– Ellen-kórházszövetséget alapítottak?
– Nem. Azok a kórházak, amelyek létrehozták ezt az új szervezetet, szintén tagjai a Magyar Kórházszövetségnek.
– Az volt az új szervezet létrehozásának oka, hogy a kórházszövetség nem képviselte megfelelően a fekvőbeteg-ellátók érdekeit?
– Vannak rétegérdekek egy kórházszövetségen belül. Az egyetemi klinikák például már korábban létrehozták a szövetségüket, ami a sajátos érdekeiket képviseli. Mi pedig úgy gondoltuk, hogy a súlyponti kórházak speciális érdekeit próbáljuk meg érvényesíteni. De igaz, hogy a kórházszövetséggel is voltak problémáink. Az új finanszírozási rend bevezetését is tudomásul vették, igaz, utóbb belátták, hogy szólni kell ellene. De akkor sem volt elég határozott a hangnem.
– Ha kisebb szervezetekbe különülnek el, akkor nem kisebb az esély az egységes fellépésre?
– Szerintem több és hangsúlyosabb szervezet erősebb érdekképviseletet eredményez.
– Radikális érdekérvényesítést terveznek?
– A kórházszövetség érdek-képviseleti szerv, mi pedig érdekérvényesítési szervezetet szeretnénk.
– Mit jelent ez? Sztrájkot is szerveznének?
– Nem, erre eleve nem is vagyunk jogosultak.
– Akkor mi a céljuk?
– Az intézményi stabilitás elérése. A 36 súlyponti kórházat törvényileg hozták létre, akkor a költségvetési törvénynek biztosítania kell a működésükhöz szükséges pénzt is. A minisztérium álláspontja érthető, miszerint ha több a munkanélküli, kevesebb a befizetés, nagyobb a hiány, akkor mindenkinek ki kell vennie a részét a válságból. Arról azonban nem beszélnek, hogy gazdasági válság idején az emberek egészsége is válságban van. Az én környezetemből egy példa: ezren kerültek az utcára a diósgyőri acélművekből. Ezek az emberek túlélési taktikát kerestek, elmentek táppénzre, régen elhalasztott egészségügyi beavatkozásokkal keresték fel az orvosaikat. Több ember jelent meg tehát az egészségügyi ellátórendszerben, holott kevesebb lett a pénz. Ezt fel kell oldani és meg kell szüntetni az állandó elvonást. Egyébként a kórházak nem tudják elviselni a többletterhet, amit egyebek mellett az áfaemelés és a dráguló közüzemi díjak súlyosbítanak. Jelen helyzetben az elsődleges cél, hogy egységesen és kellő határozottsággal lépjünk fel az ágazatból kivont források viszszapótlása érdekében, hogy a hazai kórházak rövid időn belül a napi működés fenntartásához szükséges finanszírozáshoz hozzájussanak és közösen elkerülhessük a kényszerhelyzet által teremtett ellátási szintek közötti feszültségeket és a teljes ellehetetlenülést.
– Tehát pluszpénzt szeretnének.
– Azt akarjuk, hogy a miniszter tartsa be azt az ígéretét, amit az új finanszírozás bevezetésekor a kórházszövetség rendes kongresszusán tett. Eszerint, ha a finanszírozásunk lebegtetett értéke 100 ezer forint alá esne, akkor a tárca beavatkozik, és visszapótolja. Ez az érték áprilisban 71 ezer forint körül mozgott, mégsem történt semmi.
– Honnan lehetne forrást találni?
– Nem a mi dolgunk megmondani.
– Ha nem lesz pluszpénz, számítani lehet kórházcsődökre?
– Valójában nagyon sok intézmény csődben van. De mivel nem magán-, hanem közintézmény a kórházak többsége, így nem tud látványosan csődbe menni. Ha a fizetőképesség romlik, és nem fizetik ki a számlákat, akkor sem kezdeményezhetnek ellenük csődeljárást. Pedig a gazdasági instabilitás következtében kevesebb embert tudnak foglalkoztatni, és nem tudnak színvonalas gépeket, műszereket, eszközöket beszerezni. Ez a színvonalcsökkenés jelenti alapvetően a csődöt. Persze ma már a HospInvesten kívül nagyon sok kórház működik gazdasági társaságként, ezek formálisan is csődbe mehetnek.
– Az utóbbi években oly sokszor kiáltottak csődöt a kórházvezetők, hogy most már sokan nem hisznek nekik.
– Korábban valóban előfordultak túlzások, rossz megfogalmazások. De az említettek miatt a csőd már sok helyen bekövetkezett.
– Ha most valóban olyan nagy a baj, mint ahogy mondják, akkor miért nem állt fel még egyetlen kórházvezető sem a székéből azzal, hogy ezt ilyen körülmények között nem lehet csinálni?
– A könnyebbik megoldás az, hogy valaki feláll, és otthagyja a bajban az intézményét, miközben a következő vezető is gúzsba kötött fogolyként fog táncolni. A kórházi dolgozók pedig nem úgy élik meg az új finanszírozási rendszer okozta problémákat, a fizetések csökkenését, a túlórák visszafogását, a műtéti szám korlátozását, mint a Bajnai-csomag ágazatunkat érintő részét, amiért Székely Tamás egészségügyi miniszter a felelős. A kórházvezetőkre mérgesek, teljes egészében ránk zúdul a szakmai és egzisztenciális ellehetetlenülésükkel összefüggő elégedetlenségük.
– Köztudott önről, hogy jobboldali érzelmű és nem támogatja a szocialista kormányt. Nem akadályozza az egyeztetést a személye?
– Mindenre lehet mondani, hogy politika, de én lassan húsz éve dolgozom kórházvezetőként. Az eredményeim azt bizonyítják, hogy elsődlegesen szakember vagyok, és csak másodlagosan politikai állásfoglaló. Egyébként mindenki politikai állásfoglaló, csak nem biztos, hogy megmondja, miként gondolkodik. Kórházvezető kollégáimmal közösen az egyesületben szakmai feladatot vállaltunk fel, amelynek képviseletében és végrehajtásában erőinket integrálni kívánjuk, a problémamegoldásban a működőképes és szakmailag alátámasztott megoldásokat keressük.
– Tárgyaltak a Fidesszel?
– Hivatalosan is felvesszük a kapcsolatot a Fidesz egészségpolitikusaival, hiszen előbb-utóbb valószínűleg ez a párt fogja alakítani a jövő egészségpolitikáját. Szeretnénk javaslatokat tenni a következő kormányprogram egészségügyi fejezetéhez.
– Mi a legfontosabb javaslatuk?
– Nagyon lényeges, hogy az intézményi formaváltást megfelelő keretek közé kell szorítani.
– Akár a működtetés privatizálását is megtiltanák?
– Nem, de a külső tőke bevonásának szabályozottnak kell lennie. Terveink szerint az üzemeltető cég csak az eredeti tulajdonos többségi részesedésével jöhetne létre. Ha tehát az önkormányzat kft.-vé akarja alakítani a kórházat, akkor az üzemeltető cégben legalább 51 százalékos tulajdonrészt kell szereznie. Így megmaradna a tulajdonos szabályozó szerepe.
origo.hu
Gyermekpornográfia miatt tartóztattak le egy borsodi férfit
