(Brüsszel)
– Igaz, hogy apja magyar?
– Szüleim román állampolgárok, apám magyar származású.
– Ön beszél magyarul?
– Sajnos nem.
– Gratulálok ahhoz, hogy honfitársát, Aurel-Viorel Ciobanu-Dordeát kinevezték az Európai Bizottság igazságügyért, szabadságjogokért és biztonságért illetékes vezérigazgatósága alapvető jogokért és állampolgársági ügyekért felelős igazgatójának. Ugye gondjaiba veszi majd azon kisebbségeket, amelyeknek az unióban szinte naponta tapossák földbe alapvető jogait, vagy – legjobb esetben – sértik meg azokat?
– Ő olyan ember, aki kitűnően ért a szakmájához, akit igen kemény versenyben választották ki. Mint az Európai Bizottság tisztségviselője, pontosan követi majd az Európai Unió politikáját. Beleértve a nemzeti kisebbségek ügyét is.
– Orban úr, hogy mondják románul: szemkilövés?
– Szemkilövés…??? Nem tudom.
– Nem ismeri a kifejezést?
– Szemkilövés, szemkilövés… Hogy érti?
– Mondjuk úgy, hogy azonosítatlan rendőrök emberek szemét lövik ki.
– Nem. Nem ismerek ilyen kifejezést.
– Ha azt mondom franciául vagy angolul, hogy emberek szemét lövik ki, mire asszociál? A 2002 előtti Sierra Leonéra?
– Nem. Nincs semmilyen képzettársításom.
– Magyarországon 2006. október 23-án tizennégy ember vesztette el szeme világát. A rendfenntartó erők lőtték ki. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök parancsára. Az 1956-os magyar forradalom ötvenedik évfordulóján. Ezt csak példának említettem, hogy mennyire fontos az ön hivatala.
– Nem értem, hogy mi köze van ennek a nyelvekhez.
– Az, hogy a különböző nyelvek között milyen sorompók emelkedhetnek. Amelyeket érdemes lenne lebontani. De menjünk tovább e láthatóan kellemetlen kérdéstől. Az ön egyik feladata a többnyelvűség előmozdítása. A budapesti kormány hét éve a világra nyitottság, a kozmopolitizmus erényeit hangsúlyozza, szembeállítva a szűk látókörű provincializmussal. Ennek ellenére ma, hétéves uralmuk után a magyarok idegennyelv-tudása – mint annyi más nálunk – az utolsó helyen áll az EU-ban. Nem érzi úgy, hogy tanácsot kellene adnia a magyar kormánynak, hogy tegyenek valamit az idegen nyelvek erőteljesebb oktatása érdekében?
– Már megtettem. Szeretném emlékeztetni, hogy tavaly szeptemberben találkoztam az oktatási miniszterrel, és természetesen beszéltünk a nyelvtanítás előmozdításáról. Mondtuk, hogy milyen fontos lenne, ha minden magyar fiatalnak meg lenne a lehetősége legalább két idegen nyelv tanulására, mert ezzel jobban alkalmazkodni tudnának a mai környezethez. Hosszan beszéltünk erről, és ő elmondta, hogy milyen nehézségeik vannak, mint például a megfelelő tanárok – nemcsak angoltanárok – hiánya. De ottlétem idején meglátogattunk egy spanyol nyelvű iskolát, és ott igen jó benyomást szereztem, mert a diákok nemcsak angolul tudtak, hanem folyékonyan beszéltek spanyolul is.
– Nyelvészek szerint is hatalmas segítséget ad a nyelvek elsajátításában, ha egy országban – mint az általános a skandináv országokban, Hollandiában, Belgiumban és számos más helyen – nem szinkronizálnak, hanem feliratoznak. Miért nem mondta ezt el az oktatási miniszternek?
– Ezt mondtam Magyarországon…
– Kinek?
– Magyar politikai szereplőknek. De erről beszélgettünk Brüszszelben is és más országokban is, amelyeket meglátogattunk. Például Olaszországban, Németországban, Franciaországban, Spanyolországban. Nagyon gyakran az áttérést nem a politikai akarat hiánya teszi lehetetlenné, hanem annak szociális aspektusa. Sokan élnek szinkronizálásból, és ők a váltás esetén elveszítenék munkájukat.
– Az ön által felsorolt országokban világnyelvet beszélnek.
– Mi minden nyelvet egyenlőnek tekintünk. Az Európai Unió mind a 23 nyelvét egyenlőnek tekintjük.
– Az utca embere nem tekinti őket annak.
– Az unió minden jogszabályát egyformán lefordítjuk minden tagállam hivatalos nyelvére.
– Mit felelt a magyar fél?
– Ez csupán beszélgetés volt, hogy érzékeltessük a magyar féllel a feliratozás fontosságát.
– Tőkés László EP-képviselő május 26-án azt mondta: „A sertésinfluenza-járványhoz hasonlóan terjed a magyarellenesség a volt kisantant országaiban. Romániában a megyei közhivatalok vezető magyar hivatalnokainak mintegy a felét elbocsátották.” Tőkés püspök ezért Hans-Gert Pötteringnek, az Európai Parlament elnökének és önnek is küldött levelet. Ugye még nem kapta meg?
– Nem.
– És mit válaszol majd erre? Vagy arra, hogy Kolozsvárott, ahol a lakosság 19 százaléka magyar anyanyelvű, nincs kétnyelvű felirat a közterületen?
– Biztosként, mint már utaltam rá, az Európai Unió politikájának megfelelően kell eljárnom. Az EU nem illetékes ezen ügyekben. Tehát sem abban, hogy kit neveznek ki köztisztviselőnek, sem abban, hogy…
– Vagyis Tőkés László rossz címre küldte a levelét?
– Így van. Az Európai Unió az ön által említett kérdésekben nem illetékes. A nyelvi feliratok szubszidaritási kérdésnek számítanak. Vagyis helyi, országos szinten dőlnek el. Egyes országokban akár regionális szinten. A decentralizált intézmények vezetőinek leváltása országos szintű intézkedés, amely nemcsak azokat a területeket érinti, ahol a lakosság többsége magyar. De ezt a választ románként adtam és nem biztosként.
– Köszönöm.
– Romániában egyébként ezzel a döntéssel kapcsolatban élénk viták folynak. Nem csak azokon a területeken, ahol a magyarok vannak többségben. Ez egyike azon kérdéseknek, amelyek ma a román sajtót leginkább foglalkoztatják.
– A Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája II. része 7. cikkének d) pontja „a regionális vagy kisebbségi nyelveknek a magánéletben és közéletben, szóban és írásban való használatának megkönnyítése és/vagy bátorítása” kitételt írja elő. Ön szerint Bukarest és Pozsony eleget tesz ennek az előírásnak?
– Az Európai Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy kiértékelje, felmérje az említett charta előírásainak alkalmazását…
– Akkor ki a felelős ezért?
– Az Európa Tanács, amely nem európai uniós intézmény.
– Ott kit kérdezzek?
– A többnyelvűség 2005-ös stratégiájában az Európai Bizottság felhívta az államokat, hogy valósítsák meg a rendelkezéseket.
– De kit kérdezzek ott? Az időnként abban összeülő tagállami minisztereket?
– Ön nagyon jól tudja, hogy az Európa Tanácsnak van kormányzati, parlamenti szerkezete…
– Személy szerint ki az, akihez fordulhatok ezzel a kérdéssel?
– Nem tudom. Talán van egy ilyen ember, de nem tudok erről. Románként tudok beszélni a román törvényhozásról, de mint jól tudja, a román törvények szerint a nemzeti kisebbségekhez tartozóknak joguk van arra, hogy nyelvüket használják az oktatási rendszerben, az általános iskolától kezdve egészen a felsőoktatási intézményekig.
– Noha két magyar nemzetiségű szlovákiai képviselő, Bauer Edit és Duka-Zólyomi Árpád, talán attól tartva, hogy mit kapnak ezért Szlovákiában, nem mert emiatt tiltakozni az Európai Parlamentben, de a pozsonyi törvényhozás előtt fekszik egy törvénytervezet, amely megbüntetné azokat, akik a szlovák feliratokban akár színmagyar falvakban is nyelvi hibát vétenek. Ez ugye szintén nem tartozik az Európai Bizottság hatáskörébe?
– Így van.
– Ahogyan ahhoz sincs semmi közük, hogy Marosvásárhelyen, ahol a magyarok aránya 47 százalék, gyakorlatilag nincs kétnyelvű felirat?
– A román törvények szerint húszszázalékos nemzetiségi aránytól felfelé kötelező a kétnyelvű táblák elhelyezése.
– Kivéve Marosvásárhelyen?
– Nem tudom, mi a helyzet Marosvásárhelyen. Mintegy 15 évvel ezelőtt jártam ott. Nincs sok időm arra, hogy a hazámat járjam.
– Nemrégiben a román orvosi kamara elnöke azt nyilatkozta, hogy Románia hivatalos nyelve a román, és ha a beteg ember ezt nem érti, „az az ő problémája”. Valóban? Dél-Tirolban nyolcszáz orvosnak és ápolónak nincs állandó szerződése, mert nincs meg a megfelelő nyelvvizsgájuk. Melyik a jobb megközelítés?
– Biztosként válaszolok: mi bátorítjuk az uniós polgárokat, hogy tanuljanak nyelveket. A kétnyelvűség vagy a többnyelvűség valódi előny, és elősegíti azt, hogy valaki jobb munkahelyet kapjon, és kihasználja az ezzel járó lehetőségeket. Azt is hangsúlyoztuk már tavaly, az Európai Bizottság által 2008 szeptemberében elfogadott többnyelvűségi stratégiában, hogy milyen fontos a kórházaknak a többnyelvű szolgáltatások bevezetése, fordítók, tolmácsok alkalmazása. Nem hiszem viszont, hogy az orvosokat kényszeríteni kell nyelvtanulásra, csupán pozitív megközelítéssel arra bátorítani. Az pedig mindenkinek a saját előnyére szolgál, ha megtanulja annak az országnak a nyelvét, ahol él.
– Jó üzenetet küldött ezzel az Egyesült Államokban élő latin-amerikai bevándoroltaknak is…
– És egyre több amerikai tanul spanyolul. Tudja, én egy ideig Csíkszeredában dolgoztam, a traktorgyárban. A román nyelv tudása elengedhetetlen volt. De a román anyanyelvűeknek is igen fontos ilyen területeken a magyar nyelv ismerete. Ezt is pozitív intézkedésekkel kell elősegíteni. És nem szabad átpolitizálni. De hadd szögezzem le itt a saját tapasztalatomat. A magyar elit fantasztikusan jó az idegen nyelvek ismeretében. Nagyon sokkal találkoztam, akik három-négy idegen nyelvet beszélnek. A magyar Országgyűlésben is, itt is, Brüsszelben. Három-négy hete Budapesten voltunk a Közép-európai Egyetemen. Mindenki beszélt angolul.
– Ott ez az oktatás nyelve, és így a kiválasztás előfeltétele.
– Mindenkit nyelvtanulásra ösztönzünk, még a nyugdíjasokat is. Még az egynyelvű Nagy-Britanniában élő briteket is. Brit cégek egyre inkább alkalmaznak többnyelvűeket az országon belül. Azért is, mert ott a munkaerő is egyre inkább többnyelvű és többkultúrájú. Említhetem Barcelonát is, ahol láttam: ottani bankok kínaiul beszélőket is keresnek. Nemcsak a kínai üzleti kapcsolatok elősegítése miatt, de hogy vonzzák a szintén sokkultúrás városban élő kínai ügyfeleket. Az idegen nyelv ismerete eszköz a kulturális eszmék nyelvi határokon átnyúló cseréjére és a közösségek közeledésére.
– Az EU-tag Görögországban negyedmillió macedón nyelvét nem ismerik el. A macedónoknak nem lehetnek macedón nyelvű iskoláik, épületeiket felgyújtják, azokat a Görögországba került macedónokat, akiknek macedón nevük van, mert Macedóniában születtek, elűzik az országból. Talán megbocsát, hogy „Macedóniát” mondtam, merthogy az Európai Unióban hivatalosan „a Macedóniai volt Jugoszláv Köztársaság” kifejezést kell használni, amit az unió elfogadott, engedve a görög kormány nyomásának.
– Már kifejtettem: ezek helyi döntési területek. Az unió nem illetékes bennük. Ezért olyan eltérő is a kisebbségek helyzete az EU-ban. Ha viszont az derül ki, hogy ez megsérti a diszkrimináció elleni közösségi szintű jogszabályokat, az más helyzet.
– Vagyis, ha én el akarom kerülni az unió rosszallását, egyszerűen meg kell változtatnom a nemzeti törvényeket, ugye? És akkor azokon belül már azt tehetek, amit akarok, nem?
– Görögországban a törvények szerint nem léteznek nemzeti kisebbségek a török kivételével.
– Közeledik az új bizottság megválasztása. Álmodhat-e valaki is egy ilyen hivatal megnyeréséről, ha nézetei nem százszázalékosan „politikailag korrektek”? Emlékezünk, mi történt majd öt évvel ezelőtt a konzervatív olasz professzor, Rocco Buttiglionével, akinek az volt a nézete: „a család azért létezik, hogy a nőknek gyermekük lehessen”.
– Nem értem ezt a „százszázalékosan politikailag korrekt” kifejezést! A bizottsági jelölteket meghallgatják, és az Európai Parlament tagjai döntenek. Ha az én nézeteimet kérdezi, nagyon európai vagyok. Nyitott.
– Liberális?
– Egyetlen politikai pártnak sem vagyok a tagja. Igazi európai vagyok. Gondolkodó európai. Jó és kompromisszumos megoldásokat keresek. Elősegítvén az Európai Unió egységét.
origo.hu
Pressman, go home! (David Pressman nagykövet eltakarodásának fölöttébb szükséges voltáról)
