A köznévvé vált Mirelite márkanév valójában egy mozaikszó. A néhai „MIR (Mezőgazdasági és Ipari Rt.) elit terméke” elnevezés kezdőbetűiből született. Magyarországon először e márkanév alatt forgalmaztak gyorsfagyasztott árukat, és a háború után hosszú ideig ugyancsak kizárólag e néven lehetett kapni fagyasztással tartósított élelmiszereket.
A Mirelite cég múltja történelmi időkbe nyúlik vissza. Egyik jogelődjét, a Magyar Élelmiszerszállító és Áruforgalmi Rt.-t 1896-ban hozták létre. A vállalat a Monarchia államainak nagybani piacait látta el zöldségekkel és gyümölcsökkel. A kezdetben szerény eredményt hozó tevékenység akkor lendült fel, amikor sikerült a vasúttal kedvezményes díjszabásban megállapodniuk. 1906-ban fel is építtették első hűtőházukat Budapesten, így 1907-ben ötven, 1909-ben pedig már mintegy százötvenezer korona nyereséget mutattak fel. Jellemző módon még 1919–20-ban, az általános káosz közepette is jutott osztalék a részvényeseknek.
Márkanév születik Csepelen
A Mirelite párhuzamosan létező másik elődjét, a Mezőgazdasági és Ipar Rt.-t a Magyar Általános Hitelbank és néhány Somogy megyei nagybirtokos hívta életre 1890-ben. Az üzem fő profilja a cukorgyártás volt, de az 1930-as évektől Georgia néven szereplő cég bekapcsolódott a mélyhűtött áruk készítésébe is. A Georgia az első bécsi döntés után, 1942-ben korszerű gyorsfagyasztó üzemet létesített a Pozsony melletti Diószegen. 1945 novemberében a Georgia Rt. és a Hitelbank ismét elindította a gyorsfagyasztott áruk termelését, de mivel Diószeget újra Csehszlovákiához csatolták, a gyártást a csepeli szabad kikötőbe telepítették. A termékek ekkor kapták a Mirelite nevet.
Az 1948–1949-es államosítások során a már említett Magyar Élelmiszerszállító és Áruforgalmi Rt.-t több céggel összeolvasztották, s létrehozták belőlük a Budapesti Hűtőipari Vállalatot (BHV). A vállalatmonstrum logójának ekkortájt választották a közismert eszkimót. A termékek egy részét kezdetben Globus néven forgalmazták, de megtartották a jól csengő Mirelite márkanevet is, ami 1959-től vált végképp általánossá. 1963-tól már hét gyáregységből szervezett országos vállalatról beszélhetünk, amely 1979-től Magyar Hűtőipari Vállalat néven ontotta magából a gyorsfagyasztott félkész és késztermékeket, gyakorlatilag egyeduralkodói szerepben. Az 1988-ban a szocialista élüzem neve Mirelite Hűtőipari Vállalatra módosult, majd a privatizációt követően Mirelite Budapest Hűtőipari Rt. néven működött tovább. Ekkoriban többségi tulajdonosa már az olasz–amerikai C.P.F. pénzügyi befektető társaság volt, 46 százalékát pedig az ÁVÜ, az önkormányzat, illetve a dolgozók birtokolták. Ezt azonban már egy tipikus magyar privatizációs történet követte. Az egykori piacvezető nagyvállalatot alkotórészeire szedték szét. Az utódtársaságok mindegyike megpróbálta magával vinni a Mirelite márkanevet.
Ha a Mirelite-cég históriáját vizsgáljuk, azért mégiscsak a csepeli hűtőház tekinthető a központnak, hiszen a cég háború utáni története is Csepelhez kötődik. A Mirelite Csepel Hűtőipari Kft. mostanáig talpon volt, jóllehet, már 2006-ban olvasni lehetett arról, hogy a cég vesztesége megközelítette a 300 millió forintot. Ennek oka az export 50 százalékos csökkenése volt. A vég kezdeteként az idén a cég ellen felszámolási eljárást kezdeményezett az egyik alapanyag-beszállító.
Végjáték a Duna mentén
A Mirelite jelenlegi és egyben utolsó vezetője, Kiss József kérdésünkre megerősítette a felszámolás tényét, ám csak szűkszavú tájékoztatást adott annak hátteréről. Annyit árult el, hogy a rendelésállomány, és ezzel együtt az árbevétel visszaesésére vezethető vissza a társaság tönkremenetele. A cég tulajdonát képező ingatlanok ráadásul nem saját tulajdonban lévő földterületen épültek, aminek használatáért komoly bérleti díjat kell fizetniük. Az árbevétel csökkenése, a magas bérleti díjak és egyéb működési költségek emelkedése együttesen vezetett el a jelenlegi helyzethez. Kiss József arra számít, hogy a felszámoló valamilyen szakmai befektetőnek értékesíti a csepeli hűtőházat, így az ott dolgozók – megőrizve munkahelyüket – valamilyen más márkanév alatt gyártják a jövőben a fagyasztott termékeket.
A felszámolás célja a Mirelite Csepel Hűtőipari Kft. jogutód nélküli megszüntetése – tudtuk meg a Hunyadi Válságmenedzser és Felszámoló Zrt. felszámolóbiztosától, Lajkó Andreától, aki lapunkat arról tájékoztatta, hogy a cég vagyonának értékesítésével kapcsolatos felhívást a Cégközlöny e hét végi, július 9-i számában közzé is teszik.
Befagyott piac
Az így befolyó pénzből első körben a felszámolási költségeket – benne a 69 alkalmazott munkabérével, járandóságaival, végkielégítésükkel, és ezek járulékaival – fizetik ki, majd a zálogjoggal biztosított követeléseket, végül a bejelentett hitelezői igényeket elégítik ki. A csoportos létszámleépítés tényét az illetékes munkaügyi központnak már be is jelentették. Kérdésünkre, hogy van-e esély arra, hogy egy szakmai befektető átvegye a hűtőházat és a Mirelite márkanevet megőrizze, a felszámoló óvatos választ adott: a felépítményeket és az eszközöket egyben kínálják eladásra, és a hirdetményben lehetőséget biztosítanak arra is, hogy egy ilyen nagy múlttal rendelkező társaság esélyt kapjon arra, hogy megfelelő befektetők közreműködésével tovább működhessen. A márkanevet pedig szintén nyilvános pályázat útján értékesítik.
A Magyar Hűtő- és Konzervipari Szövetség elnöke, szerint a Mirelite Csepel Hűtőipari Kft. felszámolása nem egyedi eset az ágazatban, hiszen hasonló okok vezettek a Gyulai Húskombinát, a Herz vagy a Globus Konzervgyár problémáihoz is. Ezek a patinás, a piacon szintén jól beágyazódott cégek jó minőségű, hagyományos termékeikkel, kellő rendelésállomány birtokában megfelelően működtek. Csupán a pénztartalékuk volt kevés ahhoz, hogy finanszírozzák a termelést mindaddig, amíg az értékesítésből befolyik a bevétel. E néhány hónapos finanszírozás bankhitelből történt, de mihelyt a bankok a pénzügyi válságra hivatkozva megtagadták a finanszírozást, a cégek ellehetetlenültek. Tömeges csődhullámtól persze nem kell tartani a hűtőipari ágazatban, noha tény, hogy mindenkit hátrányosan érint a gyorsfagyasztott termékek iránti kereslet csökkenése, ami a fogyasztók elszegényedésével függ össze. Az értékesítési árak is nőnek, ami további piacvesztést eredményez. Az ágazat helyzete nagyban függ az exportpiacoktól, hiszen a termelés 60 százaléka a külpiacokon talál vevőre – jelentette ki a szakember.
origo.hu
Ránk akarják erőltetni a sorkatonaságot a háborúpárti politikusok - drámai videó
