A dalnok és a királylány

A Haydn-év alkalmából a tavaszi fesztiválon mutatják be vasárnap este hétkor a Magyar Állami Operaházban a zeneszerző utolsó operáját, az Orfeusz és Euridiké, avagy a filozófus lelke című művet, amelynek két címszereplője Rost Andrea és a régi zenében is jártas neves fekete tenor, Kenneth Tarver. A darabot Zsótér Sándor rendezésében, Fischer Ádám vezényletével láthatjuk, hallhatjuk.

Joseph Haydn maga sohasem hallotta az Orfeusz és Euridikét, noha ezt tartják a legnagyszerűbb operájának. Mi ennél szerencsésebbek vagyunk, hiszen vasárnap megnézhetjük az Ybl-palotában, ahol négy felvonásban, két részben, olasz nyelven, magyar feliratozással adják elő. A két címszereplő igazi sztárénekes: hazánk egyik legnagyobb operacsillaga, a Budapesten operaszerepben ritkán hallható Rost Andrea partnere a sokat foglalkoztatott, a régi zenében is otthonosan mozgó színes bőrű énekes, Kenneth Tarver lesz. Kreónt Szegedi Csaba, A lelket Hajnóczy Júlia, Plútót pedig Cser Krisztián énekli. A díszleteket Ambrus Mária, a jelmezeket Benedek Mari tervezte, rendezte Zsótér Sándor. A Magyar Állami Operaház Zenekarát és Énekkarát Fischer Ádám az Opera fő-zeneigazgatója vezényli, ami szintén növeli az előadás súlyát, ő ugyanis csak ritka alkalmakkor dirigál a pesti dalszínház zenekari árkában, Haydn zenéjének pedig különösen avatott ismerője.
Az opera Haydn egyik legelső, Londonban komponált műve, amely magán viseli a helyi zenei adottságok hatását. Eredetileg a zeneszerző első londoni útján, 1791-ben lett volna a bemutató, de épp csak elkezdték a próbát, az első negyven ütem után megjelentek a hatósági emberek, és az angol király és parlament nevében leállítottak minden előkészületet arra hivatkozva, hogy a színház engedély nélkül épült fel. A szóban forgó épület ugyanis a tűzvész után újjáépített londoni olasz operaház.
A Carlo Francesco Badini librettójára készült darabot végül csak 160 évvel később, a huszadik század közepén vitték először színre. A Haydn-mű alcímét nem könnyű értelmezni, ha a munka nem szakad félbe, még az is elképzelhető, hogy egy erre is választ adó epilógus zárta volna az operát, de azt sem tudjuk, ha megéri a bemutatót, vajon változtatott-e volna rajta, és ha igen, mit. Az Orfeusz és Euridiké így is más, mint a téma korábbi feldolgozásai, Monteverdi és Gluck műve, itt ugyanis a mitikus alaptörténet kibővül egy Orfeusszal versengő kérő, Arideus szerepével, és Orfeusz tragikus halála is színre kerül. Mivel a Haydn-opera cselekménye megköveteli a mitológiai történet ismeretét, aki már nem emlékszik pontosan arra, ki is volt a legendás dalnok és kedvese, a thébai királyleány, annak még nem késő bepótolni a hiányosságokat.