Pécs kiválasztásánál Placido Domingo tavalyi koncertjének óriási sikere vagy a jövő évi Európa kulturális fővárosa (EKF) projekt volt a motiváció?
– A tavalyi koncert sikere jó apropót adott, de azt azért el kell mondjam, hogy Placido Domingo és Magyarország kapcsolata jóval régebbi, hiszen számos magyar barátja és kollégája van. Természetesen jelentős szerepe van a választásban az EKF-programnak is, de hozzá kell tegyem, hogy évente harminc-negyven ország jelentkezik az Operalia rendezésére. Örülök, hogy az elmúlt évek lobbizása sikerhez vezetett, és ez évben Pécs és Budapest városokat, illetve Magyarországot illeti ez a jog.
– Miért osztották meg a programokat Budapesttel? Máskor is volt már ilyesmire példa?
– Igen, volt, ráadásul az EKF-program egyik célja éppen az, hogy ne csak Pécs városát, hanem egész Magyarországot bemutassa. Ennek eredménye is van: nemrég találkozott Horváth Csaba főpolgármester-helyettes és Páva Zsolt, Pécs polgármestere, és megállapodtak abban, hogy az Operalia egy szorosabb kulturális együttműködés kezdete lesz az EKF-programok apropóján, és már most szinte biztosra vehető, hogy a Magyar Állami Operaház is megjelenik a következő évi programok között Pécsett.
– 1518 jelentkezőből 48-an jutottak tovább, köztük három magyar: Kun Ágnes Anna, Simon Brigitta és Gál Máté. Mennyire jellemző, hogy a rendező országból nagyobb a jelentkezők aránya?
– Ez nem igaz így, hiszen csak Oroszországból nyolcan kerültek az elődöntőbe. Az azonban mindenképp nagy lehetőség Magyarországnak, hogy három énekes is megmérettetheti magát.
– Korábban hány magyar jelentkezett? Az ismert, hogy tavaly Szemerédy Károly 3. helyezést ért el.
– Az is jó kérdés, kiket nevezünk magyaroknak. Hiszen az elmúlt években több külföldi magyart is hallhattunk az Operalián, például Szemerédy Károly sem itthon, hanem inkább spanyol nyelvterületen futott be. Korábban nem volt jellemező a magyar részvétel.
– Ezen a magyar helyszín hoszszú távon változtathat. Most ugyanis erre a versenyre fókuszál a magyar sajtó is.
– Igen, és nyilván ez az oka annak, hogy az idén több magyar jelentkezett. Az Operalia a világ legrangosabb énekversenye, nálunk mégis kevéssé volt ismert. Ennek oka az a sajnálatos magyar sajátosság, hogy a rendszerváltás óta, de legfőképpen az utóbbi években a kultúra egyre inkább háttérbe szorult, lekerültek a televízió képernyőjéről azok az adások, amelyek akár a hazai, akár a nemzetközi kulturális vérkeringést mutatták be a magyar társadalomnak. Ilyen műsorok ma már nem léteznek, hazánkban gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy a Staatsoper, a Covent Garden vagy a Broadway eseményeiről hírt adjanak, és ez nemcsak az operára igaz, hanem mindegyik műfajra. Ebből adódóan az Operaliát sem ismerték Magyarországon. De miért is ismerték volna? Még az alapításáról sem nagyon adott hírt a magyar sajtó. Most ugyan majdnem mindenhol foglalkoznak vele, és külön örülök, hogy a kereskedelmi média jelentős érdeklődést, partnerséget tanúsít az Operalia apropóján, azonban ez eddig közel nem állítható a magyar közszolgálati televízióról. Ez utóbbi mindenesetre nemcsak meglepő, hanem különösen szomorú is.
– José Cura, Rolando Villazón, Elizabeth Futral – csak néhány név azok közül, akik nemzetközi ismertségüket az Operalián alapozták meg. De mi lesz azokkal, akik nem érnek el helyezést?
– Az a tizenkét énekes, aki bejut a döntőbe, a nemzetközi karrierjét már nagyjából biztosította. Itt nemcsak az nyer, aki az első három díjat elviszi. Ez azonban nem egy amatőr vetélkedő, itt a jelentkezők többsége már felkészült művész, aki a saját színházában főszerepeket énekel, így tulajdonképpen mind a 48 elődöntőbe jutott versenyző komoly lehetőségekhez juthat, ha jól szerepel. A zsűri tagjai a világ tizenkét legnagyobb operaházának vezetői, például Barcelona, Madrid, New York, Párizs dalszínházainak igazgatói. Hazánkat Kincses Veronika Kossuth-díjas operaénekes, a Pécsi Tudományegyetem profeszszora képviseli. És arról se feledkezzünk meg, hogy Placido Domingo a washingtoni és a Los Angeles-i opera főigazgatója, így ő maga is jelentős mértékben hozzá tud járulni a fiatalok világkarrierjének beindításához. Az is fontos előny, hogy a nemzetközi sajtó is komoly publicitást ad a versenynek. A komoly pénzjutalom mellett a legjelentősebb lemezkiadók, televízióállomások szerződései vagy a koncertmeghívások szintén ugródeszkát jelenthetnek. A döntők utáni fogadáson, így az augusztus elsejei budapesti operaházi esemény után is a nemzetközi „show-biznisz” impresszáriói, multinacionális cégek vezetői is jelen lesznek, akik szintén szerződésekkel tudják segíteni a fiatal „sztárok” jövőjét.
– Placido Domingónak láthatóan nagyon fontos ez a verseny és általában a tehetségkutatás. Mennyire követi a saját felfedezettjei későbbi útját?
– Teljes mértékben. A washingtoni operában is van egy fiatal művész program, amit a Fehér Ház is támogat. Placido Domingo mindig is nyitott volt arra, hogy folyamatosan részt vegyen a fiatalok karrierjének alakításában, ráadásul karmesterként egy-egy szereposztásnál vagy szerződtetésnél komoly beleszólása is van.
origo.hu
Újabb helyszínről dobatta ki Magyar Péter a testőreivel a HírTV stábját
