Jelenleg egyetlen olyan ember van az SZDSZ-ben, aki a megszégyenítő vereség után nem a sebeit nyaldossa, hanem lelkesen dolgozik. Gőzerővel ötletel, újabb és újabb törvényjavaslatokat gyárt, majd ha kell, negédesen, ha kell, hisztérikusan fenyegetőzve lobbizik azért, hogy újabb és újabb tervei mielőbb megvalósulhassanak.
A politikus nem most kezdett neki az oktatás úgymond liberális átalakításának, hanem tizenöt évvel ezelőtt, amikor 1994-ben, a Horn-kormány idején először sikerült megkaparintania az oktatási miniszteri bársonyszéket.
Tandíjlobbi
Lássuk, hogyan forgatta fel Magyar az elmúlt másfél évtizedben a teljes magyar oktatást, aprólékosan, lépésről lépésre rombolva le a tradíciókat, a pedagógusi tekintélyt, hogyan erodálta a diákok értékrendjét, s a sajnos egyre gyakoribb híradások tanúsága szerint hogyan változtatta erőszakos csatatérré az osztálytermet, és hogyan érte el, hogy a diákok minél kevesebb tudáshoz jussanak az iskolában. Az első ciklusban még igen lassú tempóban haladt, így azt őt követő fideszes miniszterek – Pokorni Zoltán, majd Pálinkás József – könnyedén helyreállították a rombolást. Akkori legemlékezetesebb teljesítménye – Bokros Lajossal koprodukcióban – a tandíj bevezetése volt, amit Pokorni egy tollvonással megszüntetett.
2002-ben, második miniszteri kinevezésekor mindjárt a dolgok közepébe vágott. Olyan törvényeket és rendeleteket alkotott, amelyek kivettek minden fegyelmezési eszközt a tanárok kezéből. Kezdetként megtiltotta a tanároknak az alsó tagozatban a buktatást. Ez két szempontból is alkalmas a rendszer aláásására: a tanárt megalázó helyzetbe hozza a diákkal szemben, hiszen nem dönthet szakmai hozzáértése alapján, ugyanakkor súlyosan rontja az oktatás színvonalát, hiszen egyes diákok úgy juthattak el a felső tagozatig, hogy írni, olvasni sem tanultak meg rendesen. Magyar ezután azt is megtiltotta a tanároknak, hogy maguk válasszák ki, milyen tankönyvből tanítsanak. Ma már csak olyan kiadványból oktathatnak, amelyhez a szülők is beleegyezésüket adják, vagyis tovább rombolta a pedagógusok tekintélyét.
Drogok az iskolák körül
Sokak szerint a legirritálóbb intézkedés a liberális drogtörvény bevezetése volt 2002 decemberében, amelyet ugyan közvetlenül nem Magyar Bálint neve fémjelez, de gyakorlatilag az SZDSZ kényszerített rá a megalkuvó szocialistákra. A jogszabály majdnem két évig volt hatályban, egészen addig, amíg az Alkotmánybíróság az élet és a gyermekek védelmére hivatkozva 2004-ben meg nem semmisítette a diákokra vonatkozó részeket. A jogszabály – felvilágosító kezelések vállalása esetén – mentesítette a 21 év alatti drogdílereket a büntetés alól. A büntetlenség akkor is járt nekik, ha iskolában vagy iskola környékén árultak kábítószert kiskorúaknak. Szintén kivették a büntetőjogi következmények alól a 18 év alattiak kábítószer-fogyasztását és az iskolán belüli csoportos drogozást is. A diákok ez alatt az idő alatt az iskola udvarán focizás helyett büntetlenül szívhatták a marihuánás cigarettát, tanáraiknak pedig arra sem volt jogalapjuk, hogy ejnye-bejnyét mondjanak rá.
A liberális úttörő ezzel párhuzamosan 2003-ban törvénybe foglalta a tanári titoktartás kötelezettségét. A jogszabály megtiltotta a tanároknak, hogy a diák beleegyezése nélkül elmondják a szülőknek a gyerekkel kapcsolatos problémákat. Ha például a tanár megtudta, hogy a 12 éves gyerek kábítószerezik, nem szólhatott a rendőrségnek, mert az nem számított bűncselekménynek, de a szülőt sem figyelmeztethette. A jogszabály majdnem egy teljes tanéven át hatályban volt, Magyar – félve az újabb fiaskótól – csak azután vonta vissza azt, hogy a Fidesz ezt megtámadta az Alkotmánybíróságon. Miután Magyar Bálint minden szakmai és fegyelmezési eszközt kivett a tanárok kezéből, hozzákezdett az integráció erőszakos bevezetéséhez.
Problémás tanórák
Felszámolta a speciális iskolákat, és az ide járó súlyos szociális hátrányokkal küzdő, magatartászavaros, sok esetben kezelhetetlen gyerekekkel egyik pillanatról a másikra teletűzdelte a „rendes iskolákat”, rábízva őket a védtelenné tett, a speciális nevelésre fel nem készített pedagógusokra. Azt ígérte, a problémás gyerekek így majd jobban szocializálódnak, a valóságban azonban ennek éppen az ellenkezője valósult meg: az erőszakos gyerekek vezérekké váltak, a brutalitás sikk lett, az osztályterem csatatérré változott.
Az általános iskolák után a középiskolákban is a megszerezhető tudás minimalizálására helyezte a hangsúlyt Magyar. A kétszintű érettségi 2005-ös bevezetésekor az eredeti tervekkel ellentétben mégsem tette kötelezővé a felvételizők számára a több tudást igénylő emelt szintű vizsgát, így mindenki számára lehetővé vált, hogy még az érettséginek is nevetségesen egyszerű középszintű vizsgával, külön felvételi vizsga nélkül bekerüljön az egyetemre. Magyar Bálint rögeszméi közül kihagyhatatlanok a digitális táblák. A politikus már 2005-ben, még oktatási miniszterként előállt a tantermek digitalizálásának költséges ötletével, akkor azonban a minisztériumnak nem volt pénze rá. A 2006-os választások után viszont ő került az európai uniós forrásokat elosztó Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) élére, és az egyik első dolga volt, hogy negyvenmilliárd forintot különítsen el erre a szívügyére. A pénzt eddig csak azért nem költötték el, mert az NFÜ a mai napig képtelen volt eredményes tendert kiírni az ügyben.
Támadás a házi feladat ellen
A szakma jelentős része úgy véli, a politikus elképesztő méretű rombolást vitt véghez 2002 és 2006 között, a teljes pusztításhoz azonban nem volt elegendő ideje, ráadásul a választások közeledtével két, rendkívül káros javaslatát leszavazták a szocialisták, félve szavazótáboruk haragjától. Az egyik ilyen indítvány az volt, amely megtiltotta volna a tanároknak, hogy házi feladatot adjanak a gyerekeknek, a másik pedig eltörölte volna a készségtárgyak osztályozhatóságát.
Magyar egy percig sem mondott le pillanatnyilag elvetett ötleteinek megvalósításáról, ezért a 2006-os baloldali győzelem után mindent megtett, hogy harmadszor is megkaparintsa a bársonyszéket. Mivel azonban a korábbi kormány egyik legnépszerűtlenebb minisztere volt, a szocialisták nem akarták neki adni a pozíciót. Mindkét párt a koalíció felbomlásával fenyegette a másikat, mire – látszólag az MSZP-nek, a valóságban azonban az SZDSZ-nek kedvező – kompromisszum született: a miniszter a szocialista Hiller István lett, az általa végrehajtandó programon azonban igencsak meglátszott Magyar Bálint kezének a nyoma. A Magyar által megírt, még 2006 tavaszán nyilvánosságra hozott, 163 pontos, négyéves programban szerepel a Hiller tárca szinte valamennyi megszorítása, így gyakorlatilag az SZDSZ-es politikus „műve” a tanárok kötelező óraszámának növelése, amely több mint tízezer pedagógus elbocsátását eredményezte, és a nem szakrendszerű oktatás (tanóra helyett pusztán készségfejlesztés) idejének drasztikus növelése az ötödik és hatodik évfolyamon, amely sok szakember szerint a tananyag elsajátításának rovására megy. Magyar írta elő azt is, hogy a következő években – főként anyagi eszközökkel – ösztönözzék a többcélú intézmények létrehozását, vagyis olvasszák egyetlen intézménybe a gimnáziumot, a szakközép- és a szakiskolát, és törvénymódosítással tegyék kötelezővé a kistérségi társulások alakítását. Mindkét intézkedés az iskolák tömegeinek bezárására irányult, és sikeresen meg is valósult.
Leporolt ötletek
Volt azonban két pont a Hillernek előírt programban, amit a szocialista politikus a mai napig nem valósított meg. Ezek egyike a nyolcosztályos gimnáziumok megszüntetése, a másik pedig az utólagos tandíj bevezetése, amelynek lényege, hogy az államilag finanszírozott képzésben részt vevő hallgató a diploma megszerzése után részletekben visszafizeti az államnak a képzési költségeit. Magyar nem enged meggyőződéséből, ezért most, amikor egyértelművé vált, hogy pártjának és neki is meg vannak számlálva a hatalom közelében töltött napjai, úgy döntött, a hátralévő időben megvalósítja azokat a régi ötleteit, amelyeket eddig nem sikerült, és ezzel bevégzi küldetését. Leporolta hát terveit, a házi feladat tilalmát, az osztályzás megszüntetését, a tandíj bevezetését, az elitgimnáziumok szétverését, majd kiegészítette néhány újabb, hajmeresztő ötlettel, és benyújtotta azokat a parlament elé.
A külföldi iskolákat a hazaiakkal szemben előnybe hozó, a nemzetközi jellegű felsőoktatási intézmények létrehozásáról szóló törvényjavaslattal kezdte. A külföldi intézmények letelepedése önmagában is óriási veszélyt jelent a hazai iskolákra, mert elszipkázhatják a hallgatókat, és a magyar intézmények tucatjai mehetnek csődbe. A javaslat bizonyos üzleti köröknek is jól jön: információink szerint több hazai iskola – főként az éppen Magyar Bálint által rájuk kényszerített, magántőkések által nyújtott PPP-s hitelek egekbe szökött törlesztőrészletei miatt – a csőd szélére került. Az SZDSZ által beeresztett külföldi tőke ezeket az intézményeket akarja felvásárolni.
Oktatás tantárgyak nélkül?
A pártállástól függetlenül tiltakozó szakma még fel sem ocsúdott a sokkból, máris jött a következő döbbenet: Magyar újabb indítványa minden államilag finanszírozott diákot költségtérítés fizetésére kötelezne, aki akár egyetlen félévvel is túllépi a minimális képzési időt. Egy orvostanhallgatónak például tanulmányai végén évi két és fél millió forintot kellene fizetnie, amelynek következtében diákok ezrei lennének kénytelenek a diploma megszerzése előtt abbahagyni tanulmányaikat. A következő ötletre csak egy napot kellett várni: a javaslat megszüntetné az általános iskola első hat évfolyamán a tantárgyakat, és 13 éves korig csupán készségeket fejlesztene. A gyerek hetedikben találkozna először tantárggyal és vélhetően osztályzatokkal is. A politikus megtiltaná a tanároknak, hogy házi feladatot adjanak a hét végére, és fokozatosan felszámolná azokat a nyolc évfolyamos gimnáziumokat, amelyeknek diákjai produkálják a legjobb tanulmányi eredményeket az országban.
Magyar látszólag nehéz helyzetben van, hiszen nincs kormányzati pozíciója, a valóságban azonban még sosem volt ilyen könnyű dolga. A három dermesztő javaslatból kettőt – a diákokat megsarcolót és a külföldi iskolákat előnybe hozót – két szocialista képviselő is aláírta, ezek elfogadása tehát eddig is biztos volt. A parlament oktatási bizottságának szocialista többsége tegnap a harmadik, a tantárgyak megszüntetésére és az elitgimnáziumok betiltására vonatkozó javaslatra is áldását adta. Ezzel bebizonyosodott, hogy a szocialisták most azokra a gyilkos ötletekre is igent mondanak, amelyeket korábban nem támogattak. Hiába a választási bukás, az SZDSZ zsarolási potenciálja még soha nem volt nagyobb, mint most, mivel az MSZP bármire hajlandó igent mondani, csak néhány nappal meghosszabbíthassa hatalmát.
origo.hu
Magyar Péter támogatja, hogy azonos nemű szülők gyereket fogadjanak örökbe
