Alberto Fujimori, Peru háromszor megválasztott elnök-diktátora (1990–2000) a kilencvenes években a maga szája íze szerint csinált rendet a politikai és gazdasági káosz felé tartó országban, igaz, csak néhány évre. Fujimori akkor tűnt fel a perui politikában, amikor a térségben bevett szokás volt, hogy a legteljesebb ismeretlenségből tűnnek elő tehetséges és a hatalomért mindenre kapható politikusok. A hidegháború vége felé fokozatosan leváltott latin-amerikai diktatúrák után egyre több országban vezették be újra a demokratikus berendezkedést, de ezek sem hoztak érdemi javulást az egyszerű emberek életében. Az Egyesült Államok elemzőit ekkor már főleg az Amerika-ellenesség jelensége kezdte aggasztani: nemhogy nem csökkent, hanem inkább nőtt az ellenszenv. Ekkor jelentek meg a populista elnökök és pártok, akik és amelyek egy időre elterelték a lakosság figyelmét a lényegről: egy-egy ország és a lakosság kifosztásáról. A minap elítélt Fujimori politikai pályafutása éppen ebbe a sorba illik. A sokoldalú és alacsony sorból felemelkedő szegény családból származó Alberto tehetséges matematikus, fizikus volt, aki eredetileg agrármérnökként kereste kenyerét. A Kínainak is becézett Fujimori legfőbb érdemének tartják külföldön – igaz, más tollával ékeskedett –, hogy a hiperinfláció és az eladósodás felé vágtató országban egy időre rendet teremtett, de keveseknek, főleg a költséghatékonyság szempontjából. (Fujimori ugyanis úgy gondolta, hogy „a cél szentesíti az eszközt”, és ezt az elvet alkalmazva „átvette” vetélytársa, a világhírű perui író, Mario Vargas Llosa neoliberális programját.) Az ismeretlenségből berobbanó tehetséges politikus népszerűségét felhasználva 1992 áprilisában úgy látta jónak, hogy félreállítja útjából a parlamentet, és úgynevezett önpuccsal feloszlatta a törvényhozást, az alkotmányt is megváltoztatta, csak hogy újra meg lehessen választani. Gyorsan és kíméletlen eszközökkel megszabadította az országot a két legveszélyesebb gerillaszervezettől, a maoista Fényes Ösvénytől – vezetőjét, Abimael Guzmánt az önpuccs évében fogták el és tették közszemlére –, illetve a Forradalmi Túpac Amaru Mozgalomtól (MRTA). Előtte azért megtette a hatását a „fujisokk”, mert híven követte az IMF tanácsait, amelyek révén megszűnt ugyan az infláció, ám azon az áron, hogy a lakosság többségének bére elvesztette korábbi értékét. De Peru megint vonzó lett a külföldi befektetők előtt, hiszen számos kiváltságot kaptak: mesés adókedvezményekhez jutottak vagy mentesítették őket bizonyos foglalkoztatási törvények alól. Ennek következtében csökkent a hazai iparágak jelentősége, avagy egyszerűen eltűntek, akárcsak a szakszervezeti tevékenység, és megugrott a feketegazdaságban dolgozók aránya.
Fujimori vesztét az egész politikai és gazdasági életet behálózó állami korrupció, a kleptokrácia okozta: 2000 októberében az egyik parlamenti ellenzéki csoport olyan felvételeket vásárolt, amelyeken a titokminiszter Vladimiro Montesinos megveszteget bírókat, ügyvédeket, politikusokat, polgármestereket stb., és azt eljuttatták a sajtóhoz. Amikor kiderült, hogy hasonló felvételek ezrei készültek, az úgynevezett „vladivideók”, Fujimori Japánba menekült az országos felháborodás hatására. De amikor 2005-ben úgy látta, hogy utódja, Alejandro Toledó a népszerűtlensége – kilencszázalékos elfogadottsággal – és az újabb gazdasági-politikai káosz miatt újra van keresnivalója, hirtelen megjelent Chilében, hogy onnan térjen vissza a következő választási kampányba. Rosszul számított: kiadták hazájának, ahol némi tétovázás után példásan megbüntették.
origo.hu
Csurka Istvánnak mindenben túl korán volt igaza - az író-politikusra emlékeztek a Terror Háza Múzeumban
