Koncerttel ünneplik Bartókot Kocsisék

Bár az idei nem kerek évforduló, Bartók Béláról megemlékezni minden évben kötelességünk. Nagyobb csillag volt ő a magyar kultúra egén, mint azt ma gondoljuk. Jóval megelőzte korát, s ahogy telnek az évek, évtizedek, egyre többen értik meg gondolatait, elképzeléseit, terveit, céljait, beszéljünk akár a zeneszerzőről, akár a népzenekutatóról. 128 éve, 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson, hogy aztán örök emléket állítson a magyar zenének és a magyar népzenének a világ zenetörténetében.
A Nemzeti Filharmonikusok ma este a születésnap alkalmából hangversennyel hajtanak fejet a zenegéniusz emléke előtt a Művészetek Palotája három éve éppen a zeneszerzőről elnevezett Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. A koncerten Debussy Jeux (Játékok) című darabja után négy Bartók-mű következik: az 1. és 2. hegedűrapszódia Kelemen Barnabás előadásában, a Négy zenekari darab és a Cantata profana.
Debussy Bartókra gyakorolt hatása a harmónia-, akár a zenekarkezelésében vagy a természet képeinek festésében közismert. A Jeux-t Debussy a Gyagilev vezette orosz balett számára komponálta, de a darab hamarosan koncertszínpadi műként folytatta életét. Bartók az 1. és 2. hegedűrapszódiát Szigeti Józsefnek ajánlotta, mindkettőben erdélyi népzenei témákat találunk: az elsőben román, a másodikban a román mellett rutén és magyar anyagot is feldolgozott. Az 1912-es Négy zenekari darabban korábbi alkotások dallamvilága köszön vissza: a Kékszakállú, a Kossuth-szimfónia, a Két portré, a Két kép, a Scherzo pedig már A csodálatos mandarint előlegezi, a Gyászinduló a mandarin halálának zenei előképe.
A koncert zárószáma, a Cantata profana szintén nem mentes Bartók népzene-kutatói munkásságától, sem a román népköltészetből merítő szövegében, sem zenéjében. Bár a darabot sokáig Bartók egyik főművének tekintették, az utóbbi időben keveset hallani. Most olyan kiváló előadókkal szólal meg újra, mint az utóbbi évtized egyik legfényesebb versenygyőzelmét arató Brickner Szabolcs, aki 2008 májusában megnyerte a belgiumi Erzsébet királyné versenyt, vagy Fekete Attila és Gurbán János énekesek, illetve a Nemzeti Énekkar. A Nemzeti Filharmonikusokat természetesen Bartók legavatottabb előadóművész-karmestere, Kocsis Zoltán dirigálja.