Ausztria a kelet-közép-európai országok 2004-es EU-csatlakozása után – Németországgal együtt – három évig kemény ellenállást tanúsított munkaerőpiaca megnyitásának kérdésében.
2007-ben nyugati szomszédunk még azzal dicsekedhetett, hogy a maga 4,2 százalékos munkanélküliségi rátája az ötödik legjobb az EU-ban – amit érthető módon féltett az olcsó keleti munkavállalóktól. Amikor azonban számos szakmában munkaerőhiány jelentkezett, lazítottak az addigi szigorú engedélykiadási gyakorlaton. Kézenfekvő megoldás volt, hogy a hiányszakmákban magyar, szlovák és cseh munkavállalókkal pótolják a nem létező osztrák munkaerőt. 2007-ben esztergályos, hegesztő és marós foglalkozásokban hoztak létre 800 fős kontingenst, majd 2008-tól ötven hiányszakmában adtak ki 6-7 ezer további munkavállalási engedélyt a „szegény sógoroknak”. Tárt karokkal fogadták gyakorlatilag az összes építőipari szakma képviselője mellett a gépészmérnököket, informatikus mérnököket, szakácsokat, henteseket, mozdonyvezetőket, autószerelőket, optikusokat, géplakatosokat, bútorasztalosokat, s még egy sor egyéb szakma művelőjét a mezőgazdaságban, iparban, idegenforgalomban. Ráadásul engedélyezték, hogy a munkáltatók 52 hetes szerződést kössenek a külföldi munkavállalókkal, ami azt jelenti, hogy aki egy évnél hosszabb időt dolgozott le Ausztriában, engedélymentességet kap.
Ez azonban már a múlté. A legfrissebb, március végi adatok szerint jelenleg 22 ezer magyar állampolgár rendelkezik érvényes munkavállalási engedéllyel Ausztria területén, de az osztrákok vonakodnak kiadni újabb munkavállalási engedélyeket. Ennek az a magyarázata – tudtuk meg Dominek Judittól, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ munkatársától –, hogy az osztrákok úgy próbálják meg csökkenteni a válság miatt ott is növekvő munkanélküliségi rátát, hogy nagyszabású átképzési programokat indítottak be. A hiányszakmákban eddig kelet-európaiakkal betöltött pozíciókat a jövőben inkább újonnan átképzett osztrák munkanélküliekkel akarják betölteni, ezért a magyarok lehetőségei beszűkültek – már ami a legális munkavállalást illeti. Az illegális munkavégzésre természetesen mindig van igény, de ez a feketemunkás számára súlyos kockázatokkal jár, ezért ezt semmiképpen nem ajánlja a munkaügyi központ. Az ORF jelentése szerint tavaly csak Stájerországban 187 feljelentést tett a helyi gazdasági kamara. A fekete-foglalkoztatás elsősorban a kisiparra és az építőiparra jellemző, de más ágazatok is érintettek. Sok magyar kényszerből burgenlandi mezőgazdasági idénymunkára vállalkozik feketén, de sok visszajelzés érkezik azzal kapcsolatban, hogy az ilyen munkaerőt becsapják a munkaadók, miután a munkafeltételeket általában csak szóbeli megállapodásokban rögzítik. A feketemunkán ért külföldi dolgozót a hatóság pénzbírsággal, s Ausztriából való többéves kitiltással bünteti.
De nem csak az osztrák munkaadók egy része használja ki a munkájukat itthon elvesztett, vagy reménytelenül alulfizetett magyarok szorult helyzetét. Magyar csalók is próbálnak belőlük hasznot húzni. A Vas Népe című lapban hirdető egyik munkaközvetítő cég húszezer forintért biztos és jól fizető álláslehetőséget kínál Ausztriában. Az emberek befizetik a közvetítői díjat, s kapnak érte egy munkahelylistát, amelyről kiderül: az osztrák és magyar munkaügyi központok honlapján bárki által ingyen elérhető állásajánlatokról van szó. A munkaügyi központ ezért figyelmezteti az embereket: csak olyan munkaközvetítőkkel lépjenek kapcsolatba, akik szerepelnek a központnál regisztrált partnerek listáján. Az álközvetítőkre ellenőröket küldenek, de ehhez az érintett munkavállalók együttműködésére, azaz feljelentésekre is szükség lenne.
Magyar Péter a sajtóban hízeleg a nőknek, miközben valójában lenézi őket