Miért baj, hogy nem vagyok roma?

Tiltakozást váltott ki, hogy májusban leváltották a pécsi Gandhi gimnázium igazgatóját, Csovcsics Erikát, aki férjétől, az alapító Bogdán Jánostól vette át a roma iskola irányítását, amikor férje tragikus körülmények között elhunyt. A roma származású Gidáné Orsós Erzsébetet nevezték ki a helyére. Az előző igazgatónő tízéves munkájának köszönhetően a gandhis diákok 60-70 százaléka továbbtanul érettségi után, ami a romaoktatásban egyedülálló. Most mégis mennie kellett. A hivatalos indoklás szerint nem volt elég diplomája, mások szerint viszont az vele a gond, hogy nem roma. Azt is mondják, politikai érdekek húzódnak leváltása mögött.

Május óta nem ön az ország talán egyetlen elismert, főként romákat oktató gimnáziumának igazgatója, de még mindig a tantestület tagja. Bejár a „tűzfészekbe”?
– Őszintén szólva nem. Szerencsére most nyári szünet van, így a gyerekek nem hiányolnak. Persze a pedagógiai programon lenne mit dolgozni, de ez már nem az én feladatom.
– Még kikerülheti az új igazgatóval való szembenézést, de szeptemberben erre nem lesz módja. Inkább állást változtat, minthogy vele dolgozzon?
– Nem tagadom, keresgélek valami mást, de a tanévkezdésig még sok minden történhet. Az is előfordulhat, hogy mégsem Gidáné lesz az új igazgató.
– Hogyhogy?
– Alapítók unszolására keresetet nyújtottam be a Baranya Megyei Ügyészségre, szerintünk ugyanis törvénysértések történtek Gidáné megválasztása során.
– Mit sérelmeznek?
– Több eljárási hibát is találtunk. Titkos szavazáson kellett volna dönteni az igazgatóról, ehelyett nyílt voksolás volt. A gazdasági vezető nem voksolhatott volna, mivel én – az egyik jelölt – voltam a munkáltatója. Kérdés az is, hogy az oktatási tárca delegáltjának szavazata jogszerű-e, hiszen ő a voksolás idején fel volt függesztve az állásából.
– Ki volt Hiller István delegáltja?
– Borovszky Tímea esélyegyenlőségi főigazgató, akinek ügyében ügyészségi nyomozás folyik.
– Borovszky ön ellen szavazott?
– Igen. Ez teljesen letaglózott, mert olyan jelzéseket kaptam, hogy a tárca engem támogat. Amikor megtudtam, hogy a héttagú kuratóriumból csak egy ember szavazott rám, biztos voltam benne, hogy ő volt az. Nagyot csalódtam, amikor kiderült, hogy ellenem voksolt, és azóta sem értem, miért.
– Az alapítók a botrány után visszahívták az önt leváltó kuratórium tagjait, és új tagokat delegáltak. A döntés azonban későn jött, hiszen – ha csak a bíróság másképpen nem dönt – a következő öt évben Gidáné az igazgató.
– Nem lehetett előbb lépni, hiszen amíg nem történik meg a baj, addig nincs mire hivatkozni. A gyanú nem bizonyíték.
– Az új kuratórium egyik tagja Derdák Tibor, aki az ön férjével együtt a szellemi atyja volt a Gandhi gimnáziumnak. Derdák nemrég arról beszélt, hogy az ön leváltása mögött politikai okok húzódnak. Melyik pártnak lett volna érdeke leváltani önt?
– Nagy baj, hogy Várnai Márton személyében kisebbségi politikus került a kuratórium élére, és a tagok között is voltak olyanok, akik több pártot megjártak már. Végig az volt az érzésem, hogy a döntésben több a politika, mint a szakmaiság. Mivel bizonyítékom nincs rá, nem mernék találgatásokba bocsátkozni arról, hogy melyik párt akart eltávolítani.
– Az önt támogató Derdák Tibor korábban SZDSZ-es politikus volt, és ma is közel áll a liberálisokhoz. A kuratóriumban ülő kormánydelegáltak viszont ön ellen szavaztak, ami arra utal, mintha a szocialistáknak nem tetszett volna az ön személye.
– Tény, hogy a két kormány által delegált személy ellenem voksolt. Borovszky mellett ellenem szavazott a kisebbségi hivatal embere, sőt Szirmai István is, aki ugyan hivatalosan nem kormánydelegált, de a szociális tárcánál dolgozik magas beosztásban.
– Mi lehet az ok?
– Fogalmam sincs. Összeesküvés-elméletek vannak, de bizonyítékok nélkül azokról inkább nem beszélnék.
– Igaz, hogy Gidáné „takarít”? A hírek szerint már a kinevezését követő napon három embert elbocsátott.
– Az elbocsátásokat hivatalosan a végzettség hiányával indokolja. Ezek valóban létező dolgok, ám pótolhatók. A Gandhi korábban hatosztályos gimnázium volt, ezért hetedik-nyolcadikban olyanok is taníthattak, akik csak főiskolai diplomával rendelkeznek. Miután átalakultunk négyosztályos gimnáziummá, megváltoztak a szabályok: mást már mindenkinek egyetemi diploma kell. A problémát nem elbocsátásokkal, hanem beiskolázással próbáltam kezelni, és ezt fokozatosan csináltuk is. A tanárok képzésére adott állami támogatás azonban kevés, ezért nem lehetett mindenkit egyszerre beiskolázni. Meggyőződésem azonban, hogy Magyarországon a szakirányú végzettség nem jelent feltétlenül szakértelmet is. Én mindig a hozzáértést tartom a legfontosabbnak, és nem a papírt.
– A Gidáné által elbocsátott pedagógusok romák?
– Nem. Egyikük az igazgatóhelyettesem volt, ő német származású. Az ő utcára penderítése a legfájóbb pont. Tizennégy éve a szívét-lelkét, sőt a pénzét is beletette az iskolába, és ezt kapta jutalmul.
– A kuratórium hivatalos indoklása szerint az igazgatói pályázata elutasításának legfőbb oka az volt, hogy önnek sincs megfelelő végzettsége.
– Érdekes, hogy a korábbi két igazgatóválasztásnál (ez lett volna Csovcsics Erika harmadik ciklusa) még megfelelőnek bizonyult a végzettségem. Természetesen bele lehet kötni a papírokba, hiszen az egyetemi diplomámat szociológiából szereztem, ami nem pedagógus szak. Emellett magyar– angol szakos tanár is vagyok főiskolai végzettséggel. Az elvi szabály szerint azonban pedagógiai egyetemi oklevéllel kellene rendelkeznem. Vagyis másnak elég lenne egy papír, nekem meg a kettő is kevés.
– Nem képezte tovább magát?
– Most is járok iskolába, de nem ezen a vonalon, mert fel sem merült bennem, hogy idén belekötnek abba, ami tíz évig jó volt. Ha valóban ez az oka a leváltásomnak, akkor nem értem, miért nem szóltak a korábbi években, hogy ez probléma. Ha tudom előre, akkor van lehetőségem változtatni a helyzeten. Így nem volt.
– Mindenkit elbocsátanak, akinek nincs meg a szükséges végzettsége?
– Természetesen nem. Egyeseknek menniük kell, míg mások maradhatnak. Ez erősen megkérdőjelezi az érvelés hitelességét.
– A Gandhi-botrányról szóló cikkek szerint más oka van az ön eltávolításának: az, hogy ön nem roma. Horváth Aladár roma polgárjogi aktivista szerint ez fordított rasszizmus.
– Nem értem, miért ér önmagában többet a roma származás, mint az, hogy valaki mennyit tett a cigányság felemelkedéséért. Ha valóban az volt a céljuk, hogy roma igazgatót nevezzenek ki, akkor ezt sokkal komolyabban elő kellett volna készíteni. Egyeztetni kellett volna a tantestülettel, komoly programot kellett volna kérni a jelöltektől, és meg kellett volna keresni a szóba jöhető jelölteket, hogy valóban a feladatra legalkalmasabb roma pedagógust nevezzék ki.
– Jobban örült volna, ha előre tudja, hogy csak roma jöhet szóba?
– Igen. Így nem értettem, miért támadnak egyfolytában, amikor nem követtem el semmit. Ha tudom a valódi okot, valószínűleg segítettem volna megfelelő roma igazgatót találni.
– Gidáné nem megfelelő?
– Nem igazán van pedagógiai programja. Nem látok távlati tervet.
– A kuratórium elnöke, Várnai Márton az újságok szerint azt mondta, hogy ön nem fektetett kellő hangsúlyt a cigány identitástudat erősítésére.
– A cigányság identitását meghatározó kulturális háttér nem tartalmaz elemeket a tanulási pályából, ezért ha erre próbálunk alapozni, akkor nem lépünk előre, hanem egy helyben topogunk. A roma gyerek a tanulási motivációt csak kívülről tudja beemelni a kultúrájába. A gimnázium legfontosabb feladata, hogy olyan tudást adjon a diáknak, ami alkalmassá teszi őt a továbbtanulásra. Ez a cigányság igazi integrációja: megteremteni számukra a lehetőséget a tanulásra, és elérni azt, hogy valóban el is sajátítsák az ismereteket.
– A Gandhiban nem foglalkoztak a roma kultúrával?
– Dehogynem. Beás és lovári nyelvet oktattunk, a szakkörök között pedig szinte minden megtalálható volt: roma zene, tánc, képzőművészet. Természetesen ezeknek is kell teret adni, de szerintem nem a tananyag rovására, hanem szabadidős programként.
– Az eredmények önt igazolták. A legutóbbi felmérés szerint a gandhisok közel 90 százaléka az érettségi megszerzése után is továbbtanul. Most ez veszélybe kerül?
– Előre nem tudhatjuk. Nem gondolom, hogy Várnai és Gidáné szándéka rossz lenne, de úgy látom, az identitás erősítésével kapcsolatos elképzeléseik kipróbálatlanok, azok hatása bizonytalan. A cigány kisebbségi gimnázium nem olyan, mint mondjuk egy német nemzetiségi iskola, ahova direkt azért megy a gyerek, mert az általános tananyag mellett az adott nyelvet és kultúrát jobban meg akarja ismerni. A romák helyzete más: számukra a legtöbb esetben a többi középiskola elérhetetlen, és azért jönnek ide, mert csak itt kapnak speciális felkészítést és esélyt arra, hogy továbbtanuljanak.
– A Gandhi gimnázium a legsikeresebb a roma gyerekek oktatásában, pedig szerkezete ellentétes a kormányzati integrációs törekvésekkel, hiszen a tanulók 95 százaléka roma. Nem kaptak olyan támadást, hogy szegregálnak?
– Nem mondom, hogy nem kaptunk ilyen irányú megjegyzést. A Gandhiban nincs szó tudatos szegregációról: bármilyen származású gyerek jöhet hozzánk, de a nem romák nem minket választanak. Ma egyébként az integrációt sokan úgy használják, mint valami varázsszót. Úgy tesznek, mintha minden gond megoldódna attól, hogy a roma gyereket a többivel együtt nevelik. Az lenne a jó, ha ott kapna meg minden segítséget a hátrányokkal küzdő gyerek, ahol él. Vannak olyan települések, ahol nem is lehet megvalósítani az integrált nevelést, mert ott jórészt csak cigányok laknak. Szerintem ezekben az esetekben nem feltétlenül az a jó, ha bezárjuk a helyi iskolát, és kilométereket buszoztatjuk a gyereket, hanem helyben kell jó feltételeket teremteni. Azt persze meg kellene akadályozni, hogy pusztán azért jöjjön létre cigány iskola, mert a többiek elviszik a gyerekeiket két településsel arrébb. Erre azonban nem a bezárás a megoldás, hanem például a normatív támogatás csökkentése vagy megvonása azután a gyerek után, aki olyan településről jön, ahol működik általános iskola.
– Bár a döntéshelyzetben lévők leváltották, a diákok és a tanárok egységesen álltak ki ön mellett. A gyerekek tiltakozásul napokig ülősztrájkoltak.
– Bár elvesztettem az igazgatói széket, soha nem kaptam még ennyi szeretetet és tiszteletet, mint most. Ezt erkölcsi győzelemként élem meg, és ez sokkal többet ér, mint a szakmai elismerés.
– Mikor dönt a bíróság a törvényességi kérelemről?
– Néhány napon belül, július 19. a határidő. Persze meghosszabbíthatják azt, de remélem, hogy erre nem kerül sor.
– Ha önnek adnak igazat, mi történik?
– Azonnali hatállyal megszűnik Gidáné megbízatása, és az új választásig megbízott igazgatót neveznek ki, valószínűleg engem.
– Indulna az új választáson?
– Azt hiszem, nem. De lenne egy évünk arra, hogy előkészítsük a váltást, és megkeressük azt a személyt, aki a legalkalmasabb a vezetésre.
– A meghurcoltatás vette el a kedvét?
– Nem. Most úgy érzem, jobb, ha váltok. Ezt azonban csak akkor akarom megtenni, ha tudom, hogy a legjobb kezekben van a gimnázium, és nem teszik tönkre a férjem munkáját.
– Ön mit csinálna, ha elválna a Gandhitól?
– A vágyam egy multikulturális iskola létrehozása, ahova mindenféle származású gyerekek járnának. A diákság szerves, de nem kizárólagos része lenne a cigányság.