Ön volt kettőezer-hatban az egyetemi vezetőket tömörítő Magyar Rektori Konferencia elnöke, az utóbbi három évben azonban nem igazán hallottunk önről. Néhány hete ön lett az ELTE legfőbb testületének, a gazdasági tanácsnak az elnöke, így újra a középpontba került.
– Eddig sem tűntem el, az ELTE gazdasági tanácsának tagja voltam, igaz, ott talán kiestem az újságírók látóköréből.
– Sokan puccsot emlegetnek a megválasztásával kapcsolatban, a korábbi elnök, Bokros Lajos ugyanis a Hiller-tárca delegáltja volt, ön viszont a szenátus küldötte.
– Bokros Lajos még részt vett az elnökké választásomról szóló szavazáson, és mellettem szavazott.
– A jelenlegi helyzetben nem éppen irigylésre méltó ez a pozíció, hiszen az egyetemeket szinte havonta érik újabb megszorítások.
– Elképesztően nehéz a helyzet. Az állami támogatás egyre kevesebb: míg korábban egy felvett hallgató után öt éven keresztül kaptunk pénzt, most csak a hároméves alapképzésre jár automatikusan támogatás. Az ezt követő mesterképzésre csak a hallgatók egyharmadát lehet felvenni, vagyis a diákok kétharmada után csak három évre kapunk pénzt a korábbi öt helyett. Súlyos kiesést jelent, hogy a felvételt nyert hallgatók egy része mégsem kezdi meg szeptemberben a tanulmányait, a helyüket pedig már nem lehet feltölteni, így a tervezettnél jóval kevesebb diák után kapunk fejpénzt.
– Éppen az intézmények aggasztó pénzügyi helyzete miatt felháborítóak a rektori csúcsfizetésekről szóló hírek. Az egyetemek vezetői apparátusához tartozó emberek közül ön volt az egyetlen, aki nyíltan beszélt a rektorok fizetéséről, és kifogásolta annak mértékét.
– Nem lehet titok, amit a rektori fizetésekről tudok, hiszen a bérekre vonatkozó ajánlást Magyar Bálint akkori oktatási miniszter készítette el és Hiller István jelenlegi tárcavezető hagyta jóvá. Amikor Magyar Bálint megküldte a rektori bérekről szóló ajánlást az egyetemeknek, még én voltam az ELTE rektora. Magyar a professzori illetmény ötszörösét ajánlotta havi bérnek és az éves bér további nyolcvan százalékát pedig jutalomnak. Bár az ajánlás kézhezvételekor még engem is érintett volna az extrajövedelem, annak mértékét rektorként is rendkívül túlzónak véltem, és igazságtalannak tartottam a professzorokkal, docensekkel szemben. Bokros Lajos, az ELTE gazdasági tanácsának akkori elnöke az egyetem nevében levélben kérte Hiller István oktatási minisztert, hogy ne hagyja jóvá a csúcsfizetéseket, ő azonban válaszra sem méltatott minket.
– A többi érintett felsőoktatási intézmény mit szólt a csúcsfizetésekhez?
– Úgy tudom, hogy rajtunk kívül csak a bajai főiskola emelt kifogást, a többiek nem.
– A professzori illetmény hármas fokozatának ötszöröse 2 317 500 forint, ez lehet egy rektor havi bére. Ehhez jön évi 24 millió forint jutalom, vagyis egy rektor éves jövedelme az ötvennégymillió forintot is elérheti. Ön mennyit vett fel rektorként?
– A Magyar Bálint által meghatározott minimumot, a professzori illetmény kétszeresét, jutalmat egy fillért sem.
– Az ELTE új rektora azonban már annyit keres, mint öt professzor.
– Ez igaz, de az elmúlt két évben jutalom neki se járt. Az idén csak azért kapott némi prémiumot, hogy abból festesse ki a dolgozószobát.
– Nem kapott megrovást a rektorától a fizetéseket érintő kritikáért?
– A véleményemet eddig is ismerték, ezért nem lepődtek meg rajta.
– Az ön által vezetett gazdasági tanács miért nem tesz javaslatot a rektor fizetésének csökkentésére?
– Elképzelhetetlen lenne, hogy az ország legnagyobb egyetemének, az ELTE-nek a vezetője lényegesebben kevesebbet keressen, mint egy tizedakkora iskola rektora. Megjegyezném, hogy a jövedelmeket tekintve a mi rektorunk a bérlista utolsó harmadában szerepel, mert prémiumot nem kap.
– Van olyan egyetem, ahol a profeszszori illetmény ötszörösénél és a nyolcvanszázalékos prémiumnál is többet keres a rektor?
– Magyar Bálint csak javaslatot tett a bérekre, ettől elvileg felfele is el lehet térni.
– Mi lenne ön szerint a reális?
– A professzorok fizetésének két és félszeresét (a jelenlegi felét) tartanám normálisnak. Ezzel egyidejűleg ugyanakkor a rektori jutalmazást teljesen megszüntetném.
– Miért?
– Szerintem nincs olyan egyetemmel kapcsolatos pluszfeladat, amit egy rektornak ne lenne kutyakötelessége elvégezni a saját munkakörén belül. Ugyanakkor megjegyezném azt is: nem lehet mindent a rektorok cipőjébe tolni, hiszen a vezetői fizetésekről minden intézményben a gazdasági tanács hozza meg a döntést.
– A legújabb hírek szerint az alapbéren és a prémiumon felül további pluszpénzhez is juthatnak a rektorok. A Pannon Egyetemen az egyetemmel kötött szerződésekből, pályázatokból befolyt pénzből előre meghatározott mértékű összeget kapott a rektor és a gazdasági főigazgató. Ez törvényes?
– Térképész vagyok, nem jogász, így a jogszerűségről nem tudok nyilatkozni. Ha azonban mindez igaz, akkor az a józan ész és a jó ízlés követelményeinek semmiképpen sem felel meg. Ajánlom minden kollégámnak a tükörpróbát: mielőtt kényes ügyekben döntenek, nézzenek tükörbe, és úgy döntsék el, el tudják-e viselni az esetleges kellemetlen következményeket, vagy inkább nem mennek bele olyan megoldásokba, amelyek pillanatnyilag tetszetősek, de később rendkívül negatívan hathatnak. Tudom, hogy sok pénznél jobb a több, de nem mindegy, hogy annak mi az ára.
– Hiller István a válságra hivatkozva százmilliókat von el az intézményektől, milliárdokat zárol, a rektori csúcsfizetéseket azonban az idén is zokszó nélkül jóváhagyta. Miért?
– Valószínűleg azért, mert ha nem piszkálja őket, akkor elkerülheti az egyetemi vezetők kuruckodását. Nem valószínű, hogy ezek után sok rektor vonul ellenzékbe a kormányzati oktatáspolitikával szemben.
– Ha jól értem, arra céloz, hogy az oktatási miniszter a csúcsfizetések ügyében azért nem húz újat a rektorokkal, mert így a kormányzati tervek kapcsán biztos lehet az egyetemi vezetők támogatásában.
– Úgy érzem, amit ön mond, egyáltalán nem áll messze a valóságtól.
– Még a rektori csúcsfizetéseknél is súlyosabban érinti az egyetemeket a PPP-konstrukciós építkezések költségeinek törlesztése. A szakemberek előre figyelmeztettek, hogy ez a megoldás a banki hitelnél is rosszabb, hiszen a magánbefektetők általában maguk is kölcsönből finanszírozták a beruházásokat, és a kamatos hitelre még ők is rárakták a hasznukat. Hogyan mehettek bele ennek ellenére az egyetemek a beruházásokba?
– Az ELTE csak egyetlen PPP-s beruházásba vállalt: a Trefort-kerti egyetemi épület felújítását. Ebbe is csak úgy mentünk bele, hogy Magyar Bálint hozzájárult az Ajtósi Dürer soron lévő, rendkívül rossz állapotban lévő épületegyüttesünk eladásához. Az értékesítéssel sikerült fedezetet teremteni a törlesztésre, ráadásul erre a hozam is elegendő, a tőkéhez hozzá sem kell nyúlni.
– Más felsőoktatási intézmények ellenben fedezet nélkül is tömegesen írták alá a PPP-szerződéseket.
– Megdöbbenve láttam ezt én is.
– Sokan azt mondják, az iskolák azért mentek bele az előnytelen szerződésekbe, mert a Magyar Bálint óriási nyomást gyakorolt rájuk, sokszor személyesen bábáskodott a megállapodások megszületésénél.
– Tény, hogy a kormányzat nagyon preferálta ezt a beruházási formát, ám azért az nem igaz, hogy a miniszter rákényszerítette az intézményeket az aláírásra. Aki akart, nemet mondott, ahogy mi meg is tettük ezt a Körösi Csoma Sándor Kollégium rekonstrukciójára adott PPP-s ajánlatra.
– Ön szerint miért részesítette előnyben Magyar, majd Hiller a magánbefektetők által finanszírozott beruházást például – a sokak szerint jóval olcsóbb – banki hitellel szemben?
– Ez a kérdés már olyan sikamlós politikai ügyekhez visz, amelyekben nem szeretnék állást foglalni. Abban biztos vagyok, hogy erősen motiváltak voltak a kérdésben azok a politikusok, akik erőltették ezt a beruházási formát.
– Említette, hogy önök is kaptak PPP-ajánlatot a Kőrösi Csoma Sándor Kollégium rekonstrukciójára. Miért mondtak nemet?
– Azért, mert az olyan elképesztően gazdaságtalan lett volna, hogy az számunkra vállalhatatlan volt. Egy ágyért havi hetvenezer forintot kellett volna fizetnünk húsz éven keresztül. Ennyi pénzért a diákok magas színvonalú albérletet kapnak.
– Most saját erőből szeretnék felújítani a kollégiumot. Ez mennyivel lenne olcsóbb, mint az oktatási tárca által javasolt PPP-megoldás?
– Körülbelül a PPP-ajánlat harmadából meg tudnánk oldani a rekonstrukciót.
– Ehhez azonban Hiller István engedélyére lenne szükség. Az oktatási miniszter azonban lassan három hónapja nem bólint rá a beruházásra. A tárca illetékese szerint azért, mert az ELTE nem tisztázta egyértelműen, hogy ha a Kőrösi-kollégium felújítására költi a pénzét, akkor miből finanszírozza majd egyéb kötelezettségeit.
– Az ügy előzménye, hogy a Hiller-tárca – számunkra ismeretlen okból – azt szerette volna, ha az Ajtósi Dürer sori épületegyüttes eladásából származó öszszeg egy jelentős részét a Trefort-kerti ingatlan PPP-s felújítási költségeinek előtörlesztésére fordítjuk. A szerződésben erről szó sincs. Az OTP-től kértünk egy szakvéleményt arról: előnyös lenne-e az egyetem számára az előtörlesztés, vagy sem. A szakemberek szerint azonban ez számunkra rendkívül gazdaságtalan lépés lenne, hiszen miért élnénk fel az ingatlaneladásból származó tőkét, amikor a hozamokból is finanszírozni tudjuk a törlesztést. A szakvélemény alapján elutasítottuk a minisztérium ajánlatát. Úgy tűnik, mintha Hillerék most ezért büntetnék az egyetemet. Azóta sem tudom felfogni, miért lehetett olyan fontos a miniszternek, hogy előtörlesszük a másfél milliárdot a Trefort-kerti befektetőnek, amiért ennek meghiúsulása miatt keresztbe tesz az iskolának.
– A Hiller-tárca bosszút áll, amiért nem voltak hajlandóak belemenni két gazdaságtalan beruházásba?
– Így van. Ám úgy tűnik, nem veszik észre, hogy nem rajtunk, vezetőkön állnak bosszút, hanem a diákságon, aminek hosszú távon rendkívül rossz politikai hozadéka lehet. Sokat árthat a pártjának az a miniszter, aki egyértelműen a rossz oldalra áll egy olyan ügyben, amely a jövendő értelmiség érdekeit szolgálná.
origo.hu
Felállították az Ország Karácsonyfáját - képek
