Wagnertől az olasz operáig

Perencz Béla operaénekes kapta az idén a Székely Mihály-emlékplakettet, amelyet az Operaház a Fészek Művészklub Alapítványával közösen adományoz minden év március 22-én, Székely Mihály halálának évfordulóján. Az emlékplakettet, Csillag István szobrászművész alkotását 1964 óta ítélik oda olyan operaénekeseknek, akiket művészi munkájuk alapján erre érdemesnek találnak.

Perencz Bélát, a drámai és hősbariton-énekest számos főszerepben hallhattuk már idehaza és külföldön. Pályája külföldön indult, a nyolcvanas években, amikor befejezte a Zeneakadémiát, külföldön tanult tovább, így természetes volt, hogy első szerepeit is az országhatáron kívül énekelte. – Idehaza eddig tizenhárom főszerepet énekelhettem az elmúlt időszakban az Ybl-palotában, ebben a világviszonylatban is páratlanul szép operaházban, így a Traviata Germontját, az Álarcosbál Renatóját, a Rigoletto és a Nabucco címszerepeit, az Othello Jagóját, a Tosca Scarpiáját, a Parasztbecsület Alfióját, Pikk dáma Jeleckijét, az Elektra Oresztészét, a Fidelio Pizzaróját, a Lohengrin Telramundját, a Parsifal Amfortaszát, A nürnbergi mesterdalnokok Hans Sachsát. Úgy érzem, hogy ezzel eddig is sok szép lehetőséget kaptam ahhoz, hogy kapcsolatot teremthessek a budapesti operaközönséggel. Amit sajnálok, az az, hogy ezzel párhuzamosan más magyar városok esetében ez még nem alakult ki – mondja Perencz Béla, aki bízik abban, hogy ez idővel változni fog. – Azért is megtisztelő a Székely Mihály-emlékplakett, mert, mint ahogy átadásakor ismertették, teljes mértékben szakmai elismerés jelképe – mondja az énekes, amikor arról kérdezzük, mit jelent számára a díj.
– Különösen kedves szerepeim közül kettőt említenék, mint két extrém szerepet. Az egyik oldalon az operairodalom leghosszabb és egyik legnagyobb szerepét, egyben mint hangfajom csúcsfeladatát, A nürnbergi mesterdalnokok Hans Sachsát, amit most már örömmel magaménak tudhatok. A másik oldalon az olasz operairodalom ritkán hallható darabjának kulcsszerepét mondanám, mint ahogy az olasz operakultúra talán egyik legnagyobb baritonistája, Titta Ruffo is ennek nevezte Leoncavallo Edipo Re művének címszerepét. Persze azért van még egy-két szerep, amit szívesen elénekelnék a magyar közönségnek, mint például A bolygó hollandi címszerepét, ami sajnos hiányzik az Operaház repertoárjából, pedig nagyon hálás darab, olyan, amit azok az operarajongók is szívesen szoktak fogadni, akik más Wagner-művektől idegenkednek egy kicsit. Azt is sajnálom, hogy a Ring sincs repertoáron, noha ez az épület valaha egyet jelentett a Ring műsoron tartásával. De hogy ne csak Wagnert említsem, hiányolom a műsortervekből a Simon Boccanegrát, illetve a Muszorgszkij-operákat is – sorolja Perencz Béla, aki nem véletlenül, mint egy jó opera dramaturgiájaként hagyta utoljára Erkel, Bartók és Kodály műveinek szerepeit, amit véleménye szerint minden magyar énekesnek sajátjának és szívügyének kell tekintenie.
Az Operaház művészét legközelebb vasárnap délután öt órakor láthatjuk a Parsifal Amfortaszaként, és ezt a szerepet 10-én és 13-án is énekli az Ybl-palotában.