Az MSZP szórólapkampánya és a lenini praxis

Nem hivatalos, de szavahihető hírforrásaim szerint az MSZP-relikviákat gyűjtő megszállott műkincskedvelők feketepiacán szinte megjelenése pillanatában hiánycikk lett a Mit kell tennünk most? című plakátnagyságú szórólap, amiért felajzott lelkű gyűjtők akár két példány Új Magyarország fejlesztési terv leporellót is ajánlanak, a Velünk az ország című bulletinből pedig egy tucatot is adnának cserébe.
Nagy erénye a kiadványnak, hogy bátran nyúl a baloldal intellektuális hagyatékához. Hiszen már maga a cím is a nagy tanító egyik brosúrájára hajaz, Vlagyimir Iljics Mi a teendő? című klaszszikusára. A két mű tartalmilag nem sok hasonlóságot mutat, de szellemiségük tagadhatatlanul egy tőről fakad. Lenin az Oroszországi Szociáldemokrata Párt második, 1903-as kongresszusa előtt írta művét, azt fejtegetvén benne, hogy semmire nincs akkora szüksége Oroszhonnak, mint egy illegális, hivatásos forradalmárokból álló szervezetre. Ez volt az a kongresszus, amelyiken Lenin egyedül maradt az álláspontjával, erre gyorsan kinevezte magát többséginek, azaz bolseviknak, a haladó világ nehezen múló örömére. Ebben áll a lenini életmű örök aktualitása: nincsenek vesztett ügyek, csak megfelelő elnevezéseket kell találni. A lenini útról folyton elkódorogtak, a lenini normáktól állandóan eltértek, de a fenti gyakorlatot mindenkor hűségesen követték a bolsevikok és ilyen-olyan elnevezésű örököseik. (Jól illusztrálja ezt az MSZP története is.) Nem mintha visszasírnánk azokat a hírhedt lenini normákat – legyenek azok eredeti vagy megrontott állapotukban –, azért néhány tételt ma is tiszteletben tarthatnának ezek a folyton többségben lévők, még akkor is, ha a bolsevik elnevezés mélyen sérti őket.
Például a Tanulni, tanulni, tanulni! jelmondat nem adekvát a mai gyakorlatba átültetett Hazudni, lopni, rombolni! baloldali alapvetéssel, hiszen még az agyalágyult Lenin sem ezen tevékenységek megtanulását javasolta követőinek. Vlagyimir Iljics politikai pamfletjének javára kell írnunk, hogy nemcsak a tennivalókat határozza meg érthetően és világosan, hanem azok körét is, akikre az adott teendő elvégzése vár. Ez a konkrét egyértelműség egyáltalán nem jellemző az MSZP szórólapjára, a Mit kell tennünk most? felhívás a legkevésbé sem igazít el abban a kérdésben, hogy kire vonatkozik. Nekünk, állampolgároknak kell tennünk valamit – nem elegendő, hogy „csak” elszenvedjük a megszorítások okozta fájdalmakat? –, vagy a kormányra várnak a sürgős teendők, esetleg az egész társadalomnak, kormányostul, kormánypártostul, ellenzékestül, állampolgárostul mindenkinek egyszerre kell megcselekednie valamit, amiről sejtelmünk nincs, micsoda, csak azt, hogy sürgős. Aki abban reménykedik, hogy a szövegben valamiféle támpontot vagy fogódzót talál, az keserűen csalódni fog. Ugyanis a kormányzó baloldalnak nevezett konglomerátum pillanatnyilag alaktalan, körülírhatatlan gyülevész társulat, amelyik saját bevallása szerint a legkevésbé sem baloldali elvek szerint kormányoz, nem létező programjáról is csak annyit árul el, hogy semmi köze a baloldalhoz, következésképpen a kormányzó baloldalnak titulált perszonális elegy vagy nem kormányoz, vagy nem baloldali, ezért a közelebbről nem ismert teendők végrehajtója sem lehet.
Így összességében csak annyit állíthatunk, hogy valakiknek fontos és halaszthatatlan feladataik vannak hazánkban, de hogy kiknek mit kéne csinálniuk, arról a szocialistáknak lila gőzük sincs. Ezt a lakosság túlnyomó többsége eddig is tudta, azt viszont fel nem foghatja, hogy az MSZP-nek miért kell saját feneketlen tudatlanságát közpénzen, ilyen látványos formában kinyomtatnia, sokszorosítania és minden háztartásba eljuttatnia. (Felelős szerkesztő: Butor Klára. Szocialista körökben olyan ritkán adódik lehetőségünk megnevezni a „felelőst”.)
Persze, joggal mondhatják önök, kedves olvasók, hogy csupa tőről metszett szakértő, politikai, gazdasági életünk színe-virága üzen a szórólapon, valami veleje mégiscsak kell legyen a szövegnek, ha már annyi száz milliót költöttek rá. S valóban, tényleg van valami értelme a fogalmazványnak és az akciónak is, nagyjából annyi, mint négy esztendeje a dübörgő gazdaságról, a ránk irigykedő nyugatiakról szóló kiadványnak, ami szintén egy kolosszális hazugság volt, ám miként később kiderült, nagyon sokan hitelt adtak neki.
Most azt próbálják beadagolni, hogy valakik kezelik a válságot, megvédik a munkahelyeket, talpra állítják a gazdaságot, s ezért nehéz döntéseket vállalnak. Az effajta ügyeket demokratikus országokban a törvényhozás és a kormány szokta intézni, mifelénk ez nem ennyire egyértelmű. Az MSZP szórólapja még utalás szinten sem tájékoztat erről a kérdésről. Hozzátéve, az ilyen Kezeljük a válságot, Talpra állítjuk a gazdaságot típusú lózungok hajtogatása egyáltalán nem jelent garanciát arra, hogy valami értékelhető történik a mondott területeken. Pedig van nálunk törvényhozás is, meg kormány is, a szórólap mégsem tőlük várja a megoldásokat. Talán nem is ok nélkül, hiszen a jeles szakértők kormánya eddig egyetlen épkézláb intézkedést nem tett, határozatot nem hozott, de még egy hasznosítható ötlettel sem állt elő. Bár saját eredményüknek könyvelték el, hogy már érezhető az általuk megkezdett gazdasági, pénzügyi stabilizáció pozitív hatása, hiszen erősödött a forint, nőtt az állampapírok iránti kereslet. Valójában a Nemzetközi Valutaalap bevallotta a régió gazdaságairól, köztük hazánkról is, a valóságosnál sokkal rosszabb adatokat tett közé, elriasztva ezzel a befektetőket, rettenetes károkat okozva a térség országainak. A valutaalap nyilvánosan bevallotta tévedését, a befektetők lassan visszaszivárognak, a magyar kormány meg gratulál magának, és saját vállát veregeti.
A lenini praxis él tovább. A mesterük nyomán ők is úgy vélik, bármit megtehetnek, ha elég megtévesztő elnevezést találnak hozzá. S nevezték a gazdaság szétverését uniós integrációnak, a növekvő közterheket adócsökkentésnek, a nyugdíjak, a jövedelmek megrövidítését reformnak, a családtámogatások elértéktelenítését szociális igazságosságnak, a vezetők tehetetlenségét, az ország kilátástalan sodródását válságkezelésnek. Az ilyen idióta szórólapokon közpénzből terjesztett hazug propagandát pedig a lakosság tájékoztatásának.