A bizonyítás nehézségei

Kiss Péter az én országgyűlési képviselőm. Ő szokott szónokolni minden évben Szent István napján a rákospalotai Karácsony Benő parkban is. Az MSZP itt másképp viselkedik, mint központilag: Kiss új kenyeret szeg, Szili millenniumi zászlót avat. Mindezt saját link országos propagandájuk ellenében: még a városháza előtt is szépen megcsinosították a turulszobor környékét. A szocik igazán csak néha zsidóznak a közgyűlésben: ilyenkor fideszes képviselőket emlékeztetnek a származásukra. Kiss az egyetlen olyan fővárosi választókerület mandátumát birtokolja, amely áthágja a közigazgatási kerülethatárokat: félig újpesti. Ehhez képest Budafokon telepedett le, aminél nehezebben lehetne távolabbi pontot találni a székesfővárosban: Dél-Budáról képviseli Észak-Pestet. Innen tesz rendet a homoszexuális nemi erőszaktól sem mentes Vas megyei párttagtoborzók között is. Meg szokott hívni a kerületi újságon keresztül teázni is a fogadóóráira, de még soha nem mentem el. Kiss Péter ugyanis szerintem egy kiforrott demokráciában a hatalom közelébe sem kerülhetne: a volt budapesti KISZ-titkárt egy magára valamit is adó köztársaságnak életfogytiglan el kellett volna tiltani a közügyek gyakorlásától. Ehhez képest többszörös kancelláriaminiszter, s még majdnem miniszterelnök is lett Medgyessy lapátra kerülésekor, ha a puccsista Gyurcsány közbe nem lép. Kiss a nélkülözhetetlen szürke eminenciás: még a „szakértő” Bajnai-kormány is meghagyta neki kárpótlásként a szociális tárcát. Van is Magyarországon akkora szociális biztonság, hogy bennünket csodál Nyugat-Európa! Ez az a minisztérium, ahol az államtitkárok kemény ötven-ötvenezer forintot szavaztak meg betenni az MSZP házi választási pénztáraként működő krízisalapba.
Kiss 2002 utáni politikai tevékenységének mérlegét feltehetőleg csak a kormányváltás után vonhatjuk majd meg. Akkor, amikor kiderül, hány milliárdot fizetett ki az általa vezetett Miniszterelnöki Hivatal a szocialista csókosoknak fölösleges vagy el nem végzett feladatokért, kamu szakértői dolgozatokért. Ezekből eddig csak ízelítőt kaphattunk, így csak a teljes összeg ismeretében derül ki, hogy Kissnek sikerült-e felülmúlnia e sportágban például a BKV-t. Addig még legyünk türelemmel.
De nem emiatt írok most róla, hanem azért, mert a nyári kánikula leple alatt beperelt. Megbízásából a menő újlipótvárosi ügyvédi iroda sajtó-helyreigazítást kér, mert – mint írja – egy publicisztikám „az alábbi tekintetben valósít meg ügyfelem sérelmére valótlan tényállítást”: „A kurucinfósok ma ugyanúgy zsideszeznek, mint a Kiss Péter-féle BIT annak idején.” A helyreigazításnak – amelyet az utóbbi évek ítélkezési gyakorlatából kiindulva talán majd olvasni is fognak majd e hasábokon – azt kellene tartalmaznia, miszerint „valótlanul állítottuk, hogy a Kiss Péter-féle BIT annak idején ugyanúgy zsideszezett, mint ahogyan ma a kurucinfósok teszik”. Idáig még rendben is volna, hiszen tényleg nem ugyanúgy: a KISZ-jogutód Baloldali Ifjúsági Társulás aktivistái az 1990-es kampányban a Fidesz-plakátokat ragasztották át Zsideszre, a szocialista titkosszolgálat által évek óta fellelhetetlen náciinfó meg interneten használja e régi nyelvi leleményt. Csakhogy az ügyvéd úr ravaszul hozzátesz még egy mondatot az ultimátumhoz: „A valóságban sem Kiss Péter, sem a BIT nem használta ezt a rasszista utalást.” Vagyis azt kéne bizonyítani, hogy egy már nem létező szervezet és a létező volt elnöke soha nem volt antiszemita; mert az így, utólag roppant kínos neki.
Azt most hagyjuk, hogy a BIT, ami nincs, helyreigazíttathat-e bármit is. Kiss viszont a BIT nevében lép fel, így visszamenőleg is közösséget vállal annak egykori aktivistáival. Kiss zsidózásáról nem írtam semmit: a BIT-tagok igazították át a plakátokat. Lehetne mérlegelni, hogy Kiss tudott-e zsidózó aktivistáinak ténykedéséről, mint elvtársa, Hagyó Miklós a BKV százmilliós végkielégítéseiről, de ez nem jogi kérdés: politikai felelősség kérdése. Hagyónak ezért kéne lemondani; Kissnek meg azért kellett volna – már tizenkilenc éve.
A bizonyítás nehézségei abból adódnak, hogy az újságírónak két évtizedre visszamenőleg kellene egy történelmi tényt, publicisztikai evidenciát bizonyítani, miközben Gyurcsány sokkal későbbi csillárlízingelése is elévült. Bajos eldönteni, hogy a históriai mosakodás, a múlt végérvényes eltörlése vagy a szokott bolsevik arcátlanság minősített esetével állunk-e szemben. Mondhatnám azt is: rettegéssel tölt el, hogy egy miniszteri bársonyszékben terpeszkedve valaki a jog eszközét használja fel arra, hogy egy közel két évtizeddel korábbi, köztudott közéleti esemény valóságtartalmát vitassa – miközben egész kommunikációs apparátusok állnak a rendelkezésére, hogy az igazát bizonyítsa. Természetesen nem rettegek Kisstől, mint a hivatásos rettegők, mert egy demokrata nem fél egy antidemokratától, egy valahai diktatúracsinálótól. Mindazonáltal kívánatosnak tartanám, ha bemutatná az ügyvédi felszólításait annak a több száz esetnek, amikor a zsideszező BIT-et közismert jelenségként emlegették a nyilvánosságban. Az utóbbi időből azonban megelégszem kettővel.
Tamás Gáspár Miklós A balközép cikkírás csődje című balközép cikkében (Élet és Irodalom, 2003. augusztus 8.) így fogalmaz: „Ha az 1990-es rettentő (preventív ellenforradalmi, sovén, antiszemita, erőszakos és fenyegető) választási »kampány« során a szocnac tévécenzúra nem nyüstöli az SZDSZ/Fidesz liberálisait, ha az MSZP és az MSZMP választói – különösen Budapesten – a második fordulóban nem szavaznak át az MDF-re (ekkor nevezte az MSZP ifjúsági szervezete, a BIT a Fideszt plakátokon »Zsidesz«-nek), akkor Magyarország sorsa másképp alakult volna; ennek egyik oka »a régi Magyarország« nem indokolatlan sértődöttsége volt.” (Tessék most eltekinteni Tamás zavaros, magyartalan stílusától: a BIT-es zárójelben van a lényeg.) Beperelte Kiss meg a nem létező BIT Tamást is, vagy csak engem szerencséltet vele? Vagy vegyünk egy másik, egészen friss példát: Löffler Tibor politológus 2009. június 29-én Unsereiner és a Zsidesz című világhálós elemzésében így fogalmazott: „Jobbikhoz közelálló, főleg internetes miliőkben már evidens lett a Fidesz »Zsidesz«-nek nevezése. A szóköltemény maga baloldali találmány. 1990-ben a Kiss Péter vezette BIT (Baloldali Ifjúsági Társulás) aktivistái a választási kampány részeként festették Zsideszre a Fidesz-plakátok feliratait. Mivel a pártpolitikai baloldalon húsz éve iparszerűen űzik az antifasizmust (értsd: lefasisztázást és lenácizást) és az anti-antiszemitizmust (leantiszemitázást), óvatosan mondok véleményt, mert nem akarok senkivel sem igazságtalan lenni.” Nem feljelenteni akarom az óvatos Löfflert az internetezésben kevéssé otthonos szociknál: de beperelték már őt is? (Utólag nem ér…)
A korabeli sajtó 1990 áprilisában napokig tárgyalta az ügyet. A Fidesz II. kerületi csoportja feljelentette a tetten ért BIT-aktivistákat, akik tettenérésükkor beismerték az átragasztást a Mártírok útján. Molnár Gyula BIT-alelnök viszont rágalmazásnak minősítette Fodor Gáborék vádjait, miután aktivistái nem voltak hajlandók rendőrségi jegyzőkönyvet felvenni, sőt becsmérlő megjegyzésekkel fenyegető videózásba kezdtek a Fidesz-aktivistákról. Kiss egy ízben a HVG-ben azt elismerte, hogy három BIT-aktivistát meghallgatott a rendőrség, akiket bizonyíték hiányában elengedtek; az antiszemitizmus vádját azonban már akkor is tagadta. Tény, hogy ő soha nem ragasztott plakátot. A történelem pedig azé, aki megműveli.