Háromévesen hátrányban

Már iskoláskorukra súlyos hátrányba kerülhetnek a gyerekek, attól függően, hogy melyik óvodába nyernek felvételt. Még az ingyenes óvodák pedagógiai programja között is óriási a különbség aszerint, hogy a fenntartó önkormányzat hajlandó-e támogatni például a nyelvtanulást vagy az úszásoktatást, a fizetős magánintézmények növendékeinek előnye pedig szinte behozhatatlan.

Óvoda az elitnek Budapesten és vidéken
Carl Rogers Személyközpontú Óvoda, Budapest I. kerület
Alapítványi hozzájárulás: 638 ezer forint/nevelési év, étkezési díj: 11 ezer forint/hó
Szolgáltatás: kiscsoportok, egyéni fejlesztés, angol, néptánc, úszás

Müller Óvoda, Szeged
Alapítványi hozzájárulás: 220 ezer forint/nevelési év, étkezési díj: 13 ezer forint/hó
Szolgáltatás: ovibusz háztól házig, egyéni fejlesztés, lovaglás, gyógyúszás, angol, néptánc, színházlátogatás, kirándulás

Úszásoktatás, angoltanulás, néptánc, balett – ezek azok a legfőbb „extraszolgáltatások”, amelyek jelentősen növelik a szülők körében egy óvoda népszerűségi indexét. A nemrég lezajlott óvodai beiratkozások ideje alatt több intézménybe is ellátogattunk, és meglepve tapasztaltuk, hogy míg az egyik intézményben alig lézengett néhány szülő, az ugyanabban az utcában lévő másik óvodában fél napot kellett várni arra, hogy a következő nevelési évre egyáltalán előjegyzésbe vegyék a gyereket. A különbségek a gyerekeknek nyújtott szolgáltatásokban vannak: a népszerűbb intézményben nyelvoktatás, tánctanítás és úszás is szerepel a pedagógiai programban, és azok mindenki számára ingyenesek, a másikban azonban még pénzért sem lehet igénybe venni hasonlókat. A laikus számára érthetetlen, hogyan fordulhat elő, hogy két ingyenes óvoda között ilyen óriási legyen a különbség.
– Sajnos csak álom, hogy a gyerekeink egyenlő színvonalú nevelésben részesüljenek, sőt ma már az ingyenes intézmények között is óriási a különbség – mondta lapunknak Kerpen Gábor.
*
– A törvény szerint ugyanis a pedagógiai programban meghatározott tevékenységeket kell az intézménynek finanszíroznia, a program azonban – a fenntartó pénzügyi helyzetétől függően – mindenhol más – magyarázta az igazságtalanság okát a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke. Az érdekvédő kifejtette: az óvónők állítják össze minden intézményben a programot. Természetesen minden pedagógus szívesen vinné úszni a gyereket, vagy rendelne zenekart a néptánchoz, ám nem mindegyik önkormányzat képes fizetni ezt. A fenntartóknak jóvá kell hagyniuk a pedagógiai programot, és a szegényebb önkormányzatok általában csak a legalapvetőbb szolgáltatásokat képesek biztosítani. Így fordulhat elő, hogy míg az egyik önkormányzati óvodában a gyerek ingyenesen balettozik és úszik, a másikban testmozgás gyanánt körbefutja az óvoda épületét. Kerpen Gábor szerint a már az óvodában megkezdődő esélyegyenlőtlenségen úgy lehetne javítani, ha az állam jelentősen megemelné a gyerekek után járó normatív támogatást, hogy abból minden óvodás számára egyenlő feltételeket lehessen biztosítani, és ne az önkormányzat pénzügyi helyzetétől függjön, a gyerek milyen fejlesztést kap.
Már a nagyvárosoknak
sincs pénzük
A legrosszabb a helyzet a szegényebb régiókban, illetőleg a kistelepülések környékén, de ma már sok nagyvárosnak sincs pénze arra, hogy például fizesse a nyelvoktatást az intézményben. A városokban általában a gyerekek számára szintén ingyenes nemzetiségi vagy egyházi óvodák körözik le kínálatban a körzeti óvodákat. A szakemberek szerint az lenne a jó, ha a szülők a pedagógiai program alapján tudnának óvodát választani, de manapság ez keveseknek adatik meg. Az extrákat nyújtó óvodákban ugyanis nem ritka a tízszeres túljelentkezés, vagyis csak minden tizedik úszni és táncot tanulni vágyó óvodásnak valósulhat meg az álma ingyenesen, a többieknek marad a mezei körzeti ovi. Persze akinek van pénze, az megvásárolhatja gyermekének a különleges szolgáltatásokat, és szinte behozhatatlan előnyökhöz juttathatja gyerekét az állami ovisokkal szemben. Egy budai elitoviban például minden gyerek képességeit egyénileg fejlesztik, és a vízi sportok, a nyelv és a tánc mellett minden művészeti tevékenységre óriási hangsúlyt fektetnek. Mindezt évi 638 ezer forintos tandíjért. Az étkezésért külön kell fizetni évi 121 ezer forintot. Vidéken jóval olcsóbb a gyerek „fejlesztésének ára”: a szegedi Müller óvodában havi húszezer forintos tarifáért ovibusz szállítja a gyerekeket háztól házig, a minicsoportokban foglalkoznak velük, lovagolni, táncolni tanítják, gyógyúszásra, bábszínházba, gyermekelőadásokra viszik és angolul tanítják őket.
Ellátás nélkül maradt
ötvenkilencezer gyermek
Ami az óvodai férőhelyeket illeti, rendkívül változó a helyzet. Országos szinten ugyan több a hely, mint ahány gyereket felvettek, a valóságban azonban sok helyen óriási a férőhelyhiány. Jól mutatja az állapotokat, hogy miközben néhány ezer férőhelyet bizonyos településeken nem tudtak feltölteni, addig az idén az óvodáskorú gyerekeknek csupán 84,6 százaléka került be óvodába, 59 ezer kisgyermek ellátás nélkül marad. Az idén ráadásul a nagy többség jelentkezett óvodába, hiszen az eddig az átlagosnál passzívabb réteget is sikerült aktivizálni az óvodáztatási támogatással: a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek szülei a beíratásakor húszezer forintot kaptak, és ha a gyerekük rendszeresen jár az óvodába, akkor júniusban és decemberben további 10-10 ezer forinthoz jutnak.
Bakonyi László, az Oktatási Hivatal elnöke szerint általában a nagyvárosokban nincsenek gondok, ám a kistelepüléseken, illetőleg a szegényebb régiókban igen rossz a helyzet: a pénzszűkében lévő önkormányzatoknak nincs forrásuk óvodafejlesztésre. Bakonyi rámutatott: sok jómódúnak számító városban is nagy a baj, mert bár a lakosok száma hirtelen megnőtt, az nem jár együtt infrastruktúra-fejlesztéssel. Budapest agglomerációs körzetében, így például Szentendrén, Dunakeszin rengeteg lakópark épült, ahova gyermekes családok ezrei költöztek ki a fővárosból, az óvoda- és a bölcsődeépítések azonban nem igazodtak ehhez.
Még büntetik is a jó szándékot
A hatóságok ráadásul nem könnyítik meg a férőhelyhiánnyal küzdő óvodák dolgát: pénzbüntetetéssel sújtják azokat az intézményeket, amelyek – dacolva a súlyos férőhelyhiánnyal – megpróbálnak segíteni a munkahelyükön elbocsátással fenyegetett anyáknak, és több gyereket vesznek fel a megengedettnél, vagy olyan kicsit is fogadnak, aki még nem töltötte be harmadik életévét. Az Oktatási Hivatal legutóbb a háromezer fő alatti települések óvodáit ellenőrizte, és az intézmények több mint felében talált jogsértést, ám a szabálytalanságok általában a gyerekek érdekében történtek. Az egyik óvodavezető indoklása szerint például azért vettek fel egy harmadik évét még be nem töltött kicsit, mert az anyának vissza kellett mennie dolgozni, különben mást vettek volna fel a helyére, bölcsőde viszont nincs a településen. Az óvoda még állami normatívát sem igényelt a gyerek után, vagyis egy fillér közpénzbe sem került az ellátása, mégis megbírságolták az intézményt. A kilátástalanság érzékeltetésére az egyik legjobb példa az a Fejér megyei óvoda, ahol férőhely hiányában tizenegy halmozottan hátrányos helyzetű gyermeket nem tudtak felvenni. Az intézményt így azért büntették meg, mert a mélyszegénységben élő gyerekeket köteles fogadni, ha viszont felvették volna őket, akkor létszámtúllépés miatt marasztalják el az óvodát.