a hallókkal együtt haladni a tananyagban, hiszen ha a tanár a tábla felé fordult, hadart, vagy valami elvonta a figyelmemet, akkor nem tudtam szájról olvasni, s rögtön lemaradtam. Egy tanórán körülbelül tíz percig tudtam követni a tanár gondolatmenetét. A szüleimtől nem kaphattam elegendő segítséget, hiszen ők is siketek. Ezért tanítás után mindennap átmentem a nagymamámhoz, aki halló ember volt, s újra átvettük az aznapi anyagot.
– Mi lenne a megoldás? Minden siket embernek biztosítani kellene egy jelnyelvi tolmácsot?
– Nem, nem mindenki és nem minden helyzet igényel tolmácsot. Képzelje csak el, ha például egyetemi órát hallgatnék jelnyelvi tolmáccsal, akkor nem tudnék közben jegyzetelni, hiszen a szememet mindig a jelelőn kellene tartanom. Arról nem is beszélve, hogy nem minden siket ismeri ezt a nyelvet, pedig ennek iskolai oktatása is fontos volna. Az információ akadálymentesítésében mindig azt a megoldást kellene választani, ami a legjobb egy adott helyzetben, és amit a siket el is fogad. Az egyetemi órák anyagáról például megfelelő jegyzeteket kellene készíteni, a hivatalos ügyek intézéséhez pedig egy olcsó, alig 15 ezer forintba kerülő készülékkel videokapcsolatot kellene biztosítani. Ezen keresztül a siket ember összeköttetésben állna egy jelnyelvi tolmácsközponttal. A videokapcsolat segítségével jelnyelven „elmondaná” a tolmácsnak, hogy mondjuk az önkormányzat egyik illetékesét szeretné elérni, a tolmács felhívná az ügyintézőt telefonon, s fordítaná a beszélgetést. Sokkal olcsóbb volna, mint a mostani rendszer, hiszen most a tolmácsnak még az utazási idejét is ki kell fizetni.
– A fogyatékkal élők problémái közül melyek azok, amelyek leginkább igénylik a politikai megoldást, s amelyekért ön tenni szeretne, hogy igazolhassa: a Fidesz nem csak PR-fogásnak szánta az ön jelölését?
– Szeretném, ha a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményt minden ország elfogadná, noha Magyarország azt már az elsők között ratifikálta. Ez egy olyan joganyag, amely minden ország számára egyforma követelményeket és célokat fogalmaz meg. A másik fontos dolog az akadálymentesítés kérdése, amibe beletartozik a közlekedés, illetve az információáramlás akadálymentesítése is.
origo.hu
Régen nem volt olyan hideg novemberben, mint most
