Eger csak a jéghegy csúcsa?

A HospInvest csőd közeli helyzete csak a jéghegy csúcsa, bármikor fizetésképtelenné válhatnak más kórházak fenntartói is – vélekedett lapunknak adott interjújában Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség leendő elnöke. A volt egészségügyi miniszter szerint félő, hogy a cég ellen indított felszámolási eljárás és az inkasszó „kedvet csinál” a beszállítóknak, akik mind többször próbálják majd hasonló eszközökkel behajtani kintlevőségüket az egészségügyi intézményeken.

Egyedi eset a HospInvest története, vagy kerülhetnek hasonló helyzetbe más kórházfenntartók is?
– A mostani eset csak a jéghegy csúcsa, nyilvánvaló, hogy nem egyedi, hanem ágazati problémáról van szó.
– Hány kórházfenntartót fenyeget a teljes eladósodás?
– Tavaly év végén a kórházszövetség felmérte a fekvőbeteg-ellátó intézmények gazdasági helyzetét, s azt tapasztalta, hogy negyedük van súlyos helyzetben, eladósodottságban. Ezek a kórházak ki vannak szolgáltatva a szállítóknak.
– Náluk mégis jobb lehet a fizetési morál, ha a szállítók még nem léptek ilyen drasztikusan?
– A HospInvest esete sajnos precedens lehet. Ha a beszállítók itt ilyen radikális lépésre szánták el magukat, akkor máshol is élhetnek hasonló eszközökkel. Valóban sokan sokszor mondták, hogy az egészségügyi rendszer egy része összeomlik, de ezt igazán senki nem gondolta komolyan. Mindenki azt hitte, hogy egy egészségügyi intézetben ez soha nem következhet be. Most a HospInvest mutatott rá példát, hogy mégis.
– Mi okozta a HospInvest csőd közeli helyzetét? Az egészségügy elégtelen finanszírozása, a cég rossz gazdálkodása, vagy az, hogy úgy kapta meg a feladatot a vállalkozás, hogy annak ellátására valójában nem is volt alkalmas?
– Nehéz a válasz, de nézzünk néhány számadatot. A kórházszövetség most készített egy felmérést, hogy az idei változások hogyan érintik az intézményeket. Megállapítottuk, hogy a 2009-es bevételek körülbelül 8 százalékkal csökkennek a tavalyihoz képest. Ez több tényezővel magyarázható: az áprilistól hatályos finanszírozási változásokkal, illetve azzal, hogy az 5 százalékos béremelés fedezete nem szerepelt az idei költségvetésben. A harmadik tételt pedig az jelenti, hogy míg tavaly év végén az intézmények 22 milliárd forintnyi pluszfinanszírozást kaptak az Egészségbiztosítási Alap maradványából, erre az idén nem számíthatnak.
– Azt mondja, hogy csak az elégtelen finanszírozás az oka mindennek, a menedzsment felelőssége fel sem vetődik? Más intézmények, ha nehezen is, de még állják a sarat.
– Nem ezt mondtam. Arra akartam felhívni a figyelmet, hogy nagyon egyszerű lenne azt válaszolni: a HospInvest az oka minden bajnak. Ha azonban ezzel elintézzük a dolgot, akkor nagyon súlyos problémákat seprünk a szőnyeg alá. Én attól tartok, hogy ez egy olyan jelenségnek a tünete, amely előre jelezhet bizonyos problémákat.
– Milyen jelenség tünetére gondol?
– Arra, hogy mindez az elmúlt évek rossz döntéseinek a következménye. Akkor ugyanis olyan látszatkérdésekkel voltunk kénytelenek foglalkozni, mint például a kórházi széfek vagy a vizitdíj-automaták, amelyek nem az alapvető funkcionális problémákat, a rossz struktúra átalakítását oldották meg.
– A HospInvest nem alapozhatta a működését bizonytalan, politikai döntést igénylő változásokra…
– Jelen pillanatban a kormány honlapján az egészségügyi program is olvasható, ami egyértelműen leírja, hogy serkenteni kívánják a gazdasági társasági működést, illetve a működtetésbe adást. Sajnálatos módon ez a gyakorlatban nem így lett. Lehet, hogy egyesek jóhiszeműen ebben látták a megvalósulási lehetőséget, nem tudom. Igaz, hogy számos racionalitás azt mondja, a gazdasági társaságként való működtetés célszerűbb a piaci feltételek mellett, ugyanakkor a gyakorlat bebizonyította, hogy óriási rizikók vannak az átalakításban. Tény, hogy jelenleg nehezebb helyzetben vannak azok az intézmények, amelyek gazdasági társaságként, vagy mondjuk egyházi fenntartásban működnek. Kötelezettséget kell vállalniuk például arra, hogy 13. havi fizetést adnak a dolgozóknak, miközben az idei, úgynevezett 13. havi fizetés kompenzációjából kizárták őket. De a HospInvest esetében még azt is számba kell venni, hogy itt az egri kórház átadásával kapcsolatban pluszkiadásokat voltak kénytelenek vállalni. Például a működési engedélyek megszerzésére, ami nyilvánvalóan eszközök beszerzését jelentette, vagy a szakemberek odacsábítására, ami szintén pluszforrásokat igényelt. Ilyen szempontból ők voltak a leghátrányosabb helyzetben, nyilvánvaló, hogy őket érte el legelőször a súlyos probléma. De önkormányzati intézményeket is fenyeget hasonló helyzet, mint például Veszprém megyében a sümegi kórházat. Az önkormányzat semmiféle forrást nem tudott biztosítani az intézménynek, amelyet azzal fenyegettek, hogy nem szállítanak neki gyógyszert, illetve elzárják a gázt és a villanyt. Ezért azt a lehetőséget kellett választani, hogy a megye és a megyei kórház befogadta az intézményt 260 millió forint adósságával együtt.
– Ön nyugodt szívvel elengedné valamelyik rokonát egy műtétre a HospInvest által működtetett egri kórházba?
– Az itt dolgozó szakemberek jól dolgoznak, nem szakmai szempontból lenne aggodalmam. De a betegellátás nemcsak fizikális, hanem pszichés kapcsolat is. Egy olyan intézményben gyógyulni, ahol az elmúlt hónapokban komoly viták és feszültségek voltak, a betegek szempontjából nem jó.