Szollár Domokos enigmája a Forma–1

Egy internetes rádiót kaptam karácsonyra. Az tudja üzemeltetni, akinek internetes kapcsolata routerrel működik, és így, wifi-kapcsolattal a házban vagy a lakásban mindenütt van térerő.
Azóta nincs kétségem: az internetes rádióé a jövő, és szinte biztos, hogy rövid, nagyon rövid időn belül megjelenik majd az autókban is. A technológia már megvan hozzá.
E rádióval kristálytisztán fogható minden olyan állomás, amelynek internetes adása is van. A Lánchíd Rádiótól kezdve Peking angol nyelvű hírrádióján át az Okapiig, amely a Kongóban állomásozó ENSZ-erők rádiója.
A beprogramozható távirányító segítségével egy pillanat alatt lehet átkapcsolni az andalító Hawaiian Rainbow csatorna zenéjétől a madagaszkári Vaso Gasy parádés kínálatára.
Csütörtök reggeli „szörfözés” közben így sikerült elkapni Szollár Domokos kormányszóvivő felejthetetlen mondatát, amikor arról kérdezték, hogy netán elmaradhat-e a következő Forma–1-es verseny, mert nem lesz állami támogatás.
Abba most ne menjünk bele, hogy eddig úgy tudtuk, a zajos cirkusz piaci alapon működik és önfenntartó.
Miután nem akartam hinni a fülemnek, hogy egy magát kormánynak tartó intézmény szóvivője így nyilatkozik, ellenőriztem az MR1-Kossuth rádió internetes archívumában.
Nem volt tévedés. Idézem: „A kormány szereti a Hungaroringet… Nemcsak a turizmusnak, nemcsak az országimázs szempontjából, de minden szempontból egy nagyon jó enigmája, ha lehet így mondani az országnak. A futam viszont sokba kerül.”
Ami az enigmát illeti, az sok mindenre alkalmazható, de a legkevésbé a Forma–1-re. A görög–latin enigma rejtélyest, rejtvényt, misztikusat jelent, de elsősorban irodalmi formában az ókori görög irodalomban.
A „felháborítóan” konzervatív, politikailag csupa helytelen nézeteket valló, csodálatos tollú, Nobel-díjas V. S. Naipaul 1987-ben írt The Enigma of Arrival (Az érkezés enigmája) címen pásztori, idillikus hangulatú önéletrajz jellegű könyvet, amikor kibérelt egy csöndes házat vidéken Angliában. A lapokból árad a nyugalom, a csönd, a hagyomány, a változatlanság, a zöld, a patak csobogása. Akár a Forma–1-en.
De van egy másik híres „enigma” is. Amikor Churchill ki akarta fejezni a külvilágtól szinte teljesen elszigetelt és csak hivatalos csatornákon elérhető szovjet politika és szovjet társadalom lényegét, azt mondta: „Russia is a riddle wrapped in a mystery inside an enigma”, vagyis „Oroszország egy rejtélyen belüli misztikumba csavart talány”. Szintén, akár a Forma–1.
Valahol olvastam, hogy Szollár Domokos a Budapest Airport szóvivőjeként a sztrájkoló dolgozóknak azt mondta, „örüljenek, hogy lyuk van a fenekükön”.
Egy biztos: Szollárban és az őt kiválasztó klikkben semmilyen enigma nincs. Csupán olyan egysíkú vulgaritás, amely borzasztóan unalmas.