Észak-Korea stabilitása a döntő

Senkinek nem érdeke, hogy Észak-Korea összeomoljon. Azt akarjuk, hogy megváltozzon, és a nemzetközi közösség felelős tagja legyen – mutatott rá lapunknak adott interjújában Csoj Kang, a szöuli külügyminisztérium nemzetbiztonsági főigazgatója. A professzor szerint lehet szurkolni Észak-Korea futballcsapatának.

Komolyabb fenyegetést jelent-e Észak-Korea manapság, mint korábban?
– Egyértelműen, hiszen most nem csupán a nukleáris kísérletet hajtotta végre, de egyúttal rakétákat is kilőtt. A nemzetközi közösség is nagyon komolyan vette. A legutóbbi események azt mutatják, hogy az Észak-Korea jelentette fenyegetés túlnőtt a félszigeten. Teljesen új játékot játszik Phenjan, de azt is látni lehet, hogy a válaszintézkedések is komolyabbak lettek. Kína is egyre közelebb kerül a nemzetközi közösség álláspontjához, pedig korábban általában Phenjan érdekeit védte.
– Ennek ellenére Kína és Oroszország továbbra is támogatja gazdaságilag Phenjant, életben tartja a kommunista rezsimet. Miként lehet akkor sikeres a nemzetközi összefogás?
– Senki nem akarja, hogy Észak-Korea összeomoljon, még Dél-Korea sem, ez egyértelmű. Azt akarjuk, hogy szüntessék be a nemzetközi szerződések megsértését, így a nukleáris- és a rakétakísérleteket. Ez ellen tenni kell valamit, de olyan kemény lépéseket ellenzünk, amelyek megdöntenék a rendszert. Egyelőre nem tudni, pontosan milyen szankciókra számíthatunk, de példaként említhető, hogy az Egyesült Államok korábban levette Észak-Koreát a terrorizmust támogató országok feketelistájáról, most pedig visszakerülhet a névsorba. Az amerikaiak ezzel számos gazdasági-pénzügyi lehetőséget elvennének Észak-Koreától. A politikai nyomásgyakorlásnak is fontos szerepe van, Oroszország és Kína is csatlakozhat a többi államhoz, amelyek elítélik az észak-koreai lépéseket. Ez a két oldalról érkező nyomás talán hosszú idő alatt elég lesz ahhoz, hogy Észak-Korea visszatérjen a tárgyalóasztalhoz.
– Miért bánnak ilyen kesztyűs kézzel Észak-Koreával?
– Mert ott van a világ harmadik legnagyobb létszámú hadserege 1,2 millió katonával, Oroszország, Kína és Dél-Korea tőszomszédságában. Ha összeomlana az ország, több- milliós menekültáradat indulna el mindenfelé, szörnyű humanitárius katasztrófát okozva, emellett a tömegpusztító fegyverek is ismeretlen kezekbe kerülhetnének. A tönkrement országot pedig újra fel kellene utána építeni, ez pedig rengeteg pénzbe és időbe kerülne.
– Miként változhat meg Észak-Korea egy esetleges új vezetővel? Enyhült ön szerint a rendszer szigora a Kim Ir Szent követő Kim Dzsong Il vezetése alatt?
– Nem beszélhetünk hatalomátvételről, csak arról, hogy egy személy felépítését elkezdték, aki később a vezető helyére léphet. Az sem biztos, hogy a következő vezető egyáltalán Kim Dzsong Il fia lesz. A folyamatot nyilvánvalóan a hadsereg fogja felügyelni, amely egyben azt is jelenti, hogy a következő vezetés még keményebb, még radikálisabb lesz, mint most. Kim Ir Szennél nem békülékenyebb Kim Dzsong Il, sőt a korábbi vezető néhány közeledésre utaló üzenetet küldött nem sokkal halála előtt Dél-Koreának. A hatalomátvétel után azonban kiderült, hogy szó sincs nyitásról vagy közeledésről, Kim Dzsong Il ugyanolyan szigorú rendszert irányít, mint apja.
– Ez háborút is jelenthet?
– Nem, ez teljesen kizárható. Be kell azonban bizonyítaniuk az embereknek, hogy továbbra sem hunyászkodnak meg, ez különösen a hatalomátadás idején fontos. Phenjanból nézve ráadásul a keménykezű külpolitikai irányvonal igenis gyümölcsöző volt.
– Dél-Korea már kijutott a 2010-es futball-világbajnokságra, Észak-Korea pedig nagy eséllyel pályázik a másik repülőjegyre. Ön szurkol Észak-Korea csapatának?
– Hogyne, hiszen a testvéreinkről van szó! Külön kell választani a politikát és a mindennapi életet. Ha támogatjuk őket, szurkolunk a csapatuknak, ezzel pozitív jelzést küldünk nekik, és hozzásegíthet a bizalmatlanság eloszlatásához és a békéhez.