Lesújtó a magyar diákok nyelvtudása

A szakiskolákban és a szakközépiskolákban csupán egyetlen nyelvet tanulnak a diákok az elvárt kettővel szemben, a nyelvtanárok 38 százalékának nincs megfelelő végzettsége, a szakoktatók zöme pedig egyáltalán nem beszél idegen nyelvet – derül ki az oktatási tárca kérésére készített felmérésből. Az iskolák digitális felszereltsége jó, a tanárok azonban – informatikai ismeretek hiányában – alig használják a méregdrága eszközöket.

Hiába az idegen nyelv fontosságának felismerése, a hazai iskolai nyelvtanítás még mindig súlyos problémákkal küzd. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium, valamint az Oktatásért Közalapítvány felkérésére, 168 ezer szakközép-, illetve szakiskolás részvételével zajló kutatásból kiderül: az öszszes szakiskolában csupán egyetlen idegen nyelvet tanulnak a diákok, sőt a szakközépiskolások közül is mindössze tíz százalék tanulhat két idegen nyelvet. Ezek az adatok nem felelnek meg a Nemzeti alaptantervben az oktatási tárca által megfogalmazott követelményeknek, és messze elmaradnak az európai nyelvpolitikai alapelvektől, amelyek szerint a felnőtt korra az anyanyelv mellett két idegen nyelvet kell használnia minden európai polgárnak. A nyelvtanulás hatékonyságának egyik legnagyobb gátja a diákok motiválatlansága, amelyben jelentős szerepet játszik, hogy a fiatalnak nem azt a nyelvet kell tanulnia, amit szeretne. A szakközépiskolákban a tanulók csaknem hatvan százaléka angolul, negyven százaléka németül tanul, a szakiskolások esetében azonban a németet tanulják többen. Ezzel szemben a szakiskolák tanulónak kétharmada inkább angolul tanulna, és a szakközépiskolásoknak is alig húsz százaléka tanulna németül, ha ő választhatna.
A felmérést végzők szerint még rosszabb a helyzet a szaknyelvtanítás terén: a nyelvi csoportoknak mindössze 28 százalékában érhető el a szaknyelv, igen alacsony óraszámban, és ezt is főként az ötéves képzések utolsó évfolyamain. A szaknyelvet a szakmát nem ismerő nyelvtanárok tanítják, ráadásul nagyon alacsony azoknak a szakoktatóknak a száma, akik egyáltalán tudnak idegen nyelven. A kutatás rámutat: az intézmények túlnyomó többségében a nyelvtanulás körülményeit biztosító infrastrukturális háttér jó: CD/DVD-lejátszó, projektor, számítógépterem és internet szinte mindenhol van, ám a nyelvtanárok – informatikai ismeretek hiányában – szinte alig használják a tömérdek állami pénzt felemésztő eszközöket. Ugyanakkor az iskolák csaknem felében hiányos a tankönyvellátottság. Az iskolák nemzetközi kapcsolatait is fejleszteni kellene. Ma az intézmények alig húsz százaléka szervez diákcserét, vagyis olyan programot, amelyben a hazai diákok német fiatalokhoz utaznak, majd őket fogadják itthon.
Baj van a nyelvtanárok szakmai felkészültségével is: az oktatók 38 százalékának nincs megfelelő végzettsége, egyetemi helyett főiskolai diplomával vagy nyelvtanári végzettség nélkül tanítanak. A nyelvtanárok mindössze egy negyede vett részt harmincórásnál hosszabb továbbképzésen, és csak a pedagógusok tíz százaléka tanulta a nyelvet külföldön. A tanárok szerint a tanulók hozzáállásával van a baj. A pedagógusok a megoldást másoktól várják, nem látják át, meghatározó szerepük van abban, hogy a diákok érdeklődését felkeltsék. Nem érzékelik, hogy a tananyag és a hozzá kapcsolódó példasor sokszor unalmas, hiszen a diákok már általános iskolában is minimum öt éven keresztül tanulták a nyelvet, a középiskolában sok esetben mégis újból kezdő szintről indul a tanítás. A nyelvtanárok ráadásul úgy vélekednek: diákjaik közül soknak gyengék a képességei. Ezzel szemben a diákok által kitöltött nyelvérzékteszt azt állapította meg, hogy a szakiskolások induktív gondolkodásának szintje közepes, a szakközépiskolásoké pedig a jóhoz közelít. Probléma, hogy a nyelvtani szabályok gyakoroltatása, valamint a fordítási feladatok nagyon gyakoriak a nyelvórákon, pedig ezek az eljárások kevéssé segítik a diákokat abban, hogy a nyelvet kommunikáció céljaira használják, ráadásul a tanárok órán túl sokat beszélnek magyarul.
A kutatást végzők azt javasolják a döntéshozóknak: tegyék minden intézményben lehetővé, hogy a diákok azt a nyelvet tanulják, amelyiket szeretnék, és tartassák be a heti óraszámokra vonatkozó tantervi előírásokat. A szakemberek szerint a tanítási problémák megoldása csak továbbképzésekkel lehetséges. Szükség van a szaknyelv a jelenleginél korábbi bevezetésére, és a szakoktatók nyelvi képzésére is, mert – példamutatás mellett – ez az előfeltétele annak, hogy a későbbiekben egyes szaktárgyakat idegen nyelven tanulhassanak a diákok.