Eltaszított kéz

Miközben itthon a Magyar Gárda – egyébként ez idáig erőszakmentes – fellépése egyesületének betiltásához vezetett, Németországban a radikális baloldalnak nem kell ilyen szankcióval szembenéznie. Pedig az utóbbi hónapokban szervezetei tettekkel is bizonyították, hogy az erőszaktól sem riadnak vissza utcai demonstrációikon.

2009. 07. 20. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Június elején a német tartományi belügyminiszterek hagyományos találkozóján keserűen állapították meg a résztvevők, hogy az idei májust nyugodtan nevezhetik a szélsőbaloldali terrorizmus hónapjának. Amikor kiderült, hogy a szövetségi köztársaság egyes, főként nagyvárosi kerületei már csak névleg részei az országnak, valójában kiszakadtak a jogállami keretek közül. Ezekben a körzetekben az államhatalom hosszabb-rövidebb ideig képtelen keresztülvinni akaratát, fenntartani jogrendjét.
A riasztó előjelek jóval május elseje előtt tapasztalhatók voltak. A júniusban nyilvánosságra hozott 2008-as bűnügyi statisztika bizonyítja, hogy már tavaly is jelentősen emelkedett a baloldali szélsőségesek készsége az erőszakra. Akkor is célzott erőszakkal kívánták lerombolni a gyülekezési jog kereteit. Megállapítható volt a rendőrség elleni bűncselekmények számának növekedése a szélsőbal körében.
Már a május elsejei rendezvények előkészületeiből is látszott, hogy a radikális baloldali csoportok a pénzügyi-gazdasági válságban új lehetőségeket és esélyeket szimatolnak. A létező szocializmus összeomlása óta lényegében halott forradalmi hevület feltámadásában bíztak.
Az idén jelentősen megnövekedett a gyújtóbombákkal elkövetett merényletek száma. Az alkotmányvédelmi hivatal adatai szerint az év eleje óta májusig több mint negyven politikai indíttatású gyújtogatásos merényletet követtek el. A támadások célpontjai közé tartoztak luxusautók éppen úgy, mint szállodaépítkezések. Vagy a támadók szerint ingatlanspekulációt szolgáló tömbrehabilitációk, amelyek célja – olvasatukban – a hagyományosan baloldali lakók elüldözése és a „yuppie-k” odaköltöztetése.
Megnövekedett magabiztosságuknak megfelelően már a rendezvényeik szervezésekor is birtokon belüliként, addig példátlan agresszivitással léptek fel. Az egykori Nyugat-Berlin Kreuzberg kerületében a nyolcvanas években kialakult egy viszonylag nagyszámú baloldali-alternatív közösség. (Ebben döntő szerepe volt annak a tények, hogy aki nyugat-berlini lakcímmel rendelkezett, elkerülhette a Bundeswehrbe történő behívást, vagyis a fegyveres katonai szolgálatot.) Ebből a környezetből kapták az utánpótlást a radikális, magát az állam létét is megkérdőjelező csoportok. Radikálisok rendezik meg 2003. május elseje óta a negyed szívében az úgynevezett Myfestet. A rendezők eddig sem titkolták, hogy céljuk a cottbusi kapu – a rendezvény helyszíne – környékének „fasiszta- és nacionalistamentes” övezetté nyilvánítása.
Nézetük szerint azonban, mint az idén kiderült, már a CDU is nacionalistának, tehát fasisztának számít. Ugyanis Kurt Wansner, a helyi önkormányzat kereszténydemokrata képviselője élni kívánt alkotmányos jogával, és meg akart jelenni a hivatalosan a tolerancia jegyében szervezett rendezvényen egy német zászlóval, valamint a CDU logóját viselő napernyővel. A 62 esztendős férfinak a szervezők megüzenték, eszébe se jusson, mert veszélybe kerülhet a testi épsége.
Az állam tekintélyének szétfoszlását jól jellemzi, hogy a berlini rendőrfőkapitány sem kívánta engedélyezni az egyfős „demonstrációt” azzal az indoklással, hogy a hatóságok képtelenek garantálni Wansner biztonságát. Maga a döntés a legtisztább alkotmánysértés, hiszen az alkotmánybíróság 1985-ös ítélete szerint az erőszakos ellentüntetők miatt nem lehet korlátozni a békés demonstrációra vonatkozó alapvető jogot.
Jellemző volt a baloldali hozzáállásra Benedikt Luxnak, Wansner zöldpárti önkormányzati képviselőtársának nyilatkozata: „Wansner mártírként kíván meghalni”, értékelte a jogállam lábbal tiprását a joggyakornok. A megjegyzésben az illegális politikai erőszak cinikus vállrándítással történő tudomásulvételéhez a demokratikusnak nem nevezhető káröröm társult. Wansner az utolsó pillanatban, követve a rendőrségi felszólítást, lemondta egyszemélyes tüntetését.
Aligha meglepő, hogy a hatóságok ilyetén meghunyászkodása felbátorította s még magabiztosabbá tette a radikális baloldalt. Ezenkívül a rendőrségi beavatkozás kudarcához hozzájárult, hogy a belső elhárítás alapvetően téves helyzetértékelést adott április közepén. A jelentésben ugyanis az állt, hogy „veszélyt jelentő esemény a tüntetés ideje alatt valószínűtlen”. A 17 oldalas helyzetelemzés utolsó előtti oldalán továbbá az szerepelt, hogy a szélsőbaloldaliak vélhetően a rendőrségi beavatkozásra válaszolnának akcióikkal.
Egyes elemzők megjegyezték, hogy az állambiztonságiak meg kívántak felelni az SPD–Baloldali Pártból álló városvezetés ideológiai elvárásainak. Mert a vörös-vörös városvezetés gyakran használja e csoportokat antifasiszta harcában.
A helyzet súlyos félreértése kezdettől fogva esélytelenné tette a biztonsági erőket. A tüntetők fittyet hánytak a rendőrök „kinyújtott kéz” stratégiájára, s elejétől fogva egész utcákat vettek birtokukba. Május elsején este hét órától bevetették a magukkal hozott utcaköveket, Molotov-koktélokat, riasztópisztolyokat. Majd a rendőrök szeme elől elvegyültek a Myfest közönsége közé. Az utcai harcok és a kergetőzés szombat hajnalig tartott. Az elhibázott rendőrségi stratégia következményeként az 5800 bevetett rendőrből 479 megsérült, 27 képtelen volt folytatni a szolgálatot, 19 ambuláns kezelésre szorult. Egyes randalírozók felszedték a járdát. Dieter Glietsch rendőrkapitány sajtótájékoztatóján megemlékezett arról, hogy előfordult: egy hatósági személyt égő anyaggal leöntöttek és felgyújtottak, életét csak kollégáinak gyors beavatkozása mentette meg. Két rendőrt, akiket megtámadtak gépkocsijukban, sokkos állapotban kellett kórházba szállítani. S előfordult, hogy az úgynevezett konfliktuskezelő csapathoz tartozó rendőrnek az életéért kellett futnia.
Rainer Wendt, az egyik rendőrszakszervezet vezetője az állam kapitulációjának nevezte a történteket a csőcselék előtt. Mint a berlini szenátus belügyi bizottsága előtt kijelentette, Dieter Glietsch és Erhart Körting (SPD) belügyi szenátor be nem avatkozási stratégiája „minden tekintetben kudarcot vallott, a rendőröket szabályosan feláldozták”.
Kollégája, Eberhard Schönberg így fogalmazott: „Most megbosszulta magát kollégáim egészségén, hogy nem vették komolyan a szélsőbaloldaliak hónapok óta erősödő erőszakosságát.” Összességében katasztrofálisnak nevezte a május elsejei rendőri stratégiát.
Ezek után a berlini politikai vezetés engedte, hogy a rendőrség hatékonyabb taktikával készüljön a május 23-i zavargásokra. (Ellentétben a május elsején történtekkel, nem vonták vissza például a gyalogos- alakulatokat támogató vízágyúkat, olyan indoklással, hogy ne provokálják a tüntetőket.) A szélsőbal ugyanis bejelentette, hogy tüntetni kíván a Szövetségi Köztársaság 60. születésnapja ellen. (1949. május 23-án fogadta el ugyanis az alkotmányozó nemzetgyűlés a leendő állam alaptörvényét.) Az állammal szembeni fenntartásait és céljait a radikális baloldal világosan kifejezte transzparensein, amelyeken ilyen és ehhez hasonló jelszavak álltak: „Állam, nemzet, tőke, szar – a kommunizmusért.”
A kezdeti lökdösődés után a rendőrségnek sikerült biztosítania a tüntetés többé-kevésbé békés lefolyását. Ebben azonban a kemény fellépés mellett legalább akkora szerepe volt annak, hogy a május elsejei összecsapások után, a jórészt céltalan erőszak következtében, részben megingott a demonstrálók társadalmi támogatása. Így csak viszonylag kevés, a bevetett rendőri egységekkel nagyjából megegyező számú, mintegy 1100 résztvevőt sikerült mozgósítani.
A társadalmi konfliktusokat kutató Dieter Rucht berlini szociológus szerint a május elsejei súlyos öszszecsapások ellenére a radikális baloldal nem volt képes kirobbantani a tervezett szociális zavargásokat. Sőt a közvélemény-kutatások vagy éppen az európai parlamenti választások azt mutatják, hogy a politikai képviseletét ellátó szervezetek – többek között a Baloldali Párt egyes platformjai – képtelenek profitálni a gazdasági válságból.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.