A városnak már régóta érezhetően éppen annyira szüksége volt a Magritte múzeumra, mint ahogyan Párizsban „természetes” a Picasso múzeum vagy Amszterdamban a Van Gogh múzeum. A pipa, amelyik „nem pipa”, pontosabban „Ez nem egy pipa”, a nappali ég alatt sötétségbe merült ház, a levegőben lebegő alakok, az ablakon kitekintő hal: ezek Magritte festői világának jellegzetes, misztikus képei, amelyeknek eddig hiányzott méltó otthonuk. Most rátaláltak a brüsszeli „múzeumnegyedben”, a királyi vár tőszomszédságában, nem könnyen megközelíthetően. Annyiban nem könnyen, hogy a megnyitás óta sorok állnak, bejutásra várva. Az 1898-ban született és 1967-ben elhunyt szürrealista René Magritte több tucat tablója látható az épületben, mint a Fények birodalma, a Visszatérés és a Seherezádé.
A múzeum igazgatója lapunknak elmondta, évente mintegy 650-700 ezer látogatóra számítanak. A neoklasszikus épületet nem egészen egy év alatt alakították át szállodából múzeummá. Az épületnek csak a héjszerkezetét hagyták meg, és a behelyezett „betonszekrény” teljes egészében légkondicionált és tökéletesen hangszigetelt. Az ötszintes épület 2500 négyzetméteres felületén büfé és könyvesbolt is működik, amelyekben ugyanúgy félhomály honol, mint az épület többi részében is. A kiállítótermekben 200 Magritte-alkotás – festmények, rajzok, poszterek, reklámok, fotók, szobrok és filmek – találhatók. A múzeum létrehozása tízmillió euróba került, amelynek legnagyobb részét a francia–belga GDF Suez energiaóriás állta, és az elkészült múzeumot az olyan zöldtechnológiák laboratóriumaként használja, mint a világítódiódás (LED) technológia és a klímaszabályozó rendszerek.
Magritte későn érő művész volt. 1945-ig nem is tudott kizárólag festményeiből megélni: addig főként reklámokat készített, amelyből – mint maga mondja – megtanulta a groteszk kombináció vagy az erőszakos ellentmondás sokkoló hatását. A festő ugyanakkor szolid életet élt feleségével, akitől egy gyermeke született.
René Magritte nagyon szerette a csöndet és a kutyasétáltatást. Először impresszionistaként festett. 1916 és 1918 között a brüszszeli királyi művészeti akadémián tanult, ami nagyon untatta. Későbbi festményeit a futurizmus befolyásolta és ekkor főként női aktokat festett. Az akadémia után a gyalogságba jelentkezett és az ausztriai Leopoldsbergben, majd Antwerpenben szolgált a belga hadseregben. Később tapétaüzemben dolgozott tervezőként, majd plakátokat készített. Első szürrealista képét, Az elveszett zsokét 1926-ban festette.
Akik a múzeumot látni kívánják hosszabb sorban állás nélkül, az onlineticketing.fine-arts-museum.be webcímen előre is megrendelhetik jegyüket.
origo.hu
Öt autó ütközött az újbudai Budaörsi úton
