Óriási szakadék tátong az állam által nevelt gyerekek ellátása és fejlesztése között, aszerint, hogy a gyerek az ország mely területén él. Az igazságtalanságot az elégtelen állami támogatás okozza.
– Az 1990-es években még olyan magas összegben állapította meg az akkori kormány a gyermekvédelmi állami normatívát, hogy az szinte teljes egészében fedezte a költségeket, vagyis nagyjából ugyanolyan ellátásban részesült egy gyerek Szabolcsban, mint a fővárosban – idézte fel lapunknak Molnár László, a Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat igazgatója. Az idő múlásával azonban az állami támogatás alig emelkedett, később pedig nominálisan is csökkent, miközben a költségek drasztikusan nőttek.
*
Csak érzékeltetésül: 2005-ben még 958 ezer forintot adott az állam egy gyerekre, míg idén csupán 807 ezret, ami – figyelembe véve az elmúlt négy év inflációs adatait, bér- és áremelkedéseit – reálértékben hatalmas kiesést jelent. Mára az állami támogatás az ellátás kevesebb mint a felét fedezi.
Az igazságtalanságokat az állami támogatás mértékének drasztikus csökkenése okozta. Az állami pénzt ugyanis az önkormányzatoknak kell kiegészíteniük úgy, hogy abból biztosítani lehessen a gyerek megfelelő ellátását és egészséges fejlődését. A megyék pénzügyi helyzete között azonban óriási az eltérés, így hatalmas lett a különbség a gyerekek ellátásának színvonalában is.
– A fővárosi gyerekek helyzete a legjobb. Budapest az állami támogatás háromszorosával fejeli meg az összeget, így egy itteni gyerekekre fejenként négymillió forint jut. Ezzel szemben az országos átlag 1,65 millió forint, kevesebb, mint a fővárosi pénz fele – jelentette ki Molnár László. A legszegényebb régiók gondozottjai még az átlagnál is sokkal rosszabb körülmények között élnek. Van olyan város, ahol a budapesti 3,2 millió helyett csupán 200-300 ezer forintot tud hozzátenni a gyerekek ellátásához az önkormányzat, vagyis az ottani gyerekek negyedannyi pénzből élnek, mint a budapestiek.
A szakember szerint különbség főként a ruházkodásra, a tehetséggondozásra, a fejlesztő foglalkozásra, a kirándulásra, a nyaraltatásra költött összeg kapcsán mutatkozik meg, ám egyes helyeken mára már az étkeztetést is elérte a fillérezés.
– Láttam már olyan sivár heti étlapot, amelyen egyáltalán nem szerepelt gyümölcs, és a többi étel is olyan szegényes volt, ami nem felel meg a gyerekek egészséges fejlődéséhez szükséges, vitaminokban és rostokban gazdag táplálkozás követelményeinek – jelentette ki.
Az igazgató rámutatott arra is: az elégtelen állami fejkvóta miatt egyre több önkormányzat kényszerül bezárni a lakásotthont, mert képtelen elegendő pénzzel kipótolni az állami támogatást. A gyerekek így valamennyien nevelőszülőkhöz kerülnek. Ez utóbbi finanszírozása az államnak jóval kevesebb pénzbe kerül, mint az otthonok fenntartása. Molnár kijelentette: a jelenlegi finanszírozási rendszer azt sejteti, mintha az állam takarékossági okokból mesterségesen a nevelőszülői ellátás felé akarná tolni a gyerekeket, ez azonban súlyos károkat is okozhat. Ma egy hivatásos nevelőszülő körülbelül bruttó 150 ezer forint fizetést, valamint gyermekenként havi 23 ezer forint ellátási díjat kap. Ezenkívül fejenként évente hatvanezret ad ruházkodásra, játékra, egyéb foglalkozásokra az állam. A nevelőszülő legfeljebb nyolc gyereket nevelhet, ennyi ellátására összesen évi 4,5 millió forintot kap. Gyermekotthoni elhelyezés esetén csak az állami támogatás 6,45 millió forint, amelyhez átlagosan ugyanennyit tesz az önkormányzat, vagyis majdnem háromszor annyiba kerül, mint a nevelőszülős rendszer.
– Én nevelőszülő-párti vagyok, de bizony vannak olyan súlyos magatartás-zavaros gyerekek, akiket csak a gyermekotthonokban rendelkezésre álló megfelelő szakellátással lehet kezelni. Léteznek olyanok is, akik súlyos lelki sérüléseket szereztek saját családjukban, ezért nem akarnak egy újabba kerülni, és ha mégis odakényszerítik őket, megkeserítik a többiek életét. A kicsik általában még jól integrálhatók, a 12 évesnél idősebb kamaszoknak azonban általában többet árt, mint használ ez – jelentette ki a szakember.
Ha az állam a gyerekek érdekeit nézi – hívta fel a figyelmet –, akkor nem erősíti tovább a nevelőszülői rendszert, mert sok gyereknek nem ez szolgálja a fejlődését. Azt tartaná helyesnek, hogy ha a válság miatt nem is emelik a gyermekvédelmi támogatást, legalább őrizzék meg a komoly szakellátást nyújtó otthonokat. A bezárásuk ugyanis súlyos károkat okozna. A szakember kiemelte: a gazdasági fellendülés megindulásával pedig azonnali, drasztikus normatívaemelésre van szükség.
