Egy fél évre visszanézve sokan megbocsátanak Nicolas Sarkozy francia elnöknek, amikor rossz érzésének adott hangot, amiért az Európai Unió fél évig tartó francia elnökségét nem szívesen adta át az év elején a soron következő cseh kormánynak. „Képzelje, mi lett volna, ha a grúz–orosz-konfrontáció a cseh elnökség idejére esett volna!” – jegyezte meg lapunknak félig keserűen, félig gúnyosan az EU egyik külpolitikai tisztségviselője, aki kollégáihoz hasonlóan „lúdbőrzött” a cseh vezetéstől.
Egyáltalán nem egyfajta Kelet-Európa-ellenességre kell gyanakodni, hiszen abban Brüsszelben szinte mindenki egyetért, hogy a múlt évi szlovén elnökség jól sikerült – szemben a csehvel, kezdve a megbukott cseh kormány fejének, Mirek Topoláneknek a gazdasági válság irányításában mutatott paszszivitásától egészen addig, hogy az unió képtelen volt érvényesíteni érdekeit az orosz–ukrán-gázvitában. Az pedig már valóban bohózatba illő jelenet volt, amikor Benita Ferrero-Waldnernek európai külügyi biztosnak a Durban II néven ismertté vált genfi rasszizmus elleni ENSZ-konferencián meg kellett kérnie a liberális Topoláneket, hogy szíveskedjék elolvasni az EU hivatalos állásfoglalását, mielőtt olyan zöldségeket nyilatkozik, hogy az unió javíthatja kapcsolatait Izraellel, függetlenül a békefolyamat előrehaladásában elért eredményeitől.
Most, hogy az eszméiben tényleg inkoherens Klaus cseh elnök valószínűleg utoljára képviselte az unió elnökségét az EU–orosz csúcson, mindenki megváltásként tekint július 1-jére, amikor a svédek veszik át az unió irányítását.
Diplomáciai nagyüzem: így érkeztek a delegációk a Puskás Arénába - fotógaléria