Radikális dicsőség

Nem történt földindulás, de a radikális pártok Európa-szerte megmutatták, hogy léteznek, és az emberek támogatják is őket. Bár az Európai Parlamentben továbbra is túlnyomó többségben vannak a hagyományos megoldásokat támogató politikai erők, az alternatív utakat képviselő szervezetek csoportja is meghatározó lehetne, ha nem lenne fából vaskarika a frakció létezése. Valószínűtlen ugyanis, hogy az unió különböző országaiból érkező radikális képviselők egy frakciót alkossanak csak azért, mert hasonló a fellépésük, miközben ideológiailag nagyon messze állnak egymástól.
Romániából a Nagy Románia Párt három képviselőt küld majd az EP-be. Ők ugyan szövetkezhetnének a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) egyetlen politikusával magyarellenes kérdésekben, de a Jobbik hármasa nyilván nem közösködne velük. Az SNS egyébként a radikális pártok fehér hollója, azzal büszkélkedhet, hogy hazája parlamentjében is részt vesz, sőt a kormánykoalíció része, ennek ellenére folytathatja szélsőségesen magyarellenes politikáját. A magyarellenesség azonban csak a térségünkben népszerű ideológia, Nyugaton nem velünk foglalkoznak, hanem a bevándorlókkal.
Így tesz a hollandok új sikerformációja, a Szabadságpárt is, amelynek vezetője cseppet sem hasonlít a Kárpát-medencében megszokott radikális vezetőkhöz. Geert Wilders ugyanis ateista, nagy barátja Izraelnek, és a holland kérdésekre, pontosabban az ott élő mozlimok elűzésére koncentrál, haját pedig platinaszőkére festi. Belgium, pontosabban annak flamand része – amelyet egyébként Wilders Hollandiához kíván majd csatolni – bővelkedik a radikális pártokban, ott manapság a Flamand Érdek a zászlóshajó, amely többek között Flandria függetlenségét, az asszimilációra nem hajlandó bevándorlók kiutasítását és az Európai Unió teljes reformját követeli.
A legkomolyabb radikálisok azonban éppenséggel nem a kontinensen, hanem Nagy-Britanniában találhatók. A Brit Nemzeti Párt (BNP) hatalmas sikert elkönyvelve két képviselőt is küldhet az EP-be a mostani választás eredményeképp, ez pedig a többi brit párt vezetője szerint nagyon szomorú. A BNP tagsága kizárólag fehér emberekből áll, akik brit identitásúak, vagy asszimilált külföldi származású fehérek. A kilencvenes évek elején a párt vezetője a BNP-t száz százalékban rasszistának nevezte, azóta ugyan kissé szalonképesebb lett Nick Griffin irányítása alatt, de egyáltalán nem tartozik a fősodorba. Az EP-választás eredményeképp a 736 fős testületben 72 olyan képviselő lesz, aki egyik frakcióba sem fér bele.