Olajozatlan gépezet

Nyolc befektetési lehetőségből hetet nem tudtak értékesíteni az iraki olajipar vezetői, miután a nagy olajcégek legtöbbje visszalépett az üzlettől. Az amerikai ExxonMobil az utolsó pillanatban mégsem pályázott a Rumaila olajmező kitermelésére, ott a brit BP és a CNPC kínai cég közösen dolgozik majd.

A fennmaradó hat olajmező és két gázmező azonban egyelőre gazdátlanul maradt, ezekre új versenypályázatot fognak kiírni az olajipari minisztériumban, várhatóan még a nyár során. A diktált feltételeket visszautasította a kínai Sinopectől a Gazpromig 12 komoly olajcég, így a minisztériumnak módosítania kell majd kiírását. A minisztérium 2 dollárt fizetett volna egy hordó, a meghatározott maximumon felül kitermelt olaj után, amelyet kevesellt az ExxonMobil, de a brit–kínai konzorcium beleegyezett a nyomott árba. Az olajmezők ugyanakkor igen elhanyagolt állapotban vannak, legtöbbjük nem üzemel, és a háború hat éve során semmiféle karbantartást nem hajtottak végre az infrastruktúrán, ez a befektetőkre vár.
Az iraki olajipar mégis hatalmas üzlet. A háborús közel-keleti országnak ugyanis rengeteg olaja van, a világ harmadik legnagyobb telérén ül, csak a biztonság kérdéses. Gondot okoz a félig demokratikus rendszer is, amely voltaképp a korrupció melegágya, az önmagukat fontos pozícióban találó félvilági politikusok rengeteg pénzt tudnak kiügyeskedni a tőkeerős befektetőktől, miközben semmit sem segítenek az ország olajiparának fejlesztésében. Szó van a nemzeti olajipari vállalat újjáalakításáról, ám a tőkét minden bizonnyal külföldről fogják beszerezni az irakiak. A mostani koncessziós szerződések is húsz évre szólnak, így hosszú időre előre meghatározzák az ország fejlődési lehetőségeit.