Visszatért a tárogató

Tárogatóünnepet tartanak holnap este fél nyolctól a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában, ahol a hangszer története mellett azt is megtudhatjuk, milyen sokszínű hangszer a tárogató, és milyen sokféle műfajban találhat otthonra. Lapunk az esemény ötlet- és házigazdájával, a műsor szerkesztőjével, a Trió Tárogató vezetőjével, Barvich Ivánnal beszélgetett.

Mit tapasztal, mennyire ismerik manapság a tárogatót?
– Aki ismeri, az nagyjából eleget tud róla, sőt ma is van egy jelentős rajongótábora, de érdekes módon akad ellenzéke is. A tárogató a mai napig képes pozitív (és negatív) érzelmeket is magához vonzani. Addig jó, amíg használjuk, az abbahagyása kultúraellenesség lenne. Van egy olyan, szélesebb réteg is, amely eddig még nem hallott róla, pedig a millennium környékén, amikor forgalomba került a modernizált tárogató, mindjárt nemzeti hangszerré lett. Azért is lesz tárogatóünnep, remélhetőleg kétévente, hogy halljanak róla ezután. Ugyanolyan népszerű nem lesz, mint 1896-ban, de még egyszer nem is lesz olyan nagy nemzeti ünnepünk, mint a honfoglalás ezredik évfordulója volt, hacsak nem a kétezredik. Mi most csak a 113 évvel ezelőtti ünnepléseknek az egyik eszközét, magát a tárogatót ünnepeljük, és vele azt a kultúrát, amit általa létrehoztunk.
– A romantikus viszonyulás a történeti, XVII–XVIII. századi tárogatóhoz kapcsolódott, ez azonban mégsem ugyanaz a hangszer.
– Bár maradtak közös vonásaik is, a reformtárogató már másik hangszer. Így lett két tárogatónk, ami egyáltalán nem baj. A régi hangszer szimbólumhordozó szerepkörét az új is átvette. A XIX. század Európa-szerte a nagy hangszerfejlesztések időszaka, gondoljunk csak a tölcséres hegedű, vagy a harmonika feltalálására, különösen pedig az első, nemzetinek választott hangszerünkre, a Schunda-féle pedálos, asztali cimbalomra, amelynek a tárogatóval való együttes megszólalása szinte a legnemzetibb hangzásnak számított.
– Ön viszont nemcsak ezt a „klasszikusnak” nevezhető műfajt tekinti a tárogató repertoárjának, hanem zenei régészetről is beszél.
– Ezt a kifejezést magamnak alkottam, nem tudományos igénynyel, de kifejezőnek érzem. Ahogy megismertem a magyar gregoriánum dallamait, úgy éreztem, hogy nagyon jól szólnának tárogatón. Erről templomi koncertjeinken is meggyőződtem. Az én „zenei régészetemnek” igazából az a lényege, hogy azokból a dallamokból, amelyek kiestek a liturgikus használatból, de írásban, esetleg más műfajban fennmaradtak, rekonstruálunk, pontosabban konstruálunk olyan feldolgozásokat, amelyek akár létre is jöhettek volna. Több régi dallamból később zsoltár lett, néhány viszont teljesen kiveszett a használatból, ezenkívül Magyarországon a többszólamú éneklés a török kortól megszűnt. Azt szeretnénk megmutatni, hogyan szólhattak volna ezek a dallamok a papíron rögzítetthez képest három-négyszáz évvel később a késő reneszánsz korban, ha zsoltárrá fejlődtek volna. Ezeket három tárogatón adjuk elő.
– A történeti hangszer is megjelenik a tárogatóünnepen?
– A központban a reformtárogató lesz, de természetesen a történeti is szóhoz jut. Az ötvenes években az Állami Népi Együttes zenekarában Bige József, a népművészet mestere fújta Béres Jánossal a történeti tárogatót. Józsi bácsi a Nemzeti Múzeum egyik darabját másolta le és gyártotta, ami a táncházmozgalom első évtizedében még a mozgalom divathangszere is volt.
– A reformált tárogatót nem kedvelték a rendszerváltás előtt, érezhetően politikai okokból.
– Az 50-es években lényegében tiltották, a rádióban és nyilvánosan nem is szólalhatott meg, a hatvanas évek végén tettek csak engedményt, így évente néhányszor lehetett hallani cigányzenekari kísérettel. Azzal indokolták, hogy „feléleszti a kispolgári szentimentalizmust és az irredentizmust, és ha a munkásosztály ilyen dalokat hallgat, az meggyengíti az öntudatát, pont egy olyan történelmi helyzetben, amikor fokozott éberségre lenne szüksége”.
– A tárogató ma már a kortárs komolyzenében is megjelent. Ez új korszakot nyit?
– Mindenképpen! A pont az i-re Kiss Gy. László nemrég megjelent kortárs komolyzenei lemeze volt. A mérleg nyelve maga a tárogatóünnep, amivel nyilvánosan és hangosan kimondjuk, hogy a tárogató visszatért a hivatalos zenei életbe. Az új művek pedig tovább inspirálják a zeneszerzőket továbbiak megírására. A műsorban lesz még népzene, egyházi zene és régi zene is, de például a kecskeméti Kiskun Tárogatósok ragtime-ot fognak játszani.